The library of the Hungarian Parliament is a legislative library, a public library and a special library all in one. Law and public administration, political science, 20th century and contemporary history are its main interests. We collect all domestic titles that cover these fields and a selection of related foreign titles.
Our library has the biggest public collection of Hungarian parliamentary documents. We have a selective collection of Hungarian history, modern world history, economics, sociology, statistics and documents of foreign parliaments. Our library is a depository library of the United Nations, some of its specialized agencies and The European Union.
In the reading room approximately 45.000 documents are available in 12 different subject areas.
We have a large collection of old daily papers and periodicals. We subscribe to some 1000 press publications – nearly half of them in foreign languages. In the reading room of periodicals you can find Hungarian and foreign dailies, weeklies and journals on open shelves. Those publications cover law, history, political science and social sciences.
The size of our holdings is approximately 600.000 volumes, and annual acquisitions are close to 5000 pieces. We are a non-lending library but the titles of all our documents can be found in our online catalogues. On-site stackrooms hold a considerable part of our core stock, the special collections, the reference library, the periodicals, the rare books and manuscripts; the rest is retrieved on request from the off-site storage facility.
Baintner János a történelmi Magyarország területén született Liptóújváron, 1815. január 15-én. Foglalkozását tekintve bíró, egyetemi tanár volt. Középiskolai tanulmányait Rozsnyón, Miskolcon és Lőcsén végezte. Már középiskolai évei alatt felismerte, hogy a jogi pályára szeretne lépni. Döntésében jelentős szerepet játszott Frank Ignácz jogász, egyetemi professzor, akinek nagy tisztelője volt. A bölcsészeti tanulmányait már 15 éves korában, 1830-ban megkezdte, aminek befejezésével jogi pályára lépett 1832-ben és jogi diplomáját 1835-ben szerezte meg a budapesti egyetemen. Ezután jogi szakmai gyakorlaton vett részt a királyi táblán 1836–38-ig jegyzőként. 1838-ban ügyvéd, egy évvel később a jogtudományok doktora lett. Miután több előkelő családnál jogtanító volt, 1841. április 10.-től Eszterházy herceg uradalmi igazgatóságához, mint jogügyi előadó és titkár nyert felvételt, ahol egészen 1848-ig dolgozott. 1848-tól a pozsonyi jogakadémia tanára, ahol állam, bánya, és kereskedelmi jogot tanított, illetve 1850-től 1861-ig a jogakadémia igazgatói pozícióját töltötte be. 1854 és 1862 között különböző tisztségekben (bíró, helytartótanácsi tanácsos és tanügyi osztály vezetője) dolgozott Pozsonyban és Pesten. 1855-ben az úrbéri törvényszék ülnökévé és előadójává, 1856-ban pedig a pozsonyi földtehermentesítési bizottság tagjává választották meg. 1861-ben a magyar királyi helytartósági tanácsosává nevezték ki. 1862-től 1880-ig a budapesti egyetemen tanított osztrák polgári jogot, közben 1863-tól 1869-ig a hétszemélyes tábla szavazóbírája volt. Jelentős szerepet játszott a magyar nyelvű jogi felsőoktatás (jogakadémiai és egyetemi) megteremtésében, a magyar nyelvi állam- és jogtudományi szakirodalom kialakításában.
A Magyar Tudományos Akadémia 1865. december 10.-én választotta meg levelező tagjává. 1866-1868 között több alkalommal is írt jogtudományi értekezéseket a Jogtudományi Közlönybe. Egyik kiemelkedő publikációja 1868-ban jelent meg Vélemény az egyetemi tantervre nézve a Jog- és Államtudományi Karon címmel. 1878. decemberében a jogtudományok államvizsgáló bizottságának elnöke lett. 1880-tól, nyugdíjazása után pusztaberki birtokára vonult vissza, ahol 1881. augusztus 14-én, 66 éves korában hunyt el.
