Az első világháború évei és a forradalmi időszak után az 1920-as évek elején az újrarendeződési kísérlet és a munka többször elakadt a könyvtárban. Köszönhető volt ez annak is, hogy 1914-ben az általános mozgósításra bevonult két tisztviselő és három fiatalabb altiszt is. Fülöp Áron igazgató már nem örvendett jó egészségi állapotnak. 1915-ben a könyvtári hivatal ajtajára a következő tábla került: „Tisztviselőinek hadbavonulása folytán a könyvtár zárva van.” Lassan indult újra a munka, szerencsére a háború okozta könyvveszteség kevés volt, inkább a folyamatos növekedés torpant meg az éves gyarapodás visszaesése miatt. A helyzeten némiképp javított az 1922. évi XX. törvény, amely az 1897. évi XLI. törvény módosításaként kiszélesítette a gyűjtőkört.

1925 végén kezdődhetett meg egy újrarendezési munka, ami az 1914-1926 közötti időszak katalógusainak kiadását jelentette. E munka során minden műről három cédula készült: egy a betűrendes, egy a tárgyi és egy a helyrajzi katalógus számára. Ezután következett a szakállomány alszakokba osztása, vagyis a 7000 kötet tartalmának megállapítása. Ez jelentette a tartalmi feltáró munka alapjait, amit később szakozásnak is neveztek. Egy év alatt sikerült ezt a munkát elvégezni. 1927 végén döntött úgy a könyvtári bizottság, hogy kiadja a könyvtár teljes címjegyzékét. Első helyen a közjog- és közigazgatási jogét, majd a közgazdasági szakét és harmadik helyen pedig a történelemét.

A katalógus elején a könyvtár rendszere található, ami az 1894-ben megalkotott, korábbi írásunkban bemutatott szakjelzeteket takarja, kiegészítve az A5-ös bölcseleti szakkal. Az említett kötetben azonban csak a B6-os szak útmutatója és a témában meglévő könyvek találhatók. A B6-on belül tematikusan először egy ún. átnézettel részletezi a műveket. Ez volt gyakorlatilag a tudományterületi alosztások sora. Ezekbe kellett besorolni a műveket.

Az 1928-ig megjelent és a könyvtár állományában megtalálható könyvek katalógusa közjog és közigazgatási jog témában

Ha például valaki a koronázási jelvényekről keresett művet, azt a B6-ban a D alosztás alatt (alkotmánytörténet országonként) az arab 2-n belül (korona, koronázási jelvények) a római 5-ben (Szent Korona elmélete) találta meg.Ezen belül a B6/3705-ös számon volt található Decsy Sámuel A magyar szent koronának és az ahhoz tartozó tárgyaknak históriája című 1792-ben kiadott műve, ami egyébként jelenleg is a muzeális gyűjteményünk jeles darabja. Ennek a kötetnek jelenleg egy átszámozás miatt már nem a B6/3705 a raktári jelzete, de a század elején állományba vett művek nagy részében a szak- és a raktári jelzet ugyanaz a szám volt. Így egy kötetről már a raktári jelzete alapján el lehetett dönteni, hogy mi volt a fő témája. Ha valaki a kötetkatalógusban valamely szerző munkáit akarta tanulmányozni, akkor a kötet végéhez csatolt névmutatóban találta meg a kívánt adatot, illetve a tárgymutató a szak szerinti eligazodásban volt segítség.

1929-re már húsz (öt általános, tíz jog- és államtudományi, négy történelmi és egy földrajzi) tudományterületre volt felosztva a könyvtár állománya. Az eredeti rendszer az első részben már említett Otto Hartwig által kidolgozott rendszerből nőtt ki, szinte egyidős a könyvtárral, és folyamatosan változott, együtt alakult az állománnyal és a törvényhozás tagjainak felhasználói igényeivel. A második részletes kötetkatalógus 1932-ben jelent meg, ami a közgazdasági és pénzügyi irodalmat taglalta (B8). Ez a katalógus is elődjéhez hasonlóan arra volt hivatott, hogy tájékoztassa a közvéleményt a könyvtár állományáról. A gazdasági válság éveiben ez a téma volt a legkeresettebb. A kötet bevezetőjében így ír erről Nagy Miklós igazgató:

„Mint a jelen vaskos kötetünk bizonyítja, a magyar országgyűlés tagjainak bőséges közgazdasági irodalom áll rendelkezésére. Alig van a gazdasági életnek oly kérdése, melyről több-kevesebb mű ne nyújtana felvilágosítást […] a kötet elején adjuk az egész közgazdasági szak átnézetét, melynek összeállításában gondos figyelemmel voltunk a tudomány mai álláspontjára és eredményeire […] a művek tartalmi megállapításánál a legmesszemenőbb gonddal jártunk el, ami azonban nem zárja ki, hogy egyes kötetek nem volnának más alcsoportba is elhelyezhetők.”

