Filip Radoniewicz: Cybercrime and the Law: an Analysis of Legal Governance in Europe. London; New York (N.Y.): Routledge, 2025. xiii, 183 p.
OGYK jelzet: 937.427

Filip Radoniewicz könyve a kiberbűnözés elleni európai jogi szabályozás átfogó elemzését nyújtja. A szerző célja, hogy bemutassa, hogyan reagált az Európai Unió és az Európa Tanács jogrendszere az információs technológia fejlődésével megjelenő új bűncselekményekre, valamint hogyan alakult ki a kiberbűnözés elleni egységesebb európai jogi keret.
A könyv első része a kiberbűnözés alapfogalmaival foglalkozik, beleértve a számítógépes bűncselekmény definícióját, technikai hátterét és kriminalizációjának történetét. Radoniewicz hangsúlyozza, hogy a digitális technológia fejlődése új bűnelkövetési formákat hozott létre, amelyek speciális jogi szabályozást igényelnek.
A mű egyik központi eleme a számítástechnikai bűnözésről szóló budapesti egyezmény (Európa Tanács) – elemzése, amely az első nemzetközi jogi dokumentum volt a kiberbűnözés szabályozására. Ez az egyezmény a nemzeti jogok harmonizálását, a nyomozási eszközök fejlesztését és a nemzetközi együttműködés erősítését célozza. A szerző emellett bemutatja az egyezmény kiegészítő jegyzőkönyvét is, amely többek között az online gyűlöletkeltés kriminalizálásával foglalkozik.
Radoniewicz részletesen elemzi az Európai Unió joganyagát is, különösen az információs rendszerek elleni támadásokról szóló irányelveket és más releváns szabályozásokat. Ezek az uniós jogszabályok meghatározzák például az illegális hozzáférés, az adatmanipuláció és más számítógépes bűncselekmények elleni fellépés kereteit, valamint elősegítik a tagállamok közötti együttműködést.
A könyv külön fejezetet szán a kiberterrorizmus kérdésének, kitérve például a terrorista tartalmak internetes terjesztésének jogi szabályozására. A szerző rámutat arra, hogy a modern biztonsági kihívások miatt a jogrendszernek folyamatosan alkalmazkodnia kell az új technológiai fenyegetésekhez.

Administration of Estates. Oxford: Oxford University Press, 2025. xxxii, 711 p.
OGYK jelzet: KK III/6684

Az Oxford University Press ’Comparative Succession Law’ sorozatának negyedik kötete hiánypótló munka az összehasonlító öröklési jog területén. A kötet tanulmányai az európai és más jogi hagyományokra támaszkodva adnak történeti és összehasonlító elemzést arról, hogy hogyan és ki kezeli az elhunyt személyek vagyonát. A kérdés az öröklési jognak még a nemzeti jogrendszerekben is a kevésbé hangsúlyos, mondhatni talán, hogy az elhanyagoltabb tárgykörei közé tartozott, a téma szisztematikus összehasonlító elemzése pedig szinte teljesen hiányzik. A kötet ezt a fontos hiányosságot igyekszik pótolni.
Amikor egy személy meghal, vagyona (vagy annak értéke) az elhunyt végrendelete szerint, vagy végrendelet hiányában a törvényes öröklés szabályai szerint az örökösökre száll. Ennek során a vagyontárgyakat azonosítani, felkutatni, összegyűjteni és megőrizni kell. Az elhunyt adósságait vagy a halálesetből eredő adósságokat szintén azonosítani kell, majd rendezni (szükség esetén a vagyon eladásából származó bevételből). Az egész folyamat, a halálesettől a vagyon végleges elosztásáig a jogosultak között, a hagyatéki eljárás tárgyát képezi.
Az európai jogrendszerekre és az európai tapasztalatok által befolyásolt országokra összpontosítva a kötet Ausztria, Anglia és Wales, Franciaország, Magyarország, Németország, Olaszország, Hollandia, Norvégia, Oroszország, Skócia és Spanyolország jogát vizsgálja, valamint fejezeteket szentel Ausztráliának és Új-Zélandnak, Kanadának, Kínának, Dél-Afrikának és Dél-Amerikának. Az európai főbb jogi hagyományok történelmi hátterét a római jogról, a kora újkori kontinentális Európa szokásjogáról és az 1837 előtti angol jogról szóló fejezetek mutatják be.
A Magyarországról szóló tanulmány Vékás Lajos Széchenyi-díjas magyar jogtudós, a polgári jog és a nemzetközi magánjog professzor emeritusa (ELTE ÁJK) tollából származik. A ’Comparative Succession Law’ sorozat első három kötete is elérhető a nagy olvasóterem kézikönyvárának magánjogi szekciójában.

