Asset Publisher

150 éve született Klebelsberg Kuno gróf egykori vallás- és közoktatásügyi miniszter

Klebelsberg Kuno 1875. november 13-án osztrák származású arisztokrata családba született az Arad vármegyei Magyarpécskán. Középiskolába a székesfehérvári ciszterciekhez járt, a jogot pedig Budapesten, Münchenben, Berlinben és Párizsban végezte el, államtudományi doktori címet szerezve. Kezdetben közigazgatási bíróként tevékenykedett, illetve jogot oktatott.

Klebelsberg Kuno


​​​​​​1914-ben kapott először politikai természetű állást: a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium közigazgatási államtitkára lett. A második kormányfői ciklusát töltő Tisza István hamar felfigyelt rá, és 1916-ban maga mellé vette a miniszterelnökségre politikai államtitkári rangban. E beosztásában a Magyar Királyság határain túl élő magyarság oktatásának és művelődésének megszervezéséért volt felelős. Az ekkor már javában zajló első világháború az ő karrierjén is nyomot hagyott: 1915-ben a Rokkantügyi Hivatal, 1917-ben pedig a Hadigondozó Hivatal vezetésében támaszkodtak Klebelsberg jó szervezőkészségére. Tisza István pártfogoltjaként gyorsan parlamenti képviselőséghez is jutott: 1916-ban időközi választáson Kolozsvár képviselője lett a Nemzeti Munkapárt színeiben.

A háborús vereség után kikiáltott Tanácsköztársaság idején a kommünnel leghatározottabban szembenálló, rövidéletű kormányt vezető Friedrich István Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjában vállalt szervezőmunkát, majd lett annak soproni parlamenti képviselője 1920-ban. A háború utáni első választást megnyerő párt előbb a párizsi béketárgyalásokon fontos szerepet játszó Teleki Pált, majd a kommün elleni emigrációs szervezkedésben vezető szerepet vivő Bethlen Istvánt delegálta a miniszterelnöki posztra. Bethlen kormányra lépve a kabinet stabilitásának megteremtése érdekében saját polgári pártja és a tömegpárt Kisgazdapárt egyesítésével létrehozta az Egységes Pártot, amelybe Klebelsberg is belépett. 1922-ben már bethlenista politikusként nyert képviselői mandátumot Komáromban. Bethlen behívta a kormányba, ahol először fél évet belügyminiszterként, majd egy évtizeden keresztül vallás- és közoktatásügyi miniszterként szolgált. Ezalatt végig parlamenti képviselő is volt, 1926-tól már Szegedet képviselve.

A rendszerekben és hosszú távon gondolkodni képes Klebelsbergre az utókor elsősorban oktatásszervező, újító tevékenysége miatt emlékszik. Miniszterként felismerte, hogy a váratlanul kisállami létbe kényszerült magyarságnak a fennmaradása kerül veszélybe, ha a tőle nyelvileg távol álló, nála népesebb országok gyűrűjében nem helyez kiemelt hangsúlyt kultúrájának fenntartására és gyarapítására, arra, hogy a magas szinten művelt magyar nyelvet és gondolkodást az ország minden lakójával elsajátíttassa, osztályhovatartozástól függetlenül. Emellett úgy látta, hogy csak az alkotómunka és a jólétben eltöltött élet felé fordulás vezetheti ki a társadalmat a veszteségek által okozott letargiából, ehhez pedig a modern kor viszonyai között a tudás minél szélesebb rétegek közötti elterjesztésén keresztül vezetett az út. A minőségi oktatáshoz való széles körű hozzáférés megteremtése természetesen gazdasági versenyképességi kérdés is volt az ország számára akkor, amikor a közép-európai határok átrajzolása után az utódállamok között megindult a verseny a nyugati exportpiacokért.

Mindezek érdekében minisztersége alatt kiépítette a népoktatás rendszerét, a tanító-nevelő és művelődési intézmények sűrű hálózatát: 5784 tantermet, 2278 tanítói lakást, 1500 iskolakönyvtárat, illetve 1555 helyi közkönyvtárat, valamint 500 óvodát létesíttetett. Szintén az ő időszakában épült tudományegyetem Szegeden, Pécsen és Debrecenben, valamint a Testnevelési Főiskola Budapesten. Ő kezdeményezte a magyar hallgatók számára külföldi tanulási lehetőséget biztosító Collegium Hungaricumok európai hálózatának létrehozását. A Magyar Történelmi Társulatot másfél évtizeden át vezető Klebelsberg nevéhez a tudománypolitikában az alapkutatást finanszírozó Országos Természettudományi Tanács létrehozása, illetve Szent-Györgyi Albert hazahívása fűződik.

Klebelsberg Kuno könyvtárában


​​​​​​Miután a nagy gazdasági világválság 1931-ben véget vetett Bethlen István frontpolitikusi karrierjének, Klebelsberg is távozni kényszerült a kormányból. Ezután a hozzá különösen közel álló társadalmi-közéleti ügyekkel foglalkozott: a két nép barátságát erősíteni hivatott Magyar-Lengyel Szövetséget és a régió fenntartható mezőgazdálkodásának kialakításán dolgozó Alföld Bizottságot vezette. Tevékenységéért a Corvin-lánc kitüntetésben, valamint lengyel állami elismerésben is részesült. Minisztersége után azonban nem sok idő adatott neki: 1932. október 11-én, 56 éves korában szívbénulás következtében elhunyt. Gyászolók tömegének kíséretében ravatalozták fel a Nemzeti Múzeumban, majd Szegeden, a Fogadalmi templomban helyezték örök nyugalomra.

Emlékét ma egyebek mellett egy fővárosi emlékmű, egy kerületi kulturális díj, valamint Gödöllőn egy utca neve őrzi. Klebelsberg tisztelete Szegeden különösen jelentős: az egyetemi könyvtár 2011 óta az ő nevét viseli, 2020-ban pedig a helyi kultúra jelentős szereplői Klebelsberg Társaságot alapítottak örökségének ápolására.
A Klebelsberg Kuno élete iránt érdeklődő olvasóink figyelmébe ajánljuk Ujváry Gábor történész Egy európai formátumú államférfi: Klebelsberg Kuno, 1875-1932 című kötetét, amely megtalálható könyvtárunkban.