Katalóguskeresés - kurzor villog

 

Nyitó oldali csempék

Tartalom megjelenítő

„Nincs ilyen hely” avagy Thomas More Utópiája

Thomas More – magyarosan Morus Tamás vagy Morus Szent Tamás, hiszen a római katolikus egyház vértanújaként szentté avatták – legismertebb és legfontosabb művének címe – Utópia[1] – szinte mindenkinek ismerősen csenghet. Ebben semmi meglepő sincs, hiszen a kötet címe köznevesült, a magyar nyelvben is rendre használjuk – ahogyan negatív ellenpárját, a disztópiát is –, így azok is ismerik és használják ezt a kifejezést, akik még soha sem hallottak a fentebbi kötetről, illetve annak szerzőjéről. A szó jelentése a következő: „A társadalmi fejlődés objektív törvényszerűségeitől elvonatkoztatott, s ezért az adott körülmények között meg nem valósítható, hibátlannak, eszményinek elképzelt társadalmi, állami, politikai rendszer, ill. olyan képzeletbeli hely, ország, ahol ezt megvalósítottnak ábrázolják.[…]”. [2]

Az utópiák virágkora a késői humanizmus időszaka, azaz a XVI-XVII. század.[3] A kifejezés a görög ou-topos, szó szerint „sehol hely” vagy „nincs [ilyen] hely” szavakból eredeztethető, megalkotását pedig More-nak köszönhetjük: a művében ábrázolt, eszményinek tartott berendezkedéssel bíró szigetet nevezte el így. Nem véletlen, hogy a szóösszetétel szándékosan emlékeztet az eu-topos kifejezésre, amelynek jelentése viszont teljesen más: „egy jó hely”.[4] Érdekesség, hogy maga More a híres németalföldi humanistával, Erasmussal egyetemben eredetileg a latin, „sehol” jelentésű „Nusquama” címmel utalt a műre, annak címe csak később[5] változott az általunk is ismert, görög eredetű kifejezésre. [6]

Érdemes néhány szót szólni a kötet kiadása mögött álló testvérpárról is. A viszonylag szerény anyagi háttérrel rendelkező családból származó Foulis-fivéreket, „Glasgow Elzevirjeit”[7] szüleik más pályára szánták: Robert borbélynak tanult, Andrew pedig lelkésznek készült, de mindketten érdeklődtek a könyvek és a tudományok iránt. Végül Francis Hutcheson, a skót felvilágosodás egyik alapító atyjának hatására, aki Robert mentora volt, könyvkereskedésbe kezdtek, később pedig nyomdát is alapítottak.

Félszáznál is több címet adtak ki, köztük az egyik első skót Shakespeare-kiadást, illetve 1750-ben More Utopiáját. [8]

Thomas More angol jogász, államférfi és író volt, 1478. február 7-én született Londonban.[9] Oxfordban folytatott jogi tanulmányokat, majd 1517-től VIII. Henrik angol király mellett kezdett dolgozni: egyben volt az uralkodó titkára, beszédírója, tolmácsa és fő diplomatája, illetve tanácsadója és bizalmasa is. 1521-től lovagi címet viselt, és a parlament alsóházának elnöke lett. Mindezekkel párhuzamosan számos munkát publikált, főleg teológiai jellegű írásokat: több vitairata született Luther Márton és a reformáció ellenében, amelyhez külön engedélyt kapott a püspökétől lutheránus könyvek olvasására.[10] 1529-ben lordkancellárrá – a legfőbb igazságügyi tisztséget betöltő angol közjogi méltóság – nevezte ki az uralkodó. Ugyanebben az évben kezdődött VIII. Henrik hosszas konfliktusa a római katolikus egyházzal: mivel nem született tőle fiúgyermeke, megpróbált elválni Aragóniai Katalintól, ám ezt természetesen nem sikerült jóváhagyatnia Rómával. A király végül önkényesen felbontotta első házasságát és feleségül vette az egyik udvarhölgyét, Boleyn Annát, majd amikor ezért a pápa kiközösítette, a parlamenttel saját magát neveztette ki az angol egyház fejévé. More ebben nem volt hajlandó támogatni, többször is felszólalt az ellenében, valamint a pápa addigi kiváltságait eltörlő törvényre sem volt halandó felesküdni. Ennek eredményeképp 1534-ben letartóztatták, a Towerbe zárták, majd 1535. július 6-án lefejezték.

