A döntvényjog alakulása a kezdetektől 1949-ig

Történeti áttekintés, jogszabályi háttér

 

Az ítélkezési gyakorlat egyöntetűségének követelménye a 19. század utolsó harmadától követhető nyomon. A döntvény valódi célja a magyar jogban – akkor is és most is – a jogegység megóvása és a jogbiztonság megszilárdítása volt.

A jog a döntvényalkotásra, azaz a döntvényalkotás joga a 19. század második felében keletkezett. 1881-ig a vitás elvi kérdések tisztázásának és az álláspontok egyeztetésének lehetséges módját a Kúrián a semmítőszéki osztály által alkotott megállapodások képezték. A döntvényjog kialakulása kezdetének a szakirodalom a polgári törvénykezési rendtartásról szóló 1868. évi LIX. tc.-t módosító 1881. évi LIX. törvényt tekinti, melynek hatályba lépésével vette kezdetét a valóságos döntvényalkotás. A törvény intézményesítette a Kúriának az igazságszolgáltatásban legmagasabb szinten betöltött szerepét.

Az 1881. évi LIX. tc. 4. §-a a következőket rendelte: "Az igazságszolgáltatás egyöntetűségének megóvása végett, a vitás elvi kérdések, a magy. kir. Curia polgári tanácsainak teljes ülésében döntetnek el... A teljes ülés elvi megállapodásai, az ügyek eldöntésénél irányadók."

A döntvény fogalmát a Márkus Dezső által szerkesztett és 1900-ban megjelent Magyar jogi lexikon az alábbiak szerint határozta meg:

"A döntvény tételes jogunk szerint valamely felső v. középfokú bíróságnak elvi megállapodása, melyet az a bíróság, amelynek számára hozatott, az ügyek elintézésénél mindaddig követni tartozik, amíg azt egy újabb elvi megállapodás meg nem változtatja. Döntvények alkotásának jogával a felsőbb fokú rendes bíróságok (kir. ítélőtáblák s a kir. Curia) és a kir. közigazgatási bíróság vannak felruházva..."

A döntvényalkotás jogával tehát a felsőbb fokú rendes bíróságok, azaz a Királyi Kúria és a királyi ítélőtáblák, valamint a különös bíróságok közül a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság, majd a Közigazgatási Bíróság voltak felruházva. A bíróságok által hozott elvi megállapodások "műfajai" a teljes ülési határozatok, a jogegységi határozatok és az ún. egyéb elvi határozatok voltak.

A felsőbíróságoknak a döntvényalkotási joga abban az értelemben, hogy a teljes ülésben hozott elvi megállapodások az illető bíróságot az ügyek elintézésénél kötelezik, a porosz jogban alakult ki.

A tanulmány célja a magyar döntvényjog kialakulásának áttekintése, a döntvényalkotást szabályozó rendelkezések bemutatása, valamint a döntvények közzétételi forrásainak számbavétele. Az írás első részében a "valódi" döntvényjog kialakulását megelőző időszaknak a döntvényjog fejlődése szempontjából meghatározó eseményeit, jogi reformintézkedéseit veszem sorra. A részt az 1868/69-es bírósági reform és az ennek nyomán kialakult bírósági szervezetrendszer bemutatása zárja. A tanulmány második részében a vonatkozó törvények és rendeletek elemzésén keresztül, ezeket alapul véve, vázolom a döntvények megalkotására, illetve azok közzétételére vonatkozó rendelkezéseket.

A döntvényjog alakulása 1848 előtt

Döntvény jellegű ítéletek (sententiak) már a 19. század második felét megelőző időszakban is születtek, sőt már a Hármaskönyv (Tripartitum) keletkezését megelőzően, azaz 1514 előtt is hoztak ilyen döntvényeket. A szakirodalom szerint az ország nagybírái (judices regni ordinarii), azaz a nádor, az országbíró, a kancellár, ez utóbbi helyett később a személynök) olyan önálló tekintéllyel bírtak, hogy a magyar jog nagy része egyenesen ezek ítélkezéséből alakult ki.A bíróságok ítéletei jogunknak mindig is fontos forrásai voltak. Mindezekre utal Werbőczy István a Hármaskönyv 6. czím ("Honnan eredt a mi szokásunk, melyet a törvénykezésben meg kell tartanunk?"), 1., 2., 3. és 11. §-ban:

"...mindazáltal ennek a mi hazai szokásunknak, a melylyel mostanában a törvénykezésben közönségesen élünk, háromféle alapja van:

1. § Először, a közönséges rendeletek és végzemények.

2. § Másodszor, a fejedelmi kiváltságlevelek.

3. § Harmadszor pedig: az ország rendes bíráinak itéletei.

11. § Harmadszor pedig és utoljára ez a mi szokásunk az ország rendes biráinak ismételt, sőt több ízben egy és ugyanazon renddel, módon és eljárással hozott és alkotott s törvényes végrehajtással is megerősített itéleteiből és itélő leveleiből származott."

Wenczel Tivadar szerint a nagybírák ítéletei alapján valóságos döntvénygyűjtemények is elkészültek. Ilyen az Illosvay-codexbefelvett döntvény-gyűjtemény, (Ilosvay-kódex: 1544 és 1567 között keletkezett (OSZK, Fol. Lat. 4023, f. 236v). Szent István Intelmeinek legkorábban ránk maradt kéziratai a 15. és 16. századi Thuróczy-, és az Ilosvay-kódex, mely Szent István első törvénykönyvét a Decretum Sancti regis Stephani-t említik forrásként.) amelynek több döntvénye kifejezetten II. Ulászló korából való.

A bírósági ítéletekben foglalt jogi elvek ebben az időszakban még csak annyiban szolgáltak az ügyek eldöntésénél irányadóul, amennyiben a bíróságok azokat belső erejüknél fogva elfogadták.

III. Károly (1711–1740) 1723-as bírósági reformja (1723. évi XXIV. és XXV. törvények) egységesítette a felsőbíróságok rendszerét. A két meghagyott felsőbíróságot – a hétszemélyes táblát és a királyi táblát – egy egységes felsőbíróságban, a Magyar Királyi Kúriában fogta egybe. A hétszemélyes tábla elnökségét a nádorra és az országbíróra bízták, a királyi tábla vezetését pedig a királyi személynökre. Az ország nagybíráinak törvénykezési tekintélye kapcsán Wenczel Tivadar így fogalmazott:

"... a kir. Kúria hazánknak ezen három legfőbb, s mintegy sarkalatos törvénykezési hivatalának egybefoglalásában bírja, nemcsak egységének, de függetlenségének s önállóságának is főbiztosítékát... Saját személyes vezetésök által a királyi Kúriának fényes állását oly polczra emelik, melynél fogva annak eljárása az ország más bíróságainak mintáúl szolgál."

A törvény abból a célból, hogy enyhítse a két felsőbíróságra háruló ítélkezési terhet, az alsóbíróságok és a Kúria közé beiktatta a kerületi táblákat. Ennek abban van a jelentősége, hogy a változtatásokkal lehetővé vált, hogy tevékenysége során a Kúria ne csak konkrét perekkel foglalkozzék, hanem ítélkezési gyakorlatával általános iránymutatást is adjon a többi bíróság számára. Ennek folytán az ítéletek minőségében is változás következett be.

Wenczel Tivadar szerint: "... a magyar kir. Kúriának ítéletei, nemcsak a perlekedő felek közti eseteket intézik el, s képeznek ezekre nézve jogszabályt; hanem tartalmuk a törvényesség és belső igazságosság különös vélelme által támogatván, a magyar magánjogban előkelő tekintéllyel bírnak, s ennek kútfői közé soroztatnak."

A szerző különbséget tesz a királyi Kúria ítéletei között. A Kúria közönséges ítéleteit (sententiae) és a döntvényeit (decisiones) különbözteti meg. Az utóbbiak alatt olyan ítéleteket kell érteni, "melyek kétes és a törvény által nem szabályozott jogkérdéseket elhatároznak s mintegy eldöntenek."A döntvények harmadik csoportjába tartoznak azok, amelyekben ugyanarra a vitás jogkérdésre nézve a hétszemélyes tábla és a királyi ítélőtábla is többször egyformán nyilatkozott. Ezek az ún. irányadó vagy megismételt döntvények (praejudicia).