Erre az időszakra tehető, hogy az A3 szakba bekerült a művészettörténet is, valamint létrehoztak egy új főszakot a már meglévő négy mellé, ez volt az E, a természettudományok számára. Ezzel öt főszakot különítettek el, és ez már a későbbiekben sem bővült.

A két megjelent vaskos kötetkatalógusnak külföldön és belföldön is nagy sikere volt, ám a történelmi szakok kötetkatalógusának kiadása sok évi huzavona után főként anyagi nehézségek miatt sajnos nem valósulhatott meg.

Trócsányi György szerint, aki 1941-től a könyvtár igazgatója és több tudományág jeles művelője volt, egyedi szakrendszernek tekinthető az Országgyűlési Könyvtár rendszere, mert nem a tudományok valamely filozófiai rendszerén alapult, hanem a felsőoktatásban a jogi és államtudományoknak nevezett tudományszakok s azok egyes ágazatainak fogalmi rendszere szerint alakult. Bizonyos részei, (magánjog, büntetőjog) sokkal alaposabban voltak kidolgozva, mint más rendszerekben.

Az Országgyűlési Könyvtár cédulakatalógusáról először 1892-ből találhatók könyvtári bizottsági anyagok. Már ekkor létezett betűrendes és szakkatalógus is (tárgyi katalógus). Ezek alapján készültek a fentebb említett kötetkatalógusok is. Ezeket a cédulákat a 30-as évekig kézzel írták.

Ökröss Bálint: Általános magyar polgári magánjog, 1872. Kézzel írt katalóguscédula a 20. század elejéről

1930-ban került beszerzésre egy stencil eljárással működő sokszorosító gép, ami ettől kezdve lehetővé tette a cédulakatalógusok korszerűsítését. Évekig nehézséget okozott a párhuzamosság, hiszen a kötetkatalógusokat is szerkesztették, illetve a cédulák is készültek. A keresés pedig a kötetkatalógusok megjelenése után volt nehézkes, mert a folyamatos gyarapodás a cédulákon került rögzítésre, így párhuzamosan kellett vizsgálódni a kötet-, illetve a cédulakatalógusban.

A második világháború után is történtek változások a szakkatalógus rendszerében: megalkották a B8K szakot (Marxizmus. Szocializmus. Kommunizmus.) Ezt az új szakot a közgazdaság szakból emelték ki, mert már 1913-ban szerepelt (B8 II/C). De a politikai elvárások nyomására lényegesen jobban ki kellett emelkednie a szakrendszerből.

A könyvtár nyilvánossá válása nagy változásokat hozott a cédulakatalógusok használatában. Eddig inkább a szolgálati katalógus szerepét töltötték be, hiszen a könyvtár használói nem igazán kerestek a katalógusban, csak a könyvtárosok. A könyvtár megnyitása előtt rohammunkában kellett megalkotni az olvasók számára egy egységes és teljes betűrendes és tárgyi cédulakatalógust. Ezt a feljegyzések szerint az alábbi módon végezték el: Mindenekelőtt a korábban könyv alakban kiadott két katalóguskötetet annyi példányban vágták fel, amennyi a betűrendes, a szak- és a helyrajzi katalógus szükségleteinek megfelelt. Ezeket katalóguskartonokra ragasztották. A betűrendes és a helyrajzi katalógusokba 23-23 ezer, a szakkatalógusba pedig 50 ezer felragasztott cédula került. A kötetkatalógusban soha meg nem jelent többi szak kézzel írt céduláit, amelyek nagy része meg is rongálódott az idők során, külön dobozokba rendezve rekatalogizálták, és így 31 ezer új cédula készült el. Az 1952-es nyitásra 23 szakból álló szakrendszer állt fel, a megfelelő alszakokkal. Erről áttekintő táblázat is készült szakonként, valamint a több mint 15 ezer fogalmat felölelő szakkatalógusban való keresést betűrendes tárgymutató elkészítésével könnyítették meg, amelyek elkészítésében Fitz József, a neves könyvtáros, a nemzeti könyvtár korábbi igazgatója is részt vett.

