Bevezetés
Tartalom:
A jelölés
A jelöltek bizottsági meghallgatása
A választás
Az eskütétel
A megbízatási idő
A törvényhozás és a kormány ellenőrzése mellett az Országgyűlés jelentős feladata, hogy az Alaptörvény 1. cikk (2) bekezdés e) pontja alapján megválasztja a köztársasági elnököt, az Alkotmánybíróság tagjait és elnökét, a Kúria elnökét, az Országos Bírósági Hivatal elnökét, a legfőbb ügyészt, az alapvető jogok biztosát és helyetteseit, az Állami Számvevőszék elnökét, továbbá az Alaptörvény 1. cikk (2) bekezdés f) pontja, valamint a 16. cikk (3) bekezdése alapján a miniszterelnököt. Sarkalatos törvények alapján az Országgyűlés választja meg a Médiatanács elnökét és négy tagját, a Nemzeti Választási Bizottság hét tagját és három póttagját, a Magyar Nemzeti Bank Monetáris Tanácsának tagjait, valamint Felügyelő Bizottságának elnökét és három tagját, a Közszolgálati Közalapítvány Kuratóriumának hat tagját. Törvény alapján pedig a Nemzeti Emlékezet Bizottságának elnökét és két tagját, továbbá a Hungarikum Bizottság Országgyűlés által delegált négy tagját választja meg. A részletes szabályokat (a jelölésről, a szavazás módjáról, a szükséges szavazati arányról és a jelöltek bizottsági meghallgatásáról) az Országgyűlésről szóló törvény vagy külön törvény rögzíti.
Azzal, hogy az Országgyűlés választja meg a közjogi tisztségviselőket, demokratikus legitimitást biztosít számukra, mivel megbízatásukat a nép által választott népképviseleti szervtől kapják. A választás nem teremt alá-, fölérendeltségi viszonyt az Országgyűlés és a megválasztott között. A legtöbb esetben azonban a parlament ellenőrzi az adott szerv tevékenységét. A köztársasági elnök az Alkotmánybíróság és a miniszterelnök kivételével az Országgyűlés által választott közjogi tisztségviselők beszámolási kötelezettséggel tartoznak a parlamentnek.
Az Országgyűlés tisztségviselőinek (elnökének, alelnökeinek, jegyzőinek) és a bizottság tisztségviselőinek és tagjainak megválasztásáról az Alaptörvény, a háznagy megválasztásáról az Országgyűlésről szóló törvény rendelkezik, e törvény 6. és 7. §-a határozza meg az Országgyűlés minden tisztségviselőjének megválasztására vonatkozó részletes szabályokat is.
A jelölés
A köztársasági elnök jelöléséhez a képviselők legalább egyötödének írásbeli ajánlása szükséges. Több jelöltet is lehet állítani. Az Országgyűlés által választott közjogi tisztségviselők többségét, így a miniszterelnököt, a Kúria és az Országos Bírósági Hivatal elnökét, a legfőbb ügyészt és az alapvető jogok biztosát, valamint a Nemzeti Választási Bizottság tagjait a köztársasági elnök jelöli. Az Országgyűlés feladatkörrel rendelkező állandó bizottságai jelölik az Alkotmánybíróság elnökét és tagjait, az Állami Számvevőszék elnökét, valamint a Médiatanács tagjait; a jelölt személyére minden képviselőcsoport tehet javaslatot. A frakciók jelölik a Magyar Nemzeti Bank Felügyelőbizottsága tagjait, valamint – a kormánypárti frakciók – az elnökét, továbbá a Közszolgálati Közalapítvány kuratóriumának tagjait. A frakcióvezetők indítványozzák (az előzetes megállapodás alapján) az Országgyűlés tisztségviselőinek megválasztását. Ha nincs konszenzus, a jelölés joga az Országgyűlés elnökét illeti meg, és ő tesz javaslatot a háznagy személyére is. Egy tisztségre általában egy jelöltet szokás állítani. (Ritka kivétel volt, amikor 2010-ben két alkotmánybírói tisztségre nyolc jelöltet állított a jelölő bizottság.)
A jelöltek bizottsági meghallgatása
Az Országgyűlés által választott közjogi tisztségviselők többségét megválasztásuk előtt a feladatkörrel rendelkező bizottságok meghallgatják, és a javaslatot véleményezik. Így például meghallgatják az Alkotmánybíróság elnökét és az alkotmánybírákat, a Kúria és az Országos Bírósági Hivatal elnökét, az Állami Számvevőszék elnökét, az ombudsmant és helyetteseit, továbbá – bár jogszabály nem írja elő, tájékozódó jelleggel – a legfőbb ügyészt is. Nem előzi meg bizottsági meghallgatás a köztársasági elnök, a miniszterelnök, a Média Tanács elnökének és az Országgyűlés tisztségviselőinek megválasztását. Azonban a háznagy tisztségére jelölt személyt, ha képviselői megbízatással nem rendelkezik, a Házbizottság hallgatja meg.
Amikor az Országgyűlés által választott közjogi tisztségviselőt állandó bizottság jelöli, a frakciók jelöltjeit a bizottság meghallgatja.
A meghallgatáson a jelölt bemutatkozik, majd válaszol a bizottság tagjainak kérdéseire. A meghallgatást követően a bizottságok rendszerint szavaznak a jelölt támogatásáról, a miniszterjelöltek esetében ezt az Országgyűlésről szóló törvény elő is írja.
A bizottság az Országgyűlés által választott közjogi tisztségviselőnek jelölt személy meghallgatása alapján kialakított véleményét az Országgyűlésnek benyújtja. Más jelöltek esetében véleményét a házelnöknek küldi meg, aki azt a javaslattételi, illetve a kinevezési jogkör gyakorlójához eljuttatja.