Fodor Ármin szerint a királyi Kúria közjogilag e korban (1723–1848) a döntvények alkotásával a törvényhozás működési körébe vágott.

A döntvények közzététele – döntvénygyűjtemények

Planum Tabulare (1769)

A Kúria döntvényeit (decisones seu preiudica curialia) kezdetben nem gyűjtötték rendszeresen és csak Mária Terézia 1768. IX. 14-én kelt leiratában rendelte el, hogy a kir. Kúria minden, az újjászervezésétől, azaz 1723-tól kezdődően az addig hozott döntvényekből egy külön gyűjteményt készítsen. Ennek folytán készült el 1769-ben az ún. Planum Tabulare című összeállítás. A gyűjtemény 990 (más forrás szerint 1085) döntvényt tartalmazott. Többször is kiadták: 1800-ban, 1817-ben, 1825-ben pedig magyar fordításban jelentette meg Czövek István.A Planum Tabulare átment a gyakorlatba, szokásjogi alapon kötelezővé vált az alkalmazása, ily módon a magyar jog egyik fő megismerési forrásává lett.

Bár a gyűjteményt a jogírók és a bírósági ítéletek is jogforrásként idézték, mégis a gyűjteményben foglalt elvi megállapodások az ügyek elintézésénél nem kötelezték sem a Kúriát, sem az alsóbb bíróságokat. Jogforrásul csak azon okból kifolyólag szolgáltak, hogy a bírói joggyakorlatot híven visszatükrözték.

A Kúria elvi kijelentéseket tartalmazó határozataiból 1769–1822-ig terjedő időre Péterfalvi Molnár Istvánkészített egy gyűjteményt Sententiae Excelsae Curiae regiae intra annum 1769 ... címmel.

1822-től egészen 1848-ig a Kúria maga adta ki az ítéleteit, melyek egyenként kerültek kinyomtatásra. Ebből kifolyólag már nem volt értelme a magángyűjtésnek.

A döntvényjog alakulása 1848 és 1861 között

Az 1848–1861. években az akkori politikai berendezkedésnek megfelelően valamennyi polgári és büntető ügyre nézve a Bécsben székelő legfőbb törvényszék és semmítőszék képezte a legfőbb bírói hatóságot (Oberster Gerichts- und Cassationshof), amely az osztrák császárság egész területére illetékes volt. Magyarországon a Kúria működését megszüntették. Ugyancsak a birodalom központjába került az igazságügy szervezésének, irányításának ügye, amit a neoabszolutizmus teljes időszakában az osztrák igazságügyi minisztérium látott el.

Az I. Ferenc József által 1860. október 20-án kiadott Októberi Diploma a Habsburg Monarchia belső államjogi viszonyainak rendezésére szolgált. Az okmány elismerte az egyes országok és tartományok törvényhozási testületeit. Magyarországon visszaállították az 1848 előtti magyar nemzeti jogot, visszaállították a törvénykezési rendszert, a megyerendszert, valamint a magyar és erdélyi udvari kancelláriát.

Noha az 1861-es Országbírói Értekezlet változatlanul hagyva állította vissza a rendi Kúria szervezetét, amely így kezdhette újra Pesten, a Barátok piacán állott épületben 1861. április 3-án ítélkezését (aminek emlékét a mai V. Curia utca elnevezés őrzi), a polgári fejlődés igényei kierőszakolták a változásokat. A Kúria az 1848 előtti hatáskörében működött ismét 1869. május 30-ig. Az 1868/69-es bírósági reform eredményeként átalakult a hatásköre, s ebben az átalakított hatáskörben 1869. június 1-jén kezdte meg működését.

Az alábbiakban a reformintézkedéseket magában foglaló 1868. évi LIV. tc. és az 1869. évi IV. tc. legfontosabb rendelkezései kerülnek ismertetésre.

A kiegyezés szabta közjogi keretek között lehetőség nyílt a bírósági rendszer átalakítására is. Ennek első jele a polgári törvénykezési rendtartás tárgyában hozott 1868. évi LIV. tc.volt, amely radikálisan átalakította a bírósági rendszert, ezen belül a felsőbíróságok szervezetrendszerét is.

A régi királyi Kúria hármas szervezeti egysége megszűnt (Hétszemélyes Tábla, Királyi Tábla és Váltófeltörvényszék). A Kúria nevet az átszervezéssel kezdődően egyedül a Hétszemélyes tábla viselte, amely országos felsőbírósággá vált, az egész ország területén illetékességgel bírt. (Az 1723-as bírósági reform során bevezetett királyi táblák megszűntek. Lásd az 1723. évi XXIV. és az 1723. évi XXV. tc.) A törvény 4. §-a értelmében:

"A legfőbb birói hatóságot mind a két királyi itélő tábla egész területére nézve magyar királyi curia név alatt a legfőbb törvényszék gyakorolja Pesten."

Az átszervezés a Kúriát két osztályra bontotta: a) az alaki jogszabálysértésekre benyújtott semmisségi panaszok ügyében eljáró semmítőszéki osztályra és b) a legfőbb ítélőszékre, amely harmadfokon járt el érdemi, anyagi jogi kérdésekben.

4. § ... Ezen biróság egyik osztálya a semmiségi esetekben mint semmitőszék, másik osztálya pedig az érdemleges kérdésekre nézve, mint harmadfolyamodási itélőszék határoz.

A törvény két királyi ítélőtábla felállításáról rendelkezett, amelyek a másod bíróságot gyakorolják. Az egyik ítélőtáblát Pesten, a másikat pedig Marosvásárhelyen állították fel.

A korszak másik sarkalatos törvénye a bírói hatalom gyakorlásáról szóló 1869. évi IV. tc., melynek jelentősége elsősorban abban rejlett, hogy először foglalt el elvi álláspontot a közigazgatás és az igazságszolgáltatás szétválasztása mellett. A törvénycikk rendelkezése értelmében: 1. § Az igazságszolgáltatás a közigazgatástól elkülöníttetik. Sem a közigazgatási, sem a bírói hatóságok egymás hatáskörébe nem avatkozhatnak.

A törvény deklarálta a bírói függetlenség elvét, részletesen szabályozta a bírói állások betöltésének mikéntjét és a bírói összeférhetetlenség kérdését.

A bírói függetlenség garanciájaként rögzítették azt, hogy a bíró kizárólag a törvények, rendeletek és törvényerejű szokás szerint tartozik eljárni, valamint, hogy a törvényi rendelkezések folytán felállított bíróságokat megszüntetni vagy új bírói fórumokat létrehozni csak törvény útján lehet.

Fontos garanciális rendelkezés volt a bírák büntetőjogi és anyagi felelősségének szabályozása (1871. évi VIII. tc.).

Az 1868–1869-es jogszabályi változások, illetve reformok következtében a magyar bírósági rendszer felépítése az alábbiak szerint alakult:

Rendes bíróságok voltak mindazok, amelyek az igazságszolgáltatási funkciót az ügyek jellegétől függetlenül, jogszabályból fakadóan általános hatáskörrel gyakorolják.

A legmagasabb szintű bírói fórum a Magyar Királyi Kúria volt, mely polgári és büntető ügyekben egyaránt hatáskörrel rendelkezett.

A fellebviteli (vagy másodfolyamodású) bíróságok a királyi ítélőtáblák voltak, melyek felállításáról a polgári törvénykezési rendtartás tárgyában hozott 1868. évi LIV. tc. rendelkezett, amely két ítélőtáblát szervezett: Pesten és Marosvásárhelyen. A királyi ítélőtáblák és királyi főügyészségek szervezéséről szóló 1890. évi XXV. tc. rendezte az ítélőtáblák számát és addigi felépítését. A törvénycikk decentralizálta az ítélőtáblákat és számukat 11-ben állapította meg.