Keresés a szakkatalógusban. 1980-as évek.

A könyvtár főszakjai 1952-ben:

A1 Könyvtártan. Könyvészet. Dokumentáció

A2 Enciklopédiák. Szótárak

A3 Szépirodalom. Művészet. Nyelvtudomány

A4 Évkönyvek. Cím-, név- és naptárak. Folyóiratok és napilapok.

A5 Bölcselet. lélektan. Neveléstudomány.

B1 Törvény-, rendelet- és döntvénytárak. Országgyűlési nyomtatványok.

B2 Jog- és államtudományi lexikonok. Vegyes jogtudományi művek.

B3 Szociológia. Politika. Jogbölcselet.

B4 Magánjog

B5 Büntetőjog

B6 Alkotmányjog (közjog). Államigazgatási (közigazgatási jog)

B7 Nemzetközi jog

B8 Közgazdasági és pénzügyi irodalom. Társadalompolitika

B8K Marxizmus-leninizmus. Szocializmus, kommunizmus.

B9 Vallás- és egyháztörténet. Hittudomány. Egyházjog. Egyházpolitika

B10 Statisztika

C1 Egyetemes történelem (világtörténelem)

C2 Magyar történelem

C3 Külföldi történelem (egyes országok története)

C4 Közirodalom (publicisztika)

D1 Föld- és néprajz. Útleírások. Útikalauzok.

D2 Térképek

E Természettudományok

A szakkatalógus a 60-as évektől több revízióra szorult, illetve a decimálistól való különbözősége a későbbiekben gondokat okozott az ETO-hoz szokott olvasóknak és könyvtáraknak egyaránt. A szakok bővítése és új fogalmak beépítése csak korlátozottan volt lehetséges, mert bizonyos szinten túl a változtatások a szakrendszer egészét veszélyeztették volna.

Mindezek ellenére elmondható, és a használók visszajelzése is azt igazolja, hogy az Országgyűlési Könyvtár szakrendszere 1945 előtt az akkori tudományos színvonalhoz igazodó, a bel- és külföld által elismert, jól használható rendszerezés volt. A 2. világháború utáni gyors és következetlen változtatások gyengítették a színvonalát. A 70-es évek végén a politikai gyűjtőköri dokumentumok használhatóságának megkönnyítésére a világ összes országára kiterjedő szakmutatót hoztak létre, valamint betűrendes indexet és földrajzi szakmutató köteteket. A decimális szakrendszerre való áttérés lehetősége időről időre felmerült az évek során, de ennek bevezetésére leginkább kapacitás- és pénzhiány miatt sosem került sor.

A B6 (alkotmányjog, közjog) mutató kötetének első oldala. 2013-ig használatban volt.

Az Otto Hartwig által kitalált alapokra építkező szakrendszer katalóguscéduláit körülbelül az 1990-es évek elejéig készítették el, mert az újonnan beérkező köteteket már tárgyszavakkal látták el.

A szakrendszeren alapuló tájékoztatás az 1990 előtt beérkezett könyvekből még egészen 2013-ig működött. A számítógépes bibliográfiai leírások kezdetén tartalmi feltáráskor még a 2000-es évek elején is elhelyezték a rekordokban a könyv szakozásakor (tartalmi feltárásakor) megállapított szakjelzeteket, valamint a beérkező kötetek utolsó lapján is feltüntették a szakszámokat. Jelenleg a tartalmi feltárás már nem alkalmazza a szakrendszert, ehelyett a tárgyszavazás módszerét használja.

Kardos Helga

OGYK - 150 éve tartalommal töltve

Felhasznált irodalom:

Jónás Károly – Veredy Katalin: Az Országgyűlési Könyvtár története. 1870-1995. Budapest, 1995. 492 p.

Nagy Miklós: Tájékoztató. In: az Országgyűlés Könyvtárának katalógusa II. Közgazdasági és pénzügyi irodalom. Budapest, 1932. VII-XII p.