Sipos Attila: International Aviation Law: Regulations in Three Dimensions. Cham: Springer, 2024. pp. xxviii, 460 p.
OGYK jelzet: KK III/9674

A repülés modern világunkban az egyik legújabb nagyszerű vállalkozás, egyfajta emblematikus ablak, amelyen keresztül a jövőbe pillanthatunk. A jövőbe, mivel a légi közlekedés már most is olyan technikai, szervezési és adminisztratív megoldásokat alkalmaz, amelyeket az élet más területein csak évek vagy évtizedek múlva láthatunk majd. Sipos Attila könyvének célja, hogy teljes képet adjon a légi közlekedést irányító nemzetközi jogi normákról, és bemutassa ezt a rendkívül összetett és szigorúan szabályozott területet. A légi közlekedés napjaink egyik legbiztonságosabb és legfontosabb közlekedési formája, amelynek működését kiterjedt jogi szabályok határozzák meg.
A mű részletesen bemutatja a nemzetközi légi jog fő forrásait és alapelveit, például az állami szuverenitás elvét a légtér felett, valamint olyan fontos nemzetközi egyezményeket ismertet, mint amilyen a Repülés Szabályozásáról szóló Párizsi Egyezmény (1919), a Nemzetközi Polgári Repülésről szóló Chicagói Egyezmény (1944) és az 1999-ben létrejött Montreali Egyezmény a légi fuvarozók felelősségéről.
A szerző 31 illusztrációval és 100 jogeset bemutatásával kalauzolja el az olvasót a repülés kevéssé ismert, elszigetelt világába. A kötet a szerző több évtizedes szakmai tapasztalatára támaszkodik. Céljai közé tartozik a repülés iránt érdeklődő közönség megismertetése a nemzetközi jog e kivételesen érdekes területével, a repülés területén dolgozó szakemberek mindennapi munkájának támogatása, valamint az elméleti és gyakorlati jogászok ismereteinek bővítése és látókörük szélesítése.
A könyvtárunk állományában szereplő kötetet a szerző személyesen dedikálta és ajándékozta intézményünknek, így ez különösen becses számunkra.

Ronald J. Krotoszynski Jr. – András Koltay – Charlotte Garden (eds.): Disinformation, Misinformation, and Democracy: Legal Approaches in Comparative Context. Cambridge (U.K.) New York (N.Y.): Cambridge University Press, 2025. XV, [1], 414 p.
OGYK jelzet: 937.783

A mai digitális korban a hagyományos és a közösségi médiában terjedő félrevezető és hamis információk jelentős veszélyt jelentenek a demokráciára. Ugyanakkor a politikai véleménynyilvánítás elnyomása az igazság nevében szintén alááshatja a demokratikus értékeket. A kötet világszerte elismert jogtudósok tanulmányait sorakoztatja fel, akik különböző szabályozási megközelítéseket vizsgálnak és értékelnek ennek a komplex problémának a megoldására, figyelembe véve, hogy a gyógymód nem lehet rosszabb a betegségnél. Összehasonlító szemszögből a könyv fontos és újszerű betekintést nyújt a politikusok beszédének nemzeti szabályozásától kezdve a civil társadalmi csoportok felhatalmazásáig terjedő módszerekbe, amelyek alkalmasak lehetnek a dezinformáció és a téves információk hatásának tompítására. A könyv emellett megoldásorientált ajánlásokat is tartalmaz politikai döntéshozók, bírák, gyakorló jogászok és tudósok számára, akik a szabad politikai beszéd ösztönzésével és a dezinformáció és a téves információk elleni küzdelemmel kívánják előmozdítani a demokratikus értékeket.
A tanulmánykötet egyik szerkesztője Koltay András a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság és a Médiatanács elnöke, a szólásszabadság, a médiajog és a személyiségi jogok kérdéseinek szakértője, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem kutatóprofesszora. A könyvben szereplő egyik tanulmány (Freedom of Expression and the Regulation of Disinformation in the European Union) is az ő nevéhez fűződik.

