Fodor Ármin Fleischner Illés gazdálkodó fiaként egy zempléni községben, Nagymihályon született 1862. január 27-én. (1881-ben magyarosította nevét Fodorra.) Jogi tanulmányait a Budapesti Tudományegyetemen végezte, ahol 1885-ben jogi doktorátust, a következő évben ügyvédi oklevelet szerzett.

1884-től a budapesti törvényszék munkatársaként helyezkedett el, 1890-ben a fővárosi V. Kerületi Járásbíróság albírójának nevezték ki. 1892-től az Igazságügyminisztérium törvényelőkészítő osztályán alkalmazták, majd 1901-től – szintén minisztériumi státuszon – a Fővárosi Ítélőtábla bírájaként dolgozott. Tíz év múlva, 1911-től lett bíró a Királyi Kúrián. 1924-től címzetes jelleggel, 1929-től pedig ténylegesen is kúriai tanácselnökként tevékenykedett. Tagja volt a magánjogi törvénykönyvet előkészítő bizottságnak. 70 évesen, 1932-ben vonult nyugalomba.

Hosszú pályafutása alatt jelentős jogászi, jogtudósi, szakírói tevékenységet fejtett ki. Már 1892-től az Igazságügyminisztériumban bekapcsolódott a Térfy Gyula nevével fémjelzett peres eljárási reformmunkálatokba, egy évvel később pedig másik neves jogászunk, Plósz Sándor munkatársaként aktívan részt vett a magyar polgári perrendtartás előkészítési és életbeléptetési munkálataiban, a törvény tervezetéhez ő írt alapos és nívós indokolást is. 1910-től 1912-ig Fodor képviselte országunkat a váltójog nemzetközi egységesítésére összehívott hágai államértekezleten, amelyen a témára vonatkozó nemzetközi egyezmény is megszületett. Külföldön is elismert jogászunkat a Nemzetközi Jogi Társaság (Interenational Law Association) választmányi tagjának, sőt a társaság 1912-es párizsi konferenciája egyik alelnökének is megválasztották. Az 1920-as években a magánjogi törvénykönyv összeállítása területén széles körű kodifikátori szerepet vállalt.

Nagyfokú irodalmi tájékozottságról tett tanúbizonyságot, és tudományos szakirodalmi területen ugyancsak kiugró teljesítményt nyújtott. 1923-tól a Magyar Jogászegylet alelnöki funkcióját is ellátta. Jogi szakfolyóiratok és különböző lapok 1890-től számtalan írását közölték. A sajtótermékek gazdag skáláján az alábbiak emelhetők ki: Ügyvédek Lapja, A Jog, Egyenlőség, Magyar Jogász Újság, Magyar Jogászegyleti Értekezések, Jogállam, Jogtudományi Közlöny. (Csak a két utóbbi folyóiratban több mint 100 cikke és tanulmánya jelent meg.)

Jogászi munkásságát és publikációs tevékenységét egyaránt a szorgalom, a minőség és a sokoldalúság jellemezte: kortársai is egyértelműen elismerték, hogy a magyar magánjog, a polgári perrendtartás szakterületén maradandót alkotott. Kiemelkedő munkájáért a Magyar Érdemrend középkeresztjével tüntették ki.

1944. február 23-án, 82 éves korában, Budapesten halt meg.