A választás
A közjogi tisztségviselők megválasztását – az Alaptörvény, a vonatkozó törvények és a határozati házszabály rendelkezésein túl – az Országgyűlésről szóló törvény 44. §-a szabályozza. A választásról szóló határozati javaslatot – a jelölés alapján – az Országgyűlés elnöke vagy a jelölő bizottság terjeszti elő. A személyi javaslatokról az Országgyűlés vita nélkül határoz.
Az egyes törvények a közjogi tisztségek betöltéséhez különböző feltételeket is előírnak. Általános követelmény a magyar állampolgárság, a büntetlen előélet (vagy másképp: a választójog megléte), esetenként erkölcsi bizonyítvány, meghatározott életkor, összeférhetetlenség (vagy annak megszüntetése). Az összeférhetetlenségi szabályok elsősorban a más hatalmi ágaktól való függetlenséget hivatottak biztosítani. Egyes tisztségeknél további feltétel a jogi diploma (alkotmánybíró, ombudsman, legfőbb ügyész, a Kúria és az Országos Bírósági Hivatal elnöke), meghatározott idejű szakmai gyakorlat vagy tudományos cím.
Mivel e közjogi tisztségeket az Országgyűlés által választott tisztségviselők töltik be, a megválasztás legfontosabb tényezője a bizalmi elv. A bizalom a megkívánt szavazati aránytól, és a parlamenti erőviszonyoktól függően a kormánypárti és ellenzéki oldal konszenzusán vagy csak a többség támogatásán nyugszik.
Változatos képet mutat a megválasztáshoz szükséges parlamenti többség meghatározása. A köztársasági elnök esetében ez különösen sajátos. A szavazás legfeljebb kétfordulós lehet, ahol az első fordulóban a megválasztáshoz abszolút kétharmados többség szükséges, míg a második fordulóban elegendő a szavazatok többségének elnyerése, függetlenül attól, hogy a szavazásban hányan vettek részt. A legtöbb közjogi tisztségviselő esetében a megválasztás feltétele az összes képviselő legalább kétharmadának igen szavazata (pl. az Alkotmánybíróság elnökénél és tagjainál, az ombudsmannál, a Kúria és az Országos Bírósági Hivatal elnökénél, a legfőbb ügyésznél, az Állami Számvevőszék elnökénél). A Médiatanács elnökét és tagjait, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának elnökét és két tagját, továbbá a Közszolgálati Közalapítvány Kuratóriumának tagjait a jelen lévő képviselők kétharmadának szavazatával választja meg az Országgyűlés.
Az Országgyűlés saját tisztségviselőit egyszerű többséggel választja meg. A miniszterelnök megválasztásához, továbbá a bizalmatlansági és a bizalmi indítvány megszavazásához viszont abszolút többség (az összes képviselő több mint felének szavazata) szükséges. A legmagasabb közjogi tisztségviselőket – a miniszterelnök kivételével – titkos szavazással választja meg az Országgyűlés, a többieket nyílt szavazással.
Az eskütétel
A megválasztott közjogi tisztségviselők az Országgyűlés előtt vagy az Országgyűlés elnöke előtt esküt, illetőleg fogadalmat tesznek. 2009 januárjáig az eskütételt illetően nem volt egységes törvényi szabályozás. A 2008. évi XXVII. törvény e hiányosságot pótolta és elrendelte az Országgyűlés által választott közjogi tisztségviselők eskü-, illetőleg fogadalomtételét, és meghatározta annak szövegét is. Bár a minisztereket a köztársasági elnök nevezi ki, de az Alaptörvény úgy rendelkezik, hogy az Országgyűlés előtt kell esküt tenniük.
A megbízatási idő
A közjogi tisztségviselők megbízatása – a miniszterelnök kivételével – az országgyűlési választási ciklusnál hosszabb időszakra szól. Ez függetlenségük egyik biztosítéka is. Az Alaptörvény egyes közjogi tisztségviselőknek (így az alkotmánybíráknak, a legfőbb ügyésznek, a Kúria elnökének, a Média Tanács elnökének) a megbízatását a korábbiakhoz képest hosszabb időben állapította meg. A köztársasági elnököt 5 évre, az alapvető jogok biztosát és helyetteseit 6 évre, a Kúria és az Országos Bírósági Hivatal elnökét, a legfőbb ügyészt, a Médiatanács elnökét és tagjait 9 évre, az alkotmánybírákat, az Állami Számvevőszék elnökét pedig 12 évre választja meg a parlament. (Az Alkotmánybíróság elnökének megbízatása alkotmánybírói hivatala lejártáig tart.)
Az Országgyűlés tisztségviselői, a bizottsági tisztségviselők és tagok esetében a jelölés joga – a frakciók közötti megállapodásoknak megfelelően – a képviselőcsoportoké, így a megbízatás időtartama lényegében elhatározásuktól függ. Az Országgyűlés tisztségviselőjének, továbbá a bizottságok tisztségviselőjének és tagjának a lemondáson, illetve a felmentésen túl akkor is megszűnik a megbízatása, ha képviselői megbízatása megszűnik; az őt jelölő frakcióból kilép, másik frakcióhoz csatlakozik, a frakció kizárja tagjai sorából, vagy ha a frakció megszűnt; ha vele szemben az adott cikluson belül kizárást két alkalommal vagy a kitiltást egy alkalommal jogerősen alkalmaztak; továbbá ha miniszterelnökké választják, illetve miniszterré, a miniszterelnök politikai igazgatójává vagy államtitkárrá nevezik ki. Mindezeken felül a bizottságok tisztségviselőjének és tagjának a megbízatása megszűnik akkor is, ha az őt jelölő frakció – független képviselő esetén a Házbizottság – visszahívja.