Cass R. Sunstein: Climate Justice: What Rich Nations Owe the World – and the Future. Cambridge (Mass.); London: MIT Press, 2025. XVII, [1], 195 p.
OGYK jelzet: KK V/23519

A kötet a klímaváltozás egyik legfontosabb erkölcsi és politikai kérdésével foglalkozik: mivel tartoznak a „gazdag” országok a szegényebb országoknak és a jövő generációinak. A szerző amellett érvel, hogy a klímaváltozás nem csupán környezeti vagy gazdasági probléma, hanem – elsősorban – igazságossági kérdés.
Sunstein kiindulópontja az, hogy a fejlett országok történelmileg sokkal nagyobb mértékben járultak hozzá az üvegházhatású gázok kibocsátásához, ezért erkölcsi kötelességük segíteni a fejlődő országokat, amelyek aránytalanul nagy mértékben szenvedik el a klímaváltozás következményeit. A szerző szerint az az elv, hogy „ha valaki kárt okoz, köteles azt megtéríteni”, a klímapolitikára is alkalmazandó.
A könyv egyik központi fogalma a „szén társadalmi költsége” (social cost of carbon), amely azt próbálja meghatározni, mennyi kárt okoz a társadalomnak egy tonna szén-dioxid kibocsátása. Sunstein részletesen elemzi, hogyan lehet ezt az értéket kiszámítani, és ez miért kulcsfontosságú a klímapolitikai döntések szempontjából.
A szerző hangsúlyozza, hogy a jelenlegi generációk felelősséggel tartoznak a jövő generációi felé is. A könyv erkölcsi és gazdasági érveket egyaránt felvonultat annak bemutatására, hogy a klímaváltozás elleni fellépés nemcsak a jelen, hanem a jövő emberének jóléte szempontjából is elengedhetetlen. Sunstein szerint egy adott pénzügyi támogatás sokkal pozitívabb hatással lehet a szegényebb országokban, ezért igazságos és hatékony is, ha a gazdag országok nagyobb részt vállalnak a költségekből.
A könyv nemcsak elméleti kérdésekkel foglalkozik, hanem gyakorlati megoldásokat is javasol. A szerző szerint az állami szabályozás, a gazdasági ösztönzők és az információk megfelelő felhasználása segíthet csökkenteni a károsanyag kibocsátást és elősegíteni az igazságosabb klímapolitikát.

Artificial Intelligence and International Human Rights Law: Developing Standards for a Changing World. Cheltenham Northampton: Edward Elgar, 2024. xiii, 332 p.
OGYK jelzet: KK III/9430/10

Az Edward Elgar Kiadó gondozásában megjelent mű annak feltárására vállalkozik, hogy a nemzetközi szervezetek miképpen kezelik az AI-technológiák által okozott tényleges és potenciális emberi jogi problémákat. A kötet tanulmányai mélyreható elméleti és doktrinális elemzéseket ötvözve a pragmatikus megközelítéssel, olyan alapvető kérdéseket vizsgálnak, hogy kié legyen a felelősség és a felelősségre vonhatóság az AI-vel kapcsolatos emberi jogi jogsértésekért.
Szakértő szerzők vizsgálják az ENSZ, az Európa Tanács és az Európai Unió által az AI-ra vonatkozóan kidolgozott nemzetközi irányelvek és szabványalkotási kezdeményezések fejlődését, azok erősségeit, gyengeségeit és hiányosságait. A fejezetek azokra a kulcsfontosságú helyzetekre koncentrálnak, amelyekben az AI használata emberi jogi aggályokat vet fel, ideértve az AI-támogatott döntéshozatalt az egészségügyben, a közigazgatásban és a menekültügyekben, az arcfelismerő szoftverek használatát, valamint a deepfake-ek létrehozását. Végül a könyv kiemeli, hogy az AI folyamatos fejlődésével hatékony felügyeleti rendszerek és alkalmazkodó jogorvoslatok létrehozására van szükség az emberi jogok védelme érdekében.