• A királyi törvényszékeket az első folyamodású bíróságok rendezéséről szóló 1871. évi XXXI. tc. hívta életre. A törvényszékek elsőfokú, általános hatáskörrel rendelkező bíróságok voltak, amelyek polgári és büntető ügyekben egyaránt eljártak.
• Az első folyamodású kir. törvényszékek és járásbíróságok életbeléptetéséről szóló 1871. évi XXXII. tc. 1. §-a értelmében az első folyamodású királyi törvényszékek számát 102-ben állapították meg.
• A királyi járásbíróságok az első folyamodású bíróságok közé tartoztak. Első fokon ítélkeztek kisebb értékű vagyoni perekben és kisebb súlyú bűnügyekben. Az 1871. évi XXXII. tc. 360-ban állapította meg a számukat.
• Az esküdtbíróságokról szóló 1897. évi XXXIII. tc. rendelkezett a törvényszékek mellett szervezett esküdtszékek bíráskodására vonatkozó szabályozásról. Az esküdtszék nem állandó bíróság volt, hanem az ügyek számától függően, esetenként évente több alkalommal tartott ülésszakot. A törvény minden törvényszéknél, melynek büntető hatásköre van, esküdtbíróság szervezését rendelte el.

A különös bíróságok voltak mindazon bíróságok, amelyek csak bizonyos személyi körben vagy meghatározott tárgyú ügyekben látnak el igazságszolgáltatási funkciót.

• A Pénzügyi Közigazgatási Bíróságot az 1883. évi XLIII. tc. hívta életre. Később beleolvadt a Közigazgatási Bíróságba.
• A Magyar Királyi Közigazgatási Bíróság a közigazgatási jogvédelem legfontosabb bírói fóruma volt a polgári Magyarországon. Felállításáról az 1896. évi XXVI. tc. rendelkezett. Két osztályban, általános közigazgatási és pénzügyi osztályban fejtette ki tevékenységét. A bíróság élén az elnök állt, aki a Kúria elnökével egyenrangú volt.
• A tőzsdebíróság az 1864-ben alakult Budapesti Áru- és Értéktőzsde részét képezte. Eljárását és hatáskörét az 1881. évi LIX. tc. és az 1912. évi LIV. tc. rendezte
• A szabadalmi bíróságot a találmányi szabadalmakról alkotott 1895. évi XXXVII. tc. 24. §-a állította fel.
• A hatásköri bíróság a közhatalmi szervek közötti hatásköri viták elbírálására rendelt bíróság volt. Felállításáról, szervezetéről és hatásköréről a hatásköri bíróságokról szóló 1907. évi LXI. tc. rendelkezett. Jogkörébe tartozott minden olyan hatásköri vita kiküszöbölése, ahol valamely ügyet mind a bíróság, mind valamely közigazgatási hatóság a saját hatáskörébe tartozónak nyilvánított, vagy épp ellenkezőleg, mindkét fórum megtagadta az ügyben való eljárást. Héttagú tanácsban ítélkezett; a tanács tagjai részben a Kúria, részben a közigazgatási Bíróság bírói közül kerültek ki.
• A főudvarnagyi bíróságot a magyar főudvarnagyi bíráskodásról szóló 1909. évi XVI. tc. állította fel. A bíróság a királyi család és a királyi udvar polgári peres és peren kívüli ügyeiben hivatott eljárni.

A Kúria döntvényeinek közzététele

Kallós Lajos 1862-ben Molnár István gyűjteménye alapján állította össze a Magyarországi főtörvényszék ítéleteinek gyűjteménye a mostani időkig című munkát, amely 1769 és 1862 közötti időszakban hozott ítéletek tartalmazta.

1861-ben a Kúria – éppúgy, mint 1822-től kezdve 1848-ig – a hozott határozatokat maga adta ki, de a viszonyok változása következtében és pártolás híján már 1862-ben beszüntette.

Ezzel a Kúria, illetve 1869. június 1. után a felsőbb bíróságok határozatainak közlése megint magánvállalkozók kezébe került. Az első ilyen rendszerező döntvénygyűjtemény a Jogtudományi Közlöny szerkesztősége által kiadott Döntvénytár című volt. A kiadvány 1869. június 1-jétől 1906-ig válogatva közli a Királyi Kúria, a királyi ítélőtáblák, 1884-től a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság, majd 1896-tól a Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatait.

A magánvállalkozások keretében megjelentetett döntvénytárakon felül gyakorlatilag az összes jogi szaklap hozott mellékleteiben határozatgyűjteményeket.

A döntvények közzétételére vonatkozó részletek A döntvények közzététele című fejezetben olvasható.

A döntvényalkotás jogszabályi háttere

A valóságos döntvényalkotás az 1881. évi LIX. tc.hatálybalépésével vette kezdetét, melyet a döntvényjog kialakulása kezdetének tekint a szakirodalom. Az alábbiakban a jogegység megóvását és az ítélkezési gyakorlat egyöntetűségét biztosító irányító jelentőségű döntések (teljes ülési döntvény, jogegységi döntvény, egyéb elvi jelentőségű határozat) kialakulásának, valamint a döntvények meghozatalára vonatkozó törvények és igazságügy miniszteri rendeletek részletes bemutatása, elemzése következik. A döntvényalkotás jogával a magyar királyi Kúria, a királyi ítélőtáblák voltak felruházva, a különös bíróságok közül pedig a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság, majd később a Közigazgatási Bíróság rendelkezett ezzel a jogosítvánnyal.

A fejezet felépítése a vonatkozó rendelkezéseket, illetve azok meghozatalának időrendjét követi, külön egységben tárgyalva a két különös bíróság döntvényalkotására vonatkozó szabályokat.

1881. évi LIX. tc. a polgári törvénykezési rendtartásról szóló 1868. évi LIV.tc. módosítása tárgyában

A valóságos döntvényalkotás az 1881. évi LIX. tc. hatálybalépésével vette kezdetét. Ezt a törvényt tekinti a szakirodalom a döntvényjog kialakulása kezdetének. A törvény 2. §-ában intézményesítette a Kuriának az igazságszolgáltatásban legmagasabb szinten betöltött szerepét, mert kimondta, hogy:

"A legfőbb bírói hatóságot mind a két királyi tábla területére nézve a Magyar Kir. Curia Budapesten gyakorolja."

A törvény 4. §-a pedig a következőket rendelte:

"Az igazságszolgáltatás egyöntetűségének megóvása végett, a vitás elvi kérdések, a magy. kir. Curia polgári tanácsainak teljes ülésében döntetnek el... A teljes ülés elvi megállapodásai, az ügyek eldöntésénél irányadók."

A törvény felhatalmazta az igazságügy minisztert, hogy rendeleti úton szabályozza, többek között a döntvények közzétételének módozatait.

A törvény azonban nem mondta ki, hogy a teljes ülés elvi megállapításai az alsó fokú bíróságokra kötelező erővel bírnak. Csak a Kúria tartozott követni a teljes ülés elvi megállapításait.

A törvény a Kúria korábbi két osztályát (semmítőszék és legfőbb ítélőszék) egyesítette. (101. §) Megszűnt a semmítőszék, a Kúria egységes ítélőszékké alakult.

A döntvényalkotás részletes szabályozása az igazságügy-miniszter által 1881. november hó 1. napján kibocsátott 2214. I. M. E. számú rendelettel történt meg.

A m. kir. igazságügyminiszternek 1881. évi 2214/I. M. E. számú rendelete, a m. kir. curia által felülvizsgált polgári ügyekben felmerülő vitás elvi kérdések eldöntésére hivatott teljes tanács alakításának, a teljes ülési tárgyak előadásának, a tanácskozás és szavazás rendjének, a határozat hitelesítésének, a döntvénykönyv vezetésének és a döntvények közzétételének módozatairól

A fenti rendelet csak a Kúria polgári ítélkezési gyakorlatában felmerült elvi viták rendezésére adott lehetőséget.