More az Utópia írását 1515 májusában kezdte el, amikor egy angol küldöttség tagjaként Flandriába utazott, hogy kereskedelmi egyezményekről tárgyaljon, és 1516 szeptemberében fejezte be. A kész kéziratot elküldte Erasmusnak Antwerpenbe, akinek a közreműködésével még ugyanebben az évben ki is adták Leuven városában.[11]


Az Utópia két könyvből áll. Az elsőben More egy Raphael Hythlodaeus nevű utazóval ismerkedik meg Antwerpenben, akivel egyebek mellett a halálbüntetés, a háborúk feleslegessége, a filozófusok szerepe témakörében folytat vitát úgynevezett humanista dialógus formájában.[12] Ő az, aki vándorlásai során eljutott Utopia szigetére.

A második könyvben Raphael Hythlodaeus beszámol arról, hogy miket tapasztalt a „Sehol-szigeten”, részletesen bemutatva annak történetét, társadalmát és minden ismérvét. Röviden fogalmazva, egy képzeletbeli, ideális társadalmi rendet ír le, amely mai szemmel nézve is radikálisnak mondható viszonyokkal bír. Nem ismerik a pénzt és a magántulajdont – nemcsak háza nem lehet a polgároknak, hanem saját ruhájuk sem, hiszen az is közösségi tulajdon –, a mezőgazdaság kollektivizálva van, és nem létezik munkanélküliség, továbbá nincsenek sem uralkodók, sem főnemesek. Mivel nincsen pénz és magántulajdon, az emberek megjelenése is uniformizált: ugyanolyan ruhát hordanak, nem lehetnek ékszereik, drágaköveik. Indokolt esetben engedélyezett a „Sehol-sziget” lakói számára az eutanázia, illetve a válás. A szigeten található városok, azok utcái és házai egyformák, itt sem találni semmiféle egyediséget. A mindennapok rendje szigorúan szabályozva van: közösen étkeznek, meghatározott időben és ülésrendben, a kötelező napi hat óra munka előtt és után, tulajdonképpen az élet szinte minden egyes apró részletére előírások vonatkoznak.

Egyesek ezt a berendezkedést „disztópikusként”[13], illetve „militánsként”[14] írják le, amely megmutatja, hogy hogyan alakul ki egy autoriter állam[15], de vannak, akik a szerzetesrendek aszketikus életmódjával hozták a fentebbieket analógiába.[16] Jászi Oszkár még keményebben fogalmazott: véleménye szerint More „a jelenkori bolsevizmus módszereitől sem állt távol”, amikor könyvében arról írt, hogy az elképzelt állam jövedelmi feleslegét forradalmak szítására kéne felhasználni más, velük szembehelyezkedő országokban.[17] Nem mindenki volt ennyire kritikus More elgondolásaival kapcsolatban. Egy holland recenzens szerint az Utópia nem annyira a humanizmus, hanem sokkal inkább a romantika hagyományába illeszkedik, és a benne foglaltakra leginkább a Henry David Thoreau, 19. századi amerikai transzcendentalista szerző által képviselt természetközeli, minimalista életmód emlékeztet.[18]

