Idén két új, napjaink aktuális társadalmi, politikai témáit bemutató blokkal bővült a könyvtár politikatudományi állománya az olvasóteremben. Az egyik a populizmust és a rivális, vele vitázó politikai áramlatot, az identitáspolitikát dolgozza fel, a másik a klímaváltozás folyamatának mai állását és kilátásait, valamint a rá adott lehetséges válaszokat mutatja be. A témacsoportok magyar és idegen nyelven egyaránt tartalmaznak friss szakirodalmat.

Populizmus és identitáspolitika (KK V/4901-5000)

A 2010-es évek második felétől kezdődően egy új irányzat nyert teret a fejlett nyugati országok politikai életében, de terjedése alól a közepesen fejlett országok sem tudták teljesen kivonni magukat. E politikai áramlat a populizmus, amely a 21. században tovább gyorsult globalizáció veszteseinek, illetve a változások ütemét nehezen követőknek kínál politikai alternatívát. Az utóbbi évtizedekben az egyre szabadabb nemzetközi kereskedelemmel a nyugati alsó-középosztály gazdasági pozícióinak romlását élte meg, miközben a határok egyre könnyebb átjárhatósága miatt szinte a társadalom minden rétege korábban nem tapasztalt mértékű kulturális változásokhoz kellett, hogy alkalmazkodjon. Az előbbi csoportnak inkább a baloldali (szociális) populizmus, az utóbbinak inkább a jobboldali (nemzeti) populizmus kínál lehetséges válaszokat.
A populizmus változataival versengő, azokkal kölcsönhatásban lévő – kevésbé az élet minden területére érvényes állításokat megfogalmazó ideológia, mint inkább – világnézet az identitáspolitika. Képviselői szerint az állampolgárok lehetőségeit nem közvetlenül a gazdasági helyzetük határozza meg, illetve elsődleges közösségük nem a széles nemzeti közösség – ehelyett legfontosabb jellemzőik különféle részidentitásaik, amelyek a gazdasági szférában való érvényesülési lehetőségeiket is meghatározzák. Az identitásalapú politika követői szerint az állam fő feladata az, hogy a partikuláris identitások közötti, akár állami, akár a magánszférában megmutatkozó, nyílt vagy rejtett megkülönböztetést teljesen megszüntesse. A globalizációs folyamat helyett tehát az államhatárokon belüli viszonyokat látják fontosnak és megjavítandónak.
Az új gyűjteményben helyet kapott az Oxford kézikönyv-sorozat populizmusról szóló darabja, külön kötetek az amerikai földrész és európai kontinens populista pártjairól, azok történeti előzményeiről, valamint többek között a kortárs egyesült államokbeli, brit, brazil és Fülöp-szigeteki populista politikákról. A blokkban megtalálhatók a szakterület legnevesebb kortárs szerzőinek művei: mások mellett Cas Mudde populizmuskutató, Jan-Werner Müller eszmetörténész, Matthew Goodwin, Pippa Norris és Ronald Inglehart politológia-professzorok, Ivan Krastev politológus, valamint Douglas Murray és David Goodhart politikai újságírók munkái. Francis Fukuyama és más szerzők művei mutatják be vagy éppen teszik kritika tárgyává az identitáspolitikai gondolkodásmódot. Mindemellett külön kötetek foglalkoznak az olyan folyamatokkal, mint a nyugati munkásosztály politikai beállítódásainak változása, az Egyesült Államok egyetemeinek átpolitizálódása vagy az áldozati kultúra terjedése a fejlett társadalmakban.

Klímaváltozás, klímapolitika (KK V/23501-23600)

Az elmúlt években a közbeszédben és a politikai diskurzusban egyre nagyobb teret kapott a Föld változóban lévő klímája és az, hogy az emberiség mit tehet, mit kellene tennie ennek lassítása vagy megállítása érdekében – az alternatívák a gazdasági tevékenység radikális visszafogásától a megújuló technológiákkal kapcsolatos áttörések kivárásáig terjednek.
A klímaváltozás kifejezés azt a jelenséget jelöli, amelynek során a Föld éghajlata jelentős mértékben és tartós jelleggel megváltozik. A nem szakmai közvélemény számára a folyamat leglátványosabb ismérve az éves átlaghőmérséklet emelkedése (erre utal a klímaváltozás köznyelvi megnevezése: „globális felmelegedés”), de fontos eleme a csapadékmennyiség, valamint a széljárás megváltozása is. Bár bolygónk klímája folyamatosan alakulóban van, az utóbbi évtizedekben tapasztalt sebességű változásra korábban nem volt példa, és ez a területtel foglalkozó kutatók csaknem egységes álláspontja szerint a modern emberi tevékenységnek – az ipari termelés, a közlekedés-szállítás és a háztartási energiaellátás mai módszereinek – köszönhető. Az éghajlat az úgynevezett üvegház-hatáson keresztül melegszik, amelyet az egyre nagyobb mennyiségben a légkörbe juttatott és onnan távozni képtelen, hőfogó gáznak nevezett szén-dioxid idéz elő. A légkört a még kezelhetőnél jóval nagyobb mértékben megterhelő mennyiségű szén-dioxid a fosszilis (lebomlott állati és növényi maradványokból képződő) energiaforrások (szén, kőolaj, földgáz) felhasználásának, elégetésének köszönhetően termelődik. Napjainkban a világ energiafelhasználásának 80%-a fosszilis forrásokból származik. Ennek alternatívái lehetnek a megújuló (fogyasztás következtében nem apadó és az ember földi lététől függetlenül is bizonyos mennyiségben termelődő) energiaforrások (napenergia, szélenergia, vízenergia, tengerhullám-energia, árapály-energia, geotermikus energia, biomassza) és az atomenergia. Jelenleg a legnagyobb részesedés, amelyet a megújulók kitesznek egy ország energiamixében 51%, ezt a számot Norvégia tudta elérni – ehhez az atomenergia még 5%-kal járul hozzá. Jól látszik tehát, hogy nem csupán világszinten, de a legfejlettebb országok esetében is messze van még a fosszilis energiaforrások teljes kiváltása. A kérdés az, hogy amíg eljutunk ide, vállaljuk-e, hogy energiafelhasználásunk jelenlegi szintje és összetétele tovább befolyásolja a Föld klímáját, vagy még a megújuló alternatívák dominánssá válása előtt radikálisan csökkentjük energiafogyasztásunkat, aminek csak kisebb része a felhasználás hatékonyabbá tétele, és jórészt a gazdasági működésének jelentős, a megélhetési viszonyokat befolyásoló visszafogásával érhető el.
Az új gyűjteményben a klímaváltozással kapcsolatos átfogó kézikönyvek és rövid összefoglaló művek mellett megtalálhatók a klímapolitikai vita két oldalának képviselői által írt könyvek – úgy, mint a globális fellépést sürgető Bill Gates techmilliárdos vagy Greta Thunberg klímaaktivista, illetve Bjorn Lomborg klímapolitika-kutató vagy Michael Shellenberger klímapolitikai újságíró művei. Sajátos nézőpontból foglalkozik a kérdéssel A klíma kultúrtörténete című munka, amely a különböző kultúrák éghajlatváltozásokhoz való hozzáállását veszi végig a történelem során. A blokkban az éghajlatváltozás témája mellett egyéb országhatárokon átnyúló környezeti problémákkal foglalkozó kötetek is találhatók.