Teljes ülés elé kerülhet az ügy, ha az adott ügy feletti tanácskozáskor vitás elvi kérdés merül fel, valamint ha hasonló ügyekben hozott ellentétes elvi alapokon nyugvó kúriai határozatról van tudomás. Ezekben az esetekben az ügy előadójának vagy a tanács más tagjának jogában állt indítványozni, hogy a vitás elvi kérdés kerüljön a teljes tanács elé. (Rendelet, 4. §)

A polgári ügyekben felmerülő vitás elvi kérdések eldöntésére hivatott teljes ülés (teljes tanács) a magyar királyi Kúria polgári tanácsainak összes bíráiból és elnökeiből és a magyar királyi Kúria elnöke által kirendelt tanácsjegyzőből áll, amelyben az országbíró, mint a Kúria elnöke ... elnököl. (Rendelet, 1. §)

A rendelet értelmében a döntvényeket indokokkal együtt az e célra 1882. január 1-jével megnyitott ún. döntvénykönyvbe kellett bevezetni és a hivatalos lapnak azonnal közzététel végett meg kellett küldeni.

A 3274/1881. I. M. E. számú rendelettel kibocsátott a bírói ügyviteli szabályok (Büntető Ügyviteli Szabályok)

A büntetőjog területén a döntvényalkotás lehetőségét nem törvény, hanem a fenti rendelet 33. §-a tette lehetővé. Az Ügyviteli Szabályok legfontosabb rendelkezései az alábbiak voltak:

Ÿ Bűnügyekben is alapvetően a polgári ügyekre vonatkozó rendelet (lásd az 1881. évi 2214/I. M. E. sz. rendeletet) alkalmazandó, kisebb eltérésekkel. A bűnügyekben hozott elvi döntéseket külön döntvénykönyvbe kell írni és a döntvények az azzal megbízott szaklapban teendők közzé.

Ÿ A királyi tábláknál felülvizsgálat alatt lévő polgári és büntető ügyekben felmerülő elvi kérdések eldöntésére az adott rendeletek alkalmazandók. A királyi táblai teljes ülési határozatokat azonban a hivatalos lapban nem kell közzé tenni. A rendelet 33. §-a alapján eljárva a budapesti királyi ítélőtábla 1891-ig a polgári ügyekben 10, bűnügyekben 4 teljes ülési határozatot hozott.

A Kúria büntetőjogi teljes ülési elvi megállapodásai, valamint a táblák polgári és büntetőjogi elvi megállapodásai tehát nem alapultak törvényen, hanem a büntető ügyvitelt szabályozó miniszteri rendeleten.

A királyi ítélőtáblák felállításáról a polgári törvénykezési rendtartás tárgyában hozott 1868. évi LIV. tc. rendelkezett, amely két ítélőtáblát szervezett: Pesten és Marosvásárhelyen. A törvény kimondja továbbá:

4. § A legfőbb birói hatóságot mind a két királyi itélő tábla egész területére nézve magyar királyi curia név alatt a legfőbb törvényszék gyakorolja Pesten.

Mivel az új fórumokon 1870-től kezdődően az ügyforgalom fokozatosan növekedett, ezért elengedhetetlenné vált az ítélőtáblák átszervezése. A kir. ítélőtáblák és kir. főügyészségek szervezéséről szóló 1890. évi XXV. tc.rendezte az ítélőtáblák számát és addigi felépítését. A törvénycikk decentralizálta az ítélőtáblákat és számukat tizenegyben állapította meg.

1. § A kir. itélőtáblák száma tizenegyben állapittatik meg.

Székhelyeik a következők: Budapest, Debreczen, Győr, Kassa, Kolozsvár, Marosvásárhely, Nagyvárad, Pécs, Pozsony, Szeged, Temesvár.

Az ítélőtáblák döntvényalkotási joga csak azokra az ügyekre terjedt ki, amelyek egyáltalán nem kerülhettek a Kúria elé. A döntvényalkotás joga itt is a teljes ülést illette. A döntvény csak magát a döntvényhozó táblát kötelezi, az alsóbb fokú bíróságokat nem.

A törvény 13. §-a értelmében:

A kir. itélőtábla azokban az ügyekben, melyekben a törvény szerint mint utolsó foku bíróság jár el, a felmerült vitás elvi jelentőségü jogkérdéseket teljes ülésben dönti el.

A teljes ülés elvi megállapodását az illető kir. tábla tanácsai mindaddig követni tartoznak, mig azt újabb teljes ülési megállapodás meg nem változtatja.

Mindenik kir. itélőtábla köteles elvi megállapodását a többi kir. itélőtáblával közölni, s azt ugy a kir. igazságügyministerhez, mint a kir. curia elnökéhez fölterjeszteni.

Ha akár a kir. igazságügyminister, akár a kir. curia elnöke arról győződnek meg, hogy az egyes kir. itélőtáblák ellentétes elvi jelentőségü megállapodásra jutottak: haladék nélkül intézkednek, hogy a jogegység megóvása végett a felmerült kérdés a kir. curia megfelelő teljes ülése elé terjesztessék.

A kir. curia teljes ülési megállapodását a kir. itélőtáblák mindaddig követni tartoznak, mig azt a kir. curia ujabb teljes ülési megállapodással meg nem változtatja.

Bármelyik kir. itélőtábla teljes ülése, a szavazatoknak legalább kétharmadrészével hozott határozata alapján, a kir. curia teljes ülési megállapodásának megváltoztatása czéljából indokolt felterjesztést tehet, mely esetben a kérdés a kir. curia megfelelő teljes ülése által ujból eldöntendő.

Egyebekben a kir. tábla és a kir. curia teljes üléseinek egybehivására, alakitására, az eljárásra, a határozathozatalra és a teljes ülések megállapodásainak megváltoztatására vonatkozó részletes intézkedéseket az igazságügyminister rendelettel állapitja meg.

A m. kir. igazságügyminiszternek a 4214/1891. I. M. E. számú rendelete a kir. ítélőtáblák és a kir. Curia teljes üléseinek szabályozása tárgyában

A királyi ítélőtáblánál a rendelet 4. §-a értelmében a jogegység megóvása és a jogszolgáltatás egyöntetűségének biztosítása céljából az alábbi esetekben kell teljes ülést tartani:

1.ha az ítélőtábla valamelyik tanácsa abban állapodik meg, hogy egy előadott ügyben felmerült jogkérdés a határozattárba felvett – ugyanazon jogkérdést tárgyazó – határozattól eltérően döntendő el;

2.ha két tanács valamely a határozattárba még fel nem vett jogkérdést ellentétesen döntött el s ebbeli határozatát mindegyikük a határozattárba felvétetni rendelte;

3.ha egy előadott ügyben oly jogkérdés döntendő el, melynek valamelyik tanácsban már előbb lett eldöntése a határozattárból ki nem tűnik ugyan, de a melyre nézve az ítélőtábla tanácsai a kir. ítélőtábla elnöke által eleve figyelmeztetve lettek, hogy abban egymással vagy egy más ítélőtáblával ellentétes gyakorlatot követnek.

A királyi ítélőtáblák teljes üléseinek formái:

• polgári teljes ülés: ha az eldöntendő jogkérdés a polgári szakosztály körébe utalt ügyben merült fel
• büntető teljes ülés: ha az eldöntendő jogkérdés a büntető szakosztály körébe utalt ügyben merült fel
• vegyes (polgári és büntető) teljes ülés: ha a felmerült vitás elvi jelentőségű kérdés egyszerre képez polgári és büntetőjogi kérdést.

Az 1. és a 2. pontok esetében a teljes ülést mindig úgy kell megalakítani az összes ítélő bírából, hogy a polgári teljesülésben a büntető és a büntető teljes ülésben pedig a polgári szakosztályminden ítélőbírója részt vehessen.

A döntvényt az indokolással együtt a királyi ítélőtábla büntető, illetve polgári döntvénykönyvébe be kellett vezetni. A vegyes teljes ülésben hozott döntvényeket mindkét döntvénykönyvbe be kellett vezetni.

Az ítélőtáblák teljes ülési döntvényeit fel kellett terjeszteni

• az igazságügy-miniszterhez és
• a királyi Kúria elnökéhez.