Az Országgyűlési Könyvtár állományába megtalálható példány 1750-es kiadású, Glasgow városában, Robert és Andrew Foulis nyomdájában jelent meg, és a teljes, eredeti latin nyelvű[19] szöveget tartalmazza, 278 oldal hosszúságban, folyamatos oldalszámozással. A 158. oldalon tollal írt, lapszéli jegyzeteket találunk, ezek szerzője sajnos ismeretlen. Ez a kiadás sajnos nem tartalmaz metszeteket, illetve egyéb jellegű illusztrációkat, így az első kiadásból ismert híres, Ambrosius Holbein által készített fametszet sem látható benne.[20] Érdekesség az illusztrációkkal kapcsolatban, hogy a híres antwerpeni térképész, Abraham Ortelius[21] is készített egy térképet Utopia szigetéről[22], melyből összesen egyetlen egy példány maradt fenn, és jelenleg a Plantin-Moretus Múzeumban őrzik[23]. A kötet a Ghyczy-hagyaték[24] részeként került könyvtárunk állományába. Az Utopia az Országgyűlési Könyvtár Muzeális Gyűjteményének része, a B3/499-as jelzet alatt található meg, digitalizált példány itt található.

​​​​​

Bibliográfia

 

Thomas More művei az Országgyűlési Könyvtár állományában

  • A nőkről és a házasságról / Rotterdami Erasmus ; [vál., a szövegeket gond., bevezetéssel és jegyzetekkel ell. Petneházi Gábor] ; [ford. Benedek Noémi et al.]. - Szeged : Lazi, cop. 2011. - [6], XVII, 150, [1] p. ; 21 cm 815.788 Függelékben Morus Tamás: Candidushoz, hogy milyen feleséget válasszon c. írása magyar és latin nyelven OGYK jelzet: 815.788
  • Erősítő párbeszéd balsors idején / More, Thomas. Budapest : Szent István Társulat ; Kolozsvár : Dunánál Kvk., 2004. 461, [2] p. OGYK jelzet: KK VIII/840
  • Utopia with the dialogue of comfort / More, Thomas. London ; Toronto : J. M. Dent, 1926. XXXVII, 359 p. OGYK jelzet: B3/2956
  • Utópia / More, Thomas. Budapest : Szent István Társulat, 2002. 154 p. (Szent István könyvek) OGYK jelzet: KK VIII/841
  • The Utopia ; The New Atlantis, 1622 / More, Thomas. London : Routledge ; New York : Dutton, [1925]. 255, [2] p. (Broadway translations) OGYK jelzet: A5/2869
  • Utopia / Morus Tamás ; fordította, magyarázatokkal ellátta Kelen Ferenc. - Budapest : Franklin-Társulat, 1910. - 184 p. ; 23 cm OGYK jelzet: A5/437

 

[1] A kötet pontos bibliográfiai adatai: De optimo rei publicae statu deque nova insula Utopia : libri II. / More, Thomas. [Glasgow] Glasguae : In Aedibus Academicis Excudebant Robertus et Andreas Foulis, 1750. VIII, 278 p. OGYK jelzet: B3/499

[2] Utópia. In: A magyar nyelv értelmező szótára. Szerkesztette a Magyar Tudományos Akadémia Nyevtudományi Intézete. Budapest, Akadémiai Kiadó. Online: https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-a-magyar-nyelv-ertelmezo-szotara-1BE8B/u-u-50F54/utopia-517CF/ Letöltés ideje: 2023.01.13.

[3] Tóth J. Zoltán: Az utópia mint disztópia. In: Fekete Balázs – Molnár András: Iustitia emlékezik. Tanulmányok a „jog és irodalom” köréből. Társadalomtudományi Kutatóközpont Jogtudományi Intézet, Budapest, 2020. p. 274. OGYK jelzet: KK III/11080

[4] Thomas More’s Utopia, 1516. In: British Library honlapja. https://www.bl.uk/learning/timeline/item126618.html Letöltés: 2023.01.13.

[5] Egy, néhány héttel az első kiadás előtt született levélben bukkan fel először az „Utopia”, mint a mű címe. Dominic Baker-Smith: Introduction. In: Thomas More: Utopia. Penguin, London, 2012. p. xvi.

