Magyar Jogász-Ujság

A hetilapként 1902-ben Budapesten indult folyóirat Magánjogi Kodifikácziónk címmel mindössze egyetlen évfolyamot élt. Folytatása az 1902 és 1908 között megjelent Magyar Jogász-Ujság kezdetben (1903 január-május) Magyar Kodifikáczió címen látott napvilágot.

A Magánjogi Kodifikácziónk című lap 1902. évi 1. számában a szerkesztő, Barna Ignác a lap indulását nélkülözhetetlenül szükségesnek tartotta. A Polgári Törvénykönyv előző évben megjelent első tervezete csak szórványosan és csekély mértékben képezte vita tárgyát. Számos vélemény ezt azzal indokolta, hogy nincsen megfelelő orgánum, amely kizárólag a polgári törvénykönyv tervezetével foglalkozó tanulmányok, dolgozatok közlését, a publikációkban megtestesülő vélemények egymással való szembeállítását, ütköztetését, az ehhez szükséges kritikai apparátus szervezését és irányítását a maga lényeges, elsődleges és kizárólagos feladatának tekintené.

A folyóiratot – amint arra a címe is utalt – kizárólag a fentiekben felsorolt célokkal indították. Szerkesztősége egyetlen feladatának a polgári törvénykönyv tervezetének kritikai feldolgozását tekintette. Úgy vélték, hogy e feldolgozással jelentős mértékben támogatnák a kódex megalkotását. A feldolgozás során meg kívánták vitatni a tervezet összes – mind a 2043 – szakaszát és ezáltal a jogalkotók rendelkezésére bocsátani egy olyan kritikai anyagot, amely feltárja és bírálóan feldolgozza a jogi felfogást, a bírói határozatokban, a hatósági praxisban és másutt lappangó szokásjogot.

Az 1902. év végére a lap iránti heves érdeklődés, a hasábjain megjelent tanulmányok magas tudományos színvonala, a polgári törvénykönyv elkészült tervezete mind a folyóirat sikerét igazolták. A szerkesztőség a lap tevékenységét 1903-tól a kodifikáció teljes területére ki kívánta terjeszteni és a lap hasábjait megnyitotta a már addig és azután nyilvánosság elé került egyéb igazságügyi bírálatok számára is. A folyóirat Magyar Kodifikáczió cím alatt folytatva pályafutását tovább vitte a polgári törvénykönyv tervezetének bírálatát, ugyanakkor kiterjesztette figyelmét az összes – különösen magánjogi, hitelügyi, perjogi, büntető- és közigazgatási jogi – törvény-előkészítésre.

A Magyar Jogász-Ujság (korabeli írásmóddal) továbblépett az elődlapok témáitól. Már nem csak a polgári törvénykönyv tervezeteivel foglalkozott, hanem a jogtudomány minden ágával. Hosszabb értekezéseket tartalmaz főként polgári jogi, büntetőjogi, közjogi témákban, de kitekint külföldre is, a nyugat-európai és angolszász joggyakorlatból hozott példákkal igyekszik szélesíteni a jogtudomány iránt érdeklődők látókörét.

A kéthetente megjelenő folyóirat központi helyre teszi a magyar országgyűlés elé kerülő törvényjavaslatok elemzését, ami jogtörténeti szempontból is értékessé teszi a folyóiratot.

A kodifikaczionális szemle rovatában a külföldi törvénykezési gyakorlatokba enged betekintést a törvénytervezetek részletes leírásával és elemzésével.

1905-től a lap Judikatura című mellékletet jelentett meg. A füzetekhez kapcsolódó mellékleteket az előfizetők könyvvé köttethették. Az Országgyűlési Könyvtár állományában megmaradtak a füzetek mögé kötve. A döntvénytár típusú melléklet a felsőbíróságok, különösen az ítélőtáblák, mint felülvizsgálati bíróságok elvi jelentőségű határozatait közölte felölelve a jog teljes területét, kettős – alfabetikus és rendszeres – tárgymutatóval ellátva. Terveztek egy másik rendszeres mellékletet is Igazságügyi Törvények és Rendeletek Gyűjteménye címmel. Az igazságügyi jogalkotás egész anyagát elkülönítve és a maga teljességében feldolgozni kívánó sorozat az Országgyűlési Könyvtár állományában nem lelhető fel, és tényleges megjelenéséről sincs adatunk.