Közölni kellett továbbá a döntvényeket

• a többi királyi ítélőtábla elnökével,
• a döntvény megalkotó ítélőtábla elnökségével, az egyes tanácsokkal, minden ítélőbíróval,
• a királyi főügyésszel,
• a királyi törvényszékek elnökeivel,
• a királyi ügyészekkel és
• a királyi járásbíróságok vezetőivel.

A teljes ülési döntvények kötelező hatálya vonatkozásában a Rendelet 11. §-a kimondja:

A teljes ülési döntvények az egyes ügyekben előbb hozott határozatoknak joghatályát nem érinthetik, de jövőre azokat az illető királyi ítélőtábla tanácsai követni tartoznak mindaddig, míg ugyanazon ítélőtáblának egy újabb vagy a kir. Curiának teljes ülési döntvényével meg nem változtattatnak.

A Bűnvádi Perrendtartásról szóló 1896. évi XXXIII. tc. módosítása és kiegészítése tárgyában alkotott

1907. évi XVIII. tc.

A fenti rendelkezés a Kúria büntető ügyekben gyakorolt döntvényalkotási jogát törvényes alapokra helyezte. A Kúria döntvényei az alsó bíróságokat továbbra sem kötelezik, a döntvény a büntetőügyek eldöntésénél csak a Kúrián irányadó.

A törvény 3. §-a értelmében:

Az igazságszolgáltatás egyöntetüségének megóvása végett büntető ügyekben a vitás elvi kérdések a kir. Curia büntető tanácsainak teljes ülésében döntetnek el. Ha a felmerült vitás elvi kérdés nem csupán büntetőjogi természetü, annak eldöntése végett vegyes teljes ülést kell tartani, a mely a kir. Curiának összes büntető és polgári tanácsaiból alakul.Ha a kir. Curia valamelyik büntető tanácsának többsége valamely vitás elvi kérdés megoldásánál el kiván térni a kir. Curiának büntető teljes ülésén, vagy vegyes teljes ülésén korábban hozott határozatától, a tanács elnöke köteles az ügy elintézését felfüggeszteni, a megoldandó vitás elvi kérdést szövegeztetni s ezt a kir. Curia elnökének büntető teljes ülési vagy vegyes teljes ülési határozat kieszközlése végett megküldeni.

Ezen felül a kir. Curia elnöke, ha a kir. Curiának ellentétes elvi alapon nyugvó büntetőjogi határozatairól nyer tudomást, a vitás elvi kérdés eldöntése végett a büntető vagy a vegyes teljes ülést késedelem nélkül egybehivja.

Az igazságügyminister felhatalmaztatik, hogy a kir. Curia elvi jelentőségü határozatainak előkészitését a kir. Curia büntető teljes ülésének és vegyes teljes ülésének összhivását, alakitását és eljárását, a koronaügyész meghallgatásának módját meghatározza.

Az 1890:XXV. tc. 13. §-ában foglalt rendelkezések érintetlenül maradnak.

A döntvények közzétételére vonatkozóan a 4. § az alábbi igen fontos szabályokat tartalmazza:

ŸA királyi Kúria büntető teljes ülésének és vegyes teljes ülésének határozataiból, valamint a királyi Kúriának büntető ügyekben hozott egyéb elvi határozataiból hivatalos gyűjteményt kell készíteni.

ŸA gyűjteménybe felveendő elvi határozatokat bizottság választja ki, amely bizottság elnöke a királyi Kúria büntető szakosztályának vezetője, tagjai pedig a királyi Kúria büntető tanácsainak vezetői és a koronaügyész vagy helyettese. A gyűjteményt, mint a királyi Kúria hivatalos kiadványát, az igazságügyi miniszter teszi közzé.

Ÿ Az igazságügyi miniszter felhatalmazást kapott arra, hogy a gyűjteménybe felveendő határozatok kiválasztásánál és a gyűjtemény közzétételénél követendő eljárást rendeleti úton szabályozhassa.

A m. kir. igazságügyminiszter 1907. évi 17.700. I. M. számú rendelete ... az 1907. évi XVIII. törvénycikkben az igazságszolgáltatás egyöntetűségének megóvása végett megállapított rendelkezések végrehajtásáról

A rendelet a határozatoknak két típusát szabályozza: a királyi Kúria teljes ülési elvi határozatai, és a királyi Kúria nem teljes ülési elvi határozatai.

A királyi Kúria teljes ülési elvi határozatai:

A rendelet 1. §-a értelmében a királyi Kúria felülbírálata alá tartozó ügyekben felmerülő elvi kérdéseket a királyi Kúria büntető tanácsainak teljes ülésében kell eldönteni:

• ha a kir. Kúria valamelyik büntető tanácsának többsége valamely vitás elvi kérdés megoldásánál el kíván térni a kir. Kúriának büntető teljes ülésén korábban hozott határozatától,
• ha a kir. Kúria elnöke a kir. Kúriának ellentétes elvi alapon nyugvó büntetőjogi határozatairól nyer tudomást.
• A büntető teljes ülés a királyi Kúria büntető tanácsainak összes ítélő bíráiból, a vegyes teljes ülés pedig a királyi Kúria büntető és polgári tanácsainak összes ítélő bíráiból alakul. (Rendelet, 9. §)

A királyi Kúria az 1890. évi XXV. tc. 13. §-a alapján büntető vagy vegyes teljes ülést tart, ha a királyi Kúria elnöke arról győződik meg, vagy ha őt az igazságügy miniszter arra figyelmezteti, hogy egyes királyi ítélőtáblák büntető vagy vegyes teljes ülései ellentétes teljes ülési határozatokat hoztak.

A királyi Kúria elnöke a teljes ülési határozat hiteles kiadmányát az igazságügy miniszternek három példányban, továbbá a Budapesti Közlöny és az Igazságügyi Közlöny szerkesztőségének, valamint a királyi Kúria büntetőjogi bizottságának egy-egy példányban megküldi.

A királyi Kúria nem teljes ülési elvi határozatai:

A Rendelet 29.–33. §§. foglalkoznak a határozatok ezen típusával. (Ilyen határozat hoz a Kúria akkor, 1) ha valamely büntető ügy elintézése során olyan elvi kérdés merül fel, amely a kir. Kúriának a Büntetőjogi Határozatok Tárába fölvett nem teljes ülési határozatától eltérően kellene dönteni, 2) olyan elvi kérdés merül fel, amely a kir. Kúriának teljes ülési, vagy a Büntetőjogi Határozatok Tárába fölvett nem teljes ülési határozatával még eldöntve nincs.)

A Rendelet 34–39. §§-ai rendelkeznek a királyi Kúria büntetőjogi bizottságáról. A büntetőjogi bizottság dönt arról, hogy az elvi jelentőségűnek minősített határozat a Büntetőjogi Határozatok Tárába felvételre kerüljön-e vagy sem.

Büntetőjogi Határozatok Tára (B.H.T)

Rendelet 40–45. §§

A Határozatok Tárát (a továbbiakban B.H.T) az igazságügy miniszter, mint a királyi Kúria hivatalos kiadványát teszi közzé. A B.H.T-t többek között a jogi szaklapoknak hivatalból kell megküldeni.

A határozattárba fel kell venni:

• a királyi Kúria büntető teljes ülésének és vegyes teljes ülésének a határozatait, ideértve az e rendelet életbelépte előtt hozott és még hatályban levő teljes ülési határozatokat is;
• a jogegység érdekében használt perorvoslat következtében akár e rendelet életbelépése előtt, akár azután hozott határozatok közül azokat, amelyeknek fölvételét a büntetőjogi bizottság elrendeli;
• a királyi Kúriának e rendelet életbelépte után büntető ügyekben hozott olyan nem teljes ülési elvi határozatait, amelyeknek felvételét a büntetőjogi bizottság elrendeli. (Bizonyos esetekben a rendelet életbelépése előtti határozatokat is.)

A B.H.T-ba a büntető és a vegyes teljes ülési határozatokat indokolásukkal együtt teljes szövegükben kell felvenni. Az első két pontban pontban szereplő határozatok esetében közzé kell tenni az elvi kijelentést tartalmazó fejezetet, a tényvázlatot, a határozat és az indokolás azon részének szószerinti szövegét, amely az elvi kérdésre vonatkozik.