[6] Frank E. Manuel, Fritzie P. Manuel:Utopian Thought In The Western World. Harvard University Press, 1979. p. 1.

[7] Utalás a világhírű, nyomdászattal és könyvkiadással foglalkozó Elzevir-családra. The Elzevirs of Glasgow: Robert and Andrew Foulis. In: Thomas F. Bonnell: The Most Disreputable Trade: Publishing the Classics of English Poetry 1765-1810. Oxford University Press, 2008. p. 39-67. Online: https://books.google.hu/books?id=mmNbvn9xLCEC&pg=PA39&lpg=PA39&dq=The+Elzevirs+of+Glasgow:+Robert+and+Andrew+Foulis&source=bl&ots=0YJKf2mLG8&sig=ACfU3U1Lsv466fYJ-L3cax_XzI5tQSRBOg&hl=hu&sa=X&ved=2ahUKEwjI95SSrar5AhUCjaQKHfQgAnQQ6AF6BAgYEAM#v=onepage&q=The%20Elzevirs%20of%20Glasgow%3A%20Robert%20and%20Andrew%20Foulis&f=false Letöltés ideje: 2023.01.20.

[8] Robert & Andrew Foulis, the Foulis Press, and Their Legacy. In: GLASGOW UNIVERSITY LIBRARY SPECIAL COLLECTIONS DEPARTMENT honlapja: https://www.gla.ac.uk/myglasgow/library/files/special/exhibns/foulis/index.htm
Illetve: Robert Foulis, Scottish printer. In: Encyclopaedia Britannica. Online: https://www.britannica.com/biography/Robert-Foulis Letöltés ideje: 2023.01.16.

[9] Az életrajzi adatokkal kapcsolatban lásd: Thomas More (1478-1535). In: BBC adatbázisa https://www.bbc.co.uk/history/historic_figures/more_sir_thomas.shtml Letöltés ideje: 2023.01.18.

[10] A mű 4 kötetben, Dialogue concerning heresies, azaz „dialógus az eretnekségről” címmel jelent meg 1529-ben. In: Raymond Wilson Chambers: Morus Szent Tamás. Budapest, Kairosz, 2008. p. 234. Angol nyelven elérhető a következő linken: https://thomasmorestudies.org/wp-content/uploads/2020/09/DialogueConcerningHeresies2015-etext.pdf Letöltés ideje: 2023.01.18.

[11] J. C. Davis: Utopia and the Ideal Society: A Study of English Utopian Writing 1516-1700. 1981, Cambridge University Press. p. 45. Online: https://books.google.hu/books?id=P5T-LVB-6tIC&pg=PA58&redir_esc=y#v=onepage&q&f=false Letöltés ideje: 2023.01.14.

[12] Maczelka Csaba: Egy ember az örökkévalóságnak: Thomas More. Az Utópia előzményei és közege. Budapest, Napkút, 2020. p. 72-73.

[13] „ Utópia (Morus műve) a kifejezés mai értelmében nem volt igazi utópia. Pontosabban szólva: szándékai szerint az kívánt ugyan lenni, valójában azonban inkább dystopiának vagy antiutópiának nevezhetnénk, mivel egy végletekig beszabályozott, elnyomó, kegyetlen, sivár és hiearchikus államformát ír le az általa bemutatni szándékozott demokratikus, egalitárius és mindenki boldogságát szolgáló állam helyett.” In: Tóth J. Zoltán: Utópia vagy eszményi társadalom? (Megjegyzések Morus Tamás művéhez). Jogelméleti Szemle, 2013/1. sz. Online: http://jesz.ajk.elte.hu/toth13.html Letöltés ideje: 2023.01.20.

[14] William Cook: Lessons from Utopia. In: The Spectator, 2016.01.02. https://www.spectator.co.uk/article/lessons-from-utopia/ Letöltés ideje: 2023.01.20.

