"Aki ötven évi köztevékenységre pillanthat vissza, azt méltán nevezhetjük közéletünk egyik veteránjának. Madarász József, a még mindig fiatalkori hévvel működő ismert politikus és pártember, szintén igényt tarthat e névre. Aki a képviselőház padjain vagy szószékén látja a még mindig élénk tűzzel és lelkesedéssel szónokló férfiút, az el sem hinné róla, hogy már félszázados közpályára pillanthat vissza. De most maga teszi e vallomást. Emlékiratai egy hatalmas, 528 oldalra terjedő kötetben most jelentek meg. Az 1831-ki évvel kezdődnek, amikor írójuk még mint 16 éves ifjú csak nézője volt az országban meginduló hatalmas nemzeti életnek.
Már azon időben naplót kezdett vezetni s amit látott, hallott, amiben részt vett, azt még aznap, de legkésőbb másnap papírra tette. Ez egykorú följegyzéseiből szemelte ki azt, amit érdekesnek tartott s tette közzé a most megjelent kötetben. Jegyzetei közzététele már 1861 óta foglalkoztatja, de a szándék kivitele mindez ideig abban maradt. Most végre megjelent a könyv, s a közönség bizonyára szívélyesen fogja üdvözölni. (...)
Madarász 1831. június 7-én kezdi meg visszapillantásait. Ama napon tárgyalta Pestmegye a lengyelek ügyét s akkor látta az emlékiró Wesselényi Miklóst és Perczel Móricot először. Néhány tüzérkatona Perczel rábeszélésére az akkori lengyel felkelőkhöz akart csatlakozni. De a kormány nyomára jött a dolognak s elfogatta Perczelt. (…) Madarász, mint 16 éves ifjú jogász szemtanúja volt a hazafias jeleneteknek, valamint a lengyelek érdekében folyó tanácskozásoknak. Emlékirataiban az idevonatkozó és történelmi becsű kiadatlan okmányokat is közli. De kevés ideig maradt Pesten. Mikor el akart távozni, a kolera miatt nem bocsátották ki a városból. Az egyetemi ifjúság csaknem erőszakkal volt kénytelen megszerezni az engedélyt a távozásra az ostromzárszerűen bekerített Budapestről. Pozsonyban Wesselényi megismertette Kossuthtal, ki őt az országgyűlési tudósításoknál alkalmazta. 18 éves korában tehát benn volt a nemzeti mozgalmakban, melyekben élénk részt vett mind ez ideig.
Legtartalmasabb a könyv azon része, mely az 1848-49-iki eseményekre vonatkozik s mely maga jóval többet tesz százötven lapnál. Az ötvenes évek korán természetesen rövidebben esik át, ámbár ez időben külföldön is járt, s 1859-ben Kossuthot Londonban meglátogatta. Aránylag sok tért szentel az 1859-61. évi följegyzéseinek, (...)
Műve, mint egy nagy és emlékezetes korszak történetéhez nyújtott adalék mindenesetre értékes. A történeti kritika feladata lesz állításait megrostálni, közléseiből felhasználni azt, ami kiállja a bírálatot. De, mint olvasmány, a könyv minden túlzása mellett is érdekes s fölkeltheti mindazok figyelmét, kik hazánk történetének egyik legnevezetesebb korszaka iránt érdeklődnek."