Kúriai határozatok

1912. évi LIV. tc. a polgári perrendtartásról szóló 1911. évi I. tc. életbeléptetéséről (Ppé.)

A fenti törvény a döntvényalkotás szabályozásának történetében a legkiemelkedőbb, mert ez tette a döntvényeket minden bíróságra kötelezővé, és ez szabályozta törvényi szinten az azokkal kapcsolatos valamennyi lényeges kérdést.

A törvénycikk önálló cím alatt foglalkozik a királyi Kúria döntvényeivel. (Lásd: Negyedik czím, 70–79. §§). A törvény rendelkezései az alábbiakban foglalhatók össze:

A törvény a döntvény két (három) típusát különbözteti meg:

• jogegységi határozat (jogegységi tanács hozza),
• teljes ülési határozat (a teljes ülés hozza)
• egyéb elvi határozat

1. jogegységi határozat

Ÿ az igazságszolgáltatás egyöntetűségének megóvása végett a vitás elvi kérdést a királyi Kúriának az erre a célra kialakított tanácsa (à jogegységi tanács – évenként 4 tanácsot alakítottak a Kúrián a 1) közpolgári, 2) telekkönyvi, 3) váltó-, kereskedelmi és 4) bűnvádi ügyekben. A tanács az elnökön kívül 10 tagból állt.) dönti el:

• ha a királyi Kúriának valamelyik tanácsa elvi kérdésben el kíván térni a királyi Kúriának ugyanazt az elvi kérdést eldöntő oly határozatától, amely a hivatalos gyűjteménybe (78. §) fel van véve;
• ha a királyi Kúriának ellentétes elvi alapon nyugvó határozatokat hozott, vagy ha a királyi ítélőtáblák, a királyi törvényszékek vagy a királyi járásbíróságok elvi kérdésben ellentétes gyakorlatot folytatnak, és a királyi Kúriának elnöke vagy az igazságügy miniszter a vitás elvi kérdés egyöntetű eldöntésének biztosítását jövőre szükségesnek tartja.

A törvény rendelkezik az ún. büntető jogegységi határozatról is, mely a rendkívüli perorvoslat egyik sajátos formája, a perorvoslat a jogegység érdekében alkalmazása során alakult ki. A büntető jogegységi határozatra részben a jelen törvény megfelelő paragrafusai, illetve a Bűnvádi Perrendtartásvonatkozó részei (441–442. §§) együtt alkalmazandók.

A perorvoslat a jogegység érdekében olyan jogorvoslat, amellyel határidőhöz nem kötve, és nem felfüggesztő hatállyal, a koronaügyész bármely büntető bíróságnak törvénysértő jogerős határozata vagy egyéb törvénysértő intézkedése ellen közvetlenül a Kúriánál kereshetett orvoslást. A királyi Kúriának a törvény megsértését kimondó határozata – az ún. jogegységi határozat – az 1912. évi LIV. tc. alapján a bíróságokra kötelező volt. A jogegység érdekében hozott határozat, mint a Kúria jogegységi tanácsának határozata jogforrás erejével bírt.

A jogegységi perorvoslat meglehetősen gyakran fordult elő, mivel a Bűnvádi Perrendtartás hatálybalépésétől 1948-ig eltelt időszakban e perorvoslat folytán több mint 2000 határozat született.

2. teljes ülési határozat

Ÿ A törvény értelmében királyi Kúriának teljes ülésében kell eldönteni a vitás elvi kérdést:

• ha a királyi Kúriának valamelyik tanácsa elvi kérdésben el kíván térni a királyi Kúriának az előbbi § értelmében a jogegység megóvására hozott határozatától (jogegységi határozatától) vagy a királyi Kúriának teljes ülésében hozott határozatától;
• ha a királyi Kúria elnöke vagy az igazságügy miniszter a királyi Kúria jogegységi vagy teljes ülési határozatának megváltoztatását szükségesnek tartja.

A törvény legfontosabb új rendelkezései az alábbiakban foglalhatók össze:

• Ÿ megszüntette a királyi ítélőtáblák döntvényalkotási jogát.
• Ÿ a kúriai döntvény hozatalát a törvény a Kúriának külön erre a célra kiváló jártasságú bíráiból álló tanácsaira bízza, s csak a tanácsok ún. jogegységi határozatától vagy teljes ülési határozattól eltérés esetén utalja a Kúria teljes ülésének hatáskörébe.
• Ÿ a törvény kimondta a kúriai döntvény kötelező erejét. Korábban a Kúria döntvénye nem kötelezte az alsó bíróságokat, csak magára a Kúriára bírt kötelező erővel.

A törvény 75. §-a értelmében:

• a kir. Kúriának jogegységi (70. §) valamint teljes ülési határozatát a biróságok mindaddig követni kötelesek, a mig azt a kir. Kúria teljes ülése meg nem változtatja.
• a jogegységi és a teljes ülési határozat kötelező hatálya a hivatalos lapban közzétételének napjától számitott tizenötödik nappal kezdődik.

A döntvények közzétételére vonatkozó szabályok:

• Ÿ a jogegységi és teljes ülési határozatokat a hivatalos lapban kell közzétenni.
• Ÿ a törvénycikk 78. §-a kimondja, hogy a királyi Kúria határozataiból hivatalos gyűjteményt kell készíteni. A gyűjteménybe felveendő elvi határozatokat bizottság választja ki (polgári jogi bizottság, büntetőjogi bizottság). A gyűjteményt mint a királyi Kúriának hivatalos kiadványát az igazságügy miniszter teszi közzé.
• Ÿ A határozatok meghozatalának, nyilvántartásának, közzétételének részletes szabályait az 1912. évi 59.200. I. M. sz. rendelet szabályozza.

A m. kir. igazságügyminiszter 1912. évi 59.200 I. M. számú rendelete a kir. Kúria döntvényeiről és a kir. bíróságok elvi jelentőségű határozatairól

A rendelet az alábbi döntvényműfajokat szabályozza:

1. A királyi Kúria jogegységi tanácsának döntvényei (Rendelet 1–17. §)

A királyi Kúria elnöke minden év elején négy jogegységi tanácsot alakít: 1) közpolgári, 2) telekkönyvi, úrbéri és birtokrendezési 3) váltó-, kereskedelmi és csődügyek 4) bűnvádi ügyekben eljáró tanácsok. Minden jogegységi tanácsba 10 tagot kell beosztani a királyi Kúriának az illető jogegységi tanács ügykörébe tartozó ügyekben működő tanácselnökei és bírái sorából.

A meghozott döntvénynek tartalmaznia kell többek között:

• Ÿ a jogegységi tanács döntvényének sorszámát, pl. "A m. kir. Kúria jogegységi tanácsának 1. számú polgári döntvénye";
• Ÿ a döntvénnyel eldöntött elvi kérdést;
• Ÿ az elvi kérdés eldöntését tartalmazó kijelentést "Határozat" felirattal;
• Ÿ az elvi döntés indokolását "Indokolás" felirattal (a tényállást is tartalmaznia kell).

A döntvények számozása:

A jogegységi tanácsok döntvényeit az 1913. évben 1-gyel kezdődő és megszakítatlan sorrendben következő arab számozással kell ellátni, külön számozással a polgári döntvényeket és külön számozással a büntető döntvényeket.

A döntvények közzététele:

Ÿ Hivatalos lap (Budapesti Közlöny),

Ÿ Igazságügyi Közlöny.

2. A kir. Kúria teljes ülésének döntvényei (Rendelet 18–37. §)

A döntvény tartalmazza:

• Ÿ a teljes ülési döntvény sorszámát, pl. "A m. kir. Kúria teljes ülésének 84. számú polgári döntvénye"
• Ÿ az eldöntött elvi kérdést;
• Ÿ az elvi kérdés eldöntését tartalmazó kijelentést "Határozat" felirattal;
• Ÿ az elvi döntés indokolását "Indokolás" felirattal (a tényállást is tartalmaznia kell).

A döntvény számozása:

Megszakítatlan sorrendben következő arab számozással, külön számozással a polgári döntvényeket, és külön számozással a büntető döntvényeket.