[15] „Az Utópiában jól tetten érhető, milyen okok következtében rajzolódik ki a tökéletesnek szánt, eszményi berendezkedésből egy autoriter, elnyomó állam képe.” In: Tóth J. Zoltán 2020, p. 276.

[16] J. C. Davis: Utopia and the Ideal Society: A Study of English Utopian Writing 1516–1700. Cambridge University Press, 1983. p. 58-59.

[17] Idézi: Vámbéry Rusztem: Egy kanonizált kommunista. In: Huszadik Század, 1935/10. sz. p. 187. Vámbéry szerint More képzelete olyannyira „szabadon csapongott” műve megírása közben, hogy „ma alighanem meggyűlne érte a baja a kir. ügyésszel és (…) a Markó utcában szőhetné szépséges álmait”. i.m. p. 186.

[18] Wilfred Takken: Utopia. In: NRC, 2014. január 17. https://www.nrc.nl/nieuws/2014/01/17/utopia-1335955-a143991?t=1659440978 Letöltés ideje: 2023.01.23.

[19] Angolra csak jóval More halála után, 1551-ben fordították le: Reed Edwin Peggram: The First French and English Translations of Sir Thomas More's "Utopia". In: The Modern Language Review , Jul., 1940, Vol. 35, No. 3 (Jul., 1940). p. 331.
Online: https://www.jstor.org/stable/pdf/3716629.pdf?refreqid=excelsior%3Aff901d5bf52fbe5234cf2042db1fce60&ab_segments=&origin=&acceptTC=1 Letöltés ideje: 2023.01.14.
A legújabb kutatások szerint az Utópia első fordítása spanyol nyelvre történt, 1530 körül, ennek szövege kéziratos formában maradt fenn és jelenleg a Spanyol Nemzeti Könyvtárban található meg. Forrás: First full translation of Thomas More's Utopia identified: into Spanish and to be used in America. In: Universitat Autònoma de Barcelona honlapja, 2020.09.09. https://www.uab.cat/web/newsroom/news-detail/first-full-translation-of-thomas-more-s-em-utopia-/em-identified-into-spanish-and-to-be-used-in-america-1345668003610.html?noticiaid=1345823814357 Letöltés ideje: 2023.01.14.

[20] Elérhető a British Museum honlapján: https://www.britishmuseum.org/collection/object/P_1862-0517-6 Letöltés ideje: 2023.01.25. Erről bővebben: Orosz István: A halálfej sziget. In: Hitel, 2018/2. sz. p. 192-204. OGYK jelzet: A4/10158

[21] Kardos Helga: Muzeális térképünk: Abraham Ortelius: Theatrum Orbis Terrarum (1595). In: Országgyűlési Könvtár honlapja https://konyvtar.parlament.hu/archiv/-/asset_publisher/OTYxpZQhAHFt/content/muze%C3%A1lis-t%C3%A9rk%C3%A9p%C3%BCnk-abraham-ortelius-theatrum-orbis-terrarum-1595- Letöltés ideje: 2023.01.25.

[22] Map of Utopia. In: King Baudouin Foundation honlapja https://www.heritage-kbf.be/collection/map-utopia Letöltés ideje: 2023.01.25.

[23] Derek Blyth: Never Get Lost Again in Utopia. In: The Low Countries, 2021.04.20. https://www.the-low-countries.com/article/never-get-lost-again-in-utopia Letöltés ideje: 2023.01.25.

[24] Villám Judit: Ghyczy Ignácz hagyatéka. In: Országgyűlési Könyvtár honlapja, 2018.04.11. https://www.ogyk.hu/hu/blog/posts/ghyczy-ignacz-hagyateka Letöltés ideje: 2023.01.18.

Könyvajánlók

Bannerek

Olvasói fiók

Magyar Jogi Portál

Országház Könyvkiadó

MPGY

Muzeális

Soltész bibliográfia

Steindl

Fotótár

Kisebbség - v5

ADT logo