The collection of the library Duplicate 2 Duplicate 1 Duplicate 1 Duplicate 0 Duplicate 1 Duplicate 1 Duplicate 1 Duplicate 1 Duplicate 1 Duplicate 1 Duplicate 1 Duplicate 1 Duplicate 1 Duplicate 1 Duplicate 1 Duplicate 1 Duplicate 1 Duplicate 1 Duplicate 2 Duplicate 1

The library of the Hungarian Parliament is a legislative library, a public library and a special library all in one. Law and public administration, political science, 20th century and contemporary history are its main interests. We collect all domestic titles that cover these fields and a selection of related foreign titles.

Our library has the biggest public collection of Hungarian parliamentary documents. We have a selective collection of Hungarian history, modern world history, economics, sociology, statistics and documents of foreign parliaments. Our library is a depository library of the United Nations, some of its specialized agencies and The European Union.

In the reading room approximately 45.000 documents are available in 12 different subject areas.

We have a large collection of old daily papers and periodicals. We subscribe to some 1000 press publications – nearly half of them in foreign languages. In the reading room of periodicals you can find Hungarian and foreign dailies, weeklies and journals on open shelves. Those publications cover law, history, political science and social sciences.

The size of our holdings is approximately 600.000 volumes, and annual acquisitions are close to 5000 pieces. We are a non-lending library but the titles of all our documents can be found in our online catalogues. On-site stackrooms hold a considerable part of our core stock, the special collections, the reference library, the periodicals, the rare books and manuscripts; the rest is retrieved on request from the off-site storage facility.

Életrajz, munkássága

A szabadkai születésű jogtudós 1905-ben a kolozsvári egyetemen szerezte meg jogi doktori diplomáját. Gyakorlati jogászként kezdte pályáját, először a makói járásbíróság fogalmazója volt, majd a szegedi törvényszék jegyzője, később a nagykikindai ügyészség alügyésze, majd ügyésze lett. 1916-ban az Igazságügyi Minisztérium törvény-előkészítő osztályára került, ahol több mint húsz éven keresztül dolgozott, majd kúriai bíró lett. Oktatóként a kezdetektől fogva a szegedi egyetemhez kötődött, hiszen ott szerezte doktori oklevelét, majd 1934-ben habilitált büntetőjogi területen. 1937-ben nevezték ki a szegedi egyetem polgári törvénykezési jogi tanszékére tanszékvezető egyetemi tanárnak. 1940-ben a kolozsvári tudományegyetemen a magyar polgári és büntető törvénykezési jog, egyben az anyagi büntetőjog professzora volt, és emellett a Polgári és Büntető Törvénykezési Jogi Szeminárium igazgatója. Egészen 1947-ben bekövetkezett haláláig tanszékvezető egyetemi tanár volt Szegeden, mint a büntetőjog és a büntető eljárásjog professzora.

1943-ban megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjának. Székfoglalóját "Perszemlélet ás kriminálpolitika" címmel írta. Az Akadémia Jogtudományi Bizottságának meghívott, majd később rendes tagja lett. Emellett számos szakmai szervezet tagja is volt, a Szerzői Jogi szakértői Bizottságnak. a Törvényszéki Orvosi Vizsgálóbizottságnak, társelnöke az Iparjogvédelmi Egyesületnek, alelnöke a Sajtótudományi Társaságnak és a Társadalomtudományi Társulatnak.

Több területen is maradandót alkotott, jogi polihisztornak is nevezték. A büntetőjog mellett a magánjog, a szerzői jog, a sajtójog foglalkoztatta. Egyik főműve, Az okozatosság büntetőjogi problematikája című monográfia, 1936-ban jelent meg. Büntetőjogi gondolkodását meghatározták az I. világháború vége felé jelentkező égető társadalmi kérdések, s előszeretettel foglalkozott a gazdasági bűncselekmények problematikájával. Időtálló javaslatokat tett a büntető perorvoslati reformmal kapcsolatban, és anyagi büntetőjogi munkásságához szorosan kapcsolódik büntető eljárásjogi tevékenysége is. Emellett a szellemi alkotások oltalmának kérdéskörével is foglalkozott. A szerzői jog és a sajtójog országosan elismert egyik legkiválóbb művelője volt. A rádiózás korszakának kezdetén, 1927-ben írta a Rádió, szerzői jog, sajtójog című monográfiáját. A személyiségi jogok kérdéskörével is foglalkozott, a Szladits Károly által szerkesztett nagy Magyar magánjog első kötetében ő írta a személyiségi jogról, valamint a szerzői jogról írt fejezeteket.