A teljes ülési döntvények számozása folytatólagosan csatlakozik az 1913. évi január hó 1. napja előtt hozott teljes ülési polgári és büntető ügyek számozásához.

A döntvény közzététele:

ŸBudapesti Közlöny,

ŸIgazságügyi Közlöny.

3. A királyi Kúria elvi jelentőségű határozatai (Rendelet 38–42. §)

Ha a királyi Kúrián az ügy előadója valamely ügynek előadása vagy tárgyalásra előkészítése alkalmából azt tapasztalja, hogy az elintézés olyan elvi kérdéssel kapcsolatos:

• amelyet véleménye szerint eltérően kellene eldönteni a királyi Kúriának a Polgári jogi Határozatok Tárába vagy a Büntetőjogi Határozatok Tárába felvett elvi jelentőségű határozatától, vagy
• amely a királyi Kúriának az említett hivatalos gyűjtemények felvett elvi jelentőségű határozatával még eldöntve nincs.

4. A királyi Kúria polgári jogi és büntetőjogi bizottsága (Rendelet 43–55. §)

• A két bizottság dönt arról, hogy az elvi jelentőségűnek minősített határozatok közül, melyek azok, amelyek bekerülnek a két határozattárba.
• A két gyűjtemény a királyi Kúria hivatalos kiadványa, amelyekbe az alábbi határozatokat kell felvenni:

Polgári jogi Határozatok Tára (P.H.T)

A gyűjteménybe fel kell venni:

• Ÿ valamennyi polgári teljes ülési határozatot (a rendelet életbelépte előtt hozott és még hatályban lévőeket is);
• Ÿ a polgári jogegységi határozatokat;
• Ÿa királyi Kúriának a rendelet életbelépte után, polgári ügyekben hozott olyan elvi jelentőségű határozatait, amelyek felvételét a polgári jogi bizottság elrendelte.

Büntetőjogi Határozatok Tára (B.H.T)

A gyűjteménybe fel kell venni:

• Ÿ a büntető teljes ülési és a vegyes teljes ülési döntvényeket;
• Ÿ a büntető jogegységi határozatokat;
• Ÿ a királyi Kúriának büntető ügyekben hozott elvi jelentőségű határozatok közül azok, amelyek felvételét a büntetőjogi bizottság elrendelte.

A P.H.T-ba és a B.H.T-ba a teljes ülési döntvényeket és a jogegységi tanács döntvényeit indokolásukkal együtt teljes szövegükben kell felvenni.

5. A kir. ítélőtáblák, a kir. törvényszékek és a kir. járásbíróságok elvi jelentőségű határozatai (Rendelet 56–64. §§)

• A királyi ítélőtábla bármelyik tanácsa, ha valamely elvi, és különösen a jogegység megóvása szempontjából is fontos kérdésben határozott, elrendelheti határozatának a királyi ítélőtábla határozattárába felvételét.
• A királyi ítélőtábla elnöke az elvi határozat másolatát megküldi a királyi Kúria elnökének, a többi királyi ítélőtábla elnökének és az Igazságügyi Közlöny szerkesztőségének.
• A királyi törvényszékek és járásbíróságok ha valamely elvi és különösen a jogegység megóvása szempontjából is fontos kérdésben határoztak és a határozat jogerőre emelkedett, kötelesek az elvi döntést a határozat fogalmazványán feljegyezni és a határozatot az "elvi" szóval megjelölni. Az ügy iratait a törvényszék elnökének, illetve a járásbíróság vezetőjének kell bemutatni.

1930. évi XXXIV. tc a törvénykezés egyszerűsítéséről

A törvény nemcsak ellentétes alsóbírósági gyakorlat, hanem elvi kérdésben hozott ellentétes tartalmú, egyedi határozat esetében is megengedte a jogegységi döntvényhozatalát azzal a feltétellel azonban, hogy ha ezt a Kúria elnöke vagy az igazságügyi miniszter a jogegység megóvása érdekében szükségesnek ítélte.

A törvény rendelkezései értelmében:

128. § Az 1912:LIV. tc. 70. §-a 1. bekezdésének 1. és 2. pontjában felhozott eseteken felül a kir. Kúriának jogegységi tanácsa dönti el a vitás elvi kérdést akkor is, ha:

• a kir. Kúria valamelyik tanácsa elvi kérdésben eltérni kíván a kir. Kúriának korábban hozott ugyanazt az elvi kérdést eldöntő, de a hivatalos gyüjteménybe fel nem vett határozatától és határozatának meghozatala előtt az elvi kérdésnek jogegységi határozattal való eldöntését szükségesnek tartja;
• akár a kir. Kúria, akár valamely más rendes bíróság (1928:XLIII. tc. 2. §) elvi kérdésben valamely más korábban hozott jogerős rendes bírósági határozattól eltérő jogerős határozatot hozott, és a kir. Kúria elnöke vagy az igazságügyminiszter a vitás elvi kérdés egyöntetű eldöntésének biztosítását jövőre szükségesnek tartja.129. § Az 1912:LIV. tc. 72. §-át a következő rendelkezés egészíti ki:
• A kir. Kúria tanácsának elnöke felfüggesztheti az ügy elintézését akkor is, ha a kir. Kúria tanácsa elvi kérdésben eltérni kíván a kir. Kúria ugyanazon vagy más tanácsának határozatától, habár az nincs is a hivatalos gyüjteménybe felvéve.

A döntvényjog alakulása 1945 után

1945 és 1947 közötti időszakban a Kúria ugyanabban a szervezetben működött, mint 1945 előtt, tehát két szakosztályban, büntető és polgári szakosztályban hozták a döntéseket. A Kúria által hozott döntvények műfaja sem változott. A jogegység biztosítása érdekében teljes ülési döntéseket (TÜH), jogegységi döntéseket (JD) és egyéb elvi határozatokat hozott a Kúria.

 

1947-től a szocialista Alkotmány hatálybalépéséig, azaz 1949. augusztus 20-ig a Kúria egy teljes ülési döntvényt (az 1948. évben a 96. sz. TÜH), három polgári jogegységi döntvényt (111–113. sz. JD) és egy büntető jogegységi döntvényt (43 sz. JD) hozott.

A döntvényeket a hivatalos lap, azaz a Magyar Közlöny is közzétette.

A Magyar Népköztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény VI. fejezete rendelkezett a bírói szervezetről (36–41 §§), amely a járásbíróságok kivételével már új elnevezést használt az egyes bírói fórumokra. A vonatkozó paragrafusok értelmében:

• A Magyar Népköztársaságban az igazságszolgáltatást
• Ÿ a Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága
• Ÿ a felsőbíróságok
• Ÿ a megyei bíróságok és
• Ÿ a járásbíróságok gyakorolják. (36. §)

A Magyar Népköztársaságban a Legfelsőbb Bíróság elvi irányítást gyakorol az összes bíróságok bírói működése és ítélkezése tekintetében. A Legfelsőbb Bíróság irányelveket állapíthat meg és elvi döntéseket hozhat, amelyek a bíróságok számára kötelezőek. (38. §)

Az 1949. évi 9. sz. tvr. az igazságügyi szervezet átalakítása tárgyában rendelkezett a bírói fórumok új elnevezéséről.

Az eddigi Kúria mint a Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága, az eddigi ítélőtáblák mint felsőbíróságok, az eddigi törvényszékek mint megyei bíróságok folytatják működésüket, az eddigi járásbíróságok pedig megtartják jelenlegi elnevezésüket. (2. § 1. bek.)

A törvényerejű rendelet értelmében a Legfelsőbb Bíróság

• irányelveket állapíthat meg és
• elvi döntéseket hozhat.

Ezek a bíróságok számára kötelezők! A feladat ellátására a Legfelsőbb Bíróságnál héttagú tanácsot kellett szervezni, amelyet a Legfelsőbb Bíróság elnöke köteles volt összehívni, valahányszor az igazságügy-miniszter valamely ügyben a Legfelsőbb Bíróság részéről irányelv megállapítása, illetőleg elvi döntés hozatalát szükségesnek tartotta. (5. § 2. bek.) Ez a héttagú tanács, az Elvi Tanács.

