1849. december 31-én született Pesten, idősebb Ábrányi Kornél zeneszerző és zenei író (1822–1903) legidősebb fiaként. Tanulmányait Győrött és Pesten végezte, 1866 és 1868 között a pesti egyetemen jogot hallgatott. 1868 és 1875 között különböző minisztériumi hivatalokat viselt. 1868-ban segédfogalmazó lett a Magyar Királyi Pénzügyminiszteriumban, 1870-ben ugyanott fogalmazóvá nevezték ki. Az 1860-as évektől kezdődően hivatásszerűen foglalkozott irodalommal is. 1868-ban Ábrányi Emillel műfordítás-kötetet jelentetett meg európai költők műveiből. 1872-ben a miniszterelnökséghez került, ahol 1878-ig a sajtóiroda titkára lett. 1873-ban a Nemzeti Színház színre vitte Légyott című vígjátékát. 1875-ben kilépett az államszolgálatból, és írói, újságírói, illetve szerkesztői pályára lépett. Szerkesztői tevékenységével a modern politikai irodalom megteremtője. 1878. január 30-án a Kisfaludy Társaság tagjává választották, később belépett a Petőfi Társaságba is. Irodalmi munkásságának legfontosabb tevékenységei: 1876-ban a Kelet Népe, 1878 és 1881 között a Magyarország, 1882–83-ban az Ország-Világ, 1887 és 1894, majd 1901 és 1902 között a Pesti Napló főmunkatársa, később felelős szerkesztője és főszerkesztője volt. 1884 és 1901 között országgyűlési képviselőként tevékenykedett a Nemzeti Párt színeiben. 1906 és 1909 között a miniszterelnöki sajtóosztály főnöke volt miniszteri tanácsosi rangban. Kákay Aranyos II. álnéven számos regénye, több költői, illetve színpadi műve, valamint az egykorú lapokban igen sok politikai röpirata és tárcája jelent meg, amelyek a mai politikai szatíra, a humoreszk és a tényfeltáró újságírás elődei. Ezen kívül megírta gróf Andrássy Gyula és Tisza Kálmán politikai élet- és jellemrajzát is. 1913. március 11-én hunyt el Budapesten.