(A tvr. 1954. február 1-jéig volt hatályban, amikor is hatályba lépett a Magyar Népköztársaság bírósági szervezetéről szóló 1954. évi II. tv.)

A bíróságok elnevezése tárgyában külön igazságügy-miniszteri rendelet is született:88.000/1949 (XI.1.) I. M. sz . rendelet a bíróságok új elnevezése tárgyában

Az eddigi Kúria elnevezése: "A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága"-ra változott (1. § 1. bek.).

Az ítélőtáblák "felsőbíróság", a törvényszékek "megyei bíróság", a járásbíróság pedig továbbra is "járásbíróság" elnevezés alatt folytatta működését.

4.338/1949 (253) M. T. rendelet a Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei és elvi döntései tárgyában

(Magyar Közlöny, 1949. 253. sz. dec. 6.)

A rendelet hatálybalépésével a teljes ülési és jogegységi döntvények hozatalára, valamint ezeknek és az elvi határozatoknak hivatalos gyűjteményben való közzétételére vonatkozó addigi rendelkezések hatályukat vesztették. (11. §)

Megszüntette a rendelkezés a jogegységi tanácsot is.

A minisztertanácsi rendelet azt is előírta, hogy a rendelet hatálybalépése előtt hozott kúriai teljes ülési és jogegységi döntvényeket, úgyszintén a hivatalos gyűjteménybe (1912. évi LIV. Tv. 78. §) felvett kúriai elvi határozatokat az igazságügyi miniszter kezdeményezésére a Legfelsőbb Bíróság Elvi Tanácsának felül kell vizsgálnia. Az Elvi Tanács több mint 2000 döntést vizsgált felül, s ezeknek a legnagyobb részét hatályon kívül helyezte.

A tételes jogszabályok a Pénzügyi Közigazgatási Bíróságot, majd a Közigazgatási Bíróságot is felruházták a döntvényalkotás jogával. A vonatkozó jogszabályok ismertetése alább következik.

Pénzügyi Közigazgatási Bíróság

1883. évi XLIII. tc. a pénzügyi közigazgatási bíróságról

A törvény biztosította a bíróság számára a döntvényalkotás jogát. A döntvényt a bíróság teljes ülésében hozta és az elvi megállapodások mindaddig követendőek voltak, amíg eltérő teljes ülési megállapodás létre nem jött.

27. § A ministertanács felhatalmaztatik, hogy a pénzügyi közigazgatási biróság ügyrendjét rendeleti uton szabályozhassa.

Ezen ügyrend fog intézkedni az iránt is, hogy vitás elvi kérdések a pénzügyi közigazgatási biróság teljes ülésében döntessenek el, a mely teljes ülés elvi megállapodásai irányadók mindaddig, mig netalán eltérő teljes ülési megállapodás létre nem jön.

A m. kir. pénzügyminiszternek 1921. számú rendelete a pénzügyi közigazgatási bíróság ügyrendje tárgyában. 30–54. §§

Az ügyrend részletesen szabályozza a döntvényhozatali eljárás folyamatát, a teljes tanács (ülés) összehívásának, megtartásának rendjét.

31. § A pénzügyi közigazgatási bíróságnál tárgyalás alatt álló ügyekben előforduló vitás elvi kérdések a bíróság teljes ülésében döntetnek el, a mely teljes ülés elvi megállapodásai irányadók mindaddig, míg netalán eltérő teljes ülési megállapodás létre nem jön.

A bíróság teljes tanácsa: a pénzügyi közigazgatási bíróság összes bíráiból, elnökéből és az elnök által a jegyzőkönyv vezetésére kirendelt fogalmazóból áll. A tanácsban a bíróság elnöke elnököl, annak akadályoztatása esetén a rangidősebb bíró.

A döntvényeket az indokolással együtt az erre a célra 1884. január 1-jével megnyitandó "döntvénykönyvbe" teljes szöveggel be kellett írni valamint a hivatalos lapnak azonnali közzététel végett meg kellett küldeni.

A döntvényeket és azok indokait meg kellett küldeni a pénzügyminiszternek, továbbá a pénzügyi közigazgatási bíróság elnökének és bíráinak.

Magyar Királyi Közigazgatási Bíróság

1896. évi XXVI. tc. a magyar királyi közigazgatási bíróságról

21. § A közigazgatási biróság előtt felmerült elvi jelentőségü vitás jogkérdéseket a biróságnak azon osztálya, melynek körébe az ügy tartozik, saját ülésében dönti el.

A döntvényekben foglalt elvi jelentőségü megállapodásokat a közigazgatási biróság illető osztályának tanácsai mindaddig követni kötelesek, mig azokat ujabb osztályülési megállapodás meg nem változtatja.

Az osztályülések megállapodásairól külön döntvénykönyvek vezetendők.

1897. évi 4634. M.E számú rendelet a m. kir. közigazgatási bíróság teljes- és osztályüléseinek ügyrendjéről

A rendelet részletesen szabályozza a teljes ülések és az osztályülések rendjét, valamint a döntvények meghozatalát és azok közzétételét.

A rendelet értelmében: A közigazgatási bíróságnak a közigazgatási vagy pénzügyi osztályban felmerülő elvi jelentőségű vitás jogkérdéseket a bíróságnak az az osztálya, amelynek a körébe az ügy tartozik, saját osztályülésben dönti el. (Törvény, 21. §)

A közigazgatási bíróság esetében a döntvényalkotás joga tehát nem a teljes ülést, hanem az osztályülést illette meg. Az osztályülés a bíróság elnökéből, másodelnökéből, az adott osztály tanácselnökeiből és bíráiból áll.

A döntvények annak az osztálynak a tanácsaira nézve kötelezőek, amely osztály ülésében a döntvényt megalkotta.

A rendelet 7. §-a értelmében az alábbi esetekben van helye döntvény hozatalának a bíróság előtt felmerült elvi jelentőségű vitás jogkérdéseknél:

• ha valamely ügynek előadásakor, vagy az ügy felett folytatott tanácskozás alkalmával elvi jelentőségű vitás jogkérdés merül fel az előadónak vagy a tanács bármelyik tagjának abbéli indítványát, hogy a felmerült elvi vitás kérdés osztályülés elé vitessék, a kérdés fontosságánál fogva a tanács többsége magáévá teszi, s ehhez a bíróság elnöke is hozzájárul;
• ha az ügy tárgyalása, vagy az ügy felett folyó tanácskozás közben a tanács tudomást nyer arról, hogy az előadottal hasonló ügyben a bíróság már ellentétes alapon nyugvó határozatot hozott;
• ha a bíróság elnöke (másodelnöke) ellentétes elvi alapokon nyugvó tanácsülési határozatokról nyer tudomást.

A rendelet lehetőséget adott a döntvények megváltoztatására és módosítására is.

26.§ A közigazgatási bíróság osztályai bármelyik döntvényöket – megváltoztatás vagy módosítás czéljából – ujabb tanácskozás alá vehetik, ha ez iránt a közigazgatási bíróságot az érdekelt szakminister indokoltan megkereste, vagy ha ezt az illető osztály bármelyik tanácsának többsége szükségesnek tartja, és a közigazgatási bíróság elnöke a tanács többségének ezt az indítványát saját részéről is indokoltnak találja.

A döntvényeket az indokolással együtt az erre a célra megnyitott közigazgatási, illetve pénzügyi külön döntvénykönyvbe a hitelesítés után azonnal, teljes szövegében be kell írni.

A rendelet 24. §-ának rendelkezése szerint a döntvények és azok indokainak hiteles másolatát az alábbi helyekre, illetve személyeknek kell megküldeni:

• a miniszterelnöknek,
• a belügyminiszternek,
• a pénzügyminiszternek, valamint
• annak a szakminiszternek, akinek ügykörére a döntvények tárgya vonatkozik.

A döntvényeket közzététel végett meg kell küldeni

• a Hivatalos Lapnak,
• a Belügyi Közlönynek és
• a Pénzügyi Közlönynek.