Benedek Ferenc Zalában, Ozmánbükkön született 1926-ban. Tanulmányai Pécsre vezették, ahol 1951-ben szerzett jogi diplomát. Ekkor csatlakozott az intézmény oktatói karához, és pályafutása során mindvégig ott tevékenykedett. Pályája elején több területtel – perjoggal, római joggal és közgazdaságtannal – is foglalkozott, ami tágabb látásmódot adott számára, ám érdeklődése végül egyértelműen a római jog felé fordult. Ebben segítségére volt latintudása, valamint a német és olasz, később pedig a francia, angol és spanyol szakirodalom ismerete, amelyek nélkülözhetetlenek e tudományterület műveléséhez. Benedek Ferenc professzor pályája szorosan összefonódik a római jog oktatásával: több mint öt évtizeden át (1951-2006) tanította a hallgatóknak a klasszikus jogi műveltség fogalmi alapjait és a pontos, fegyelmezett jogi gondolkodás módszerét. 1964-ben lett a római jogi tanszék vezetője, 1969-ben kandidátus, 1978-ban egyetemi tanár. 1978 és 1981 között a pécsi jogi kar dékánja is volt, 1996-tól professor emeritus. Hallgatói már jóval egyetemi tanári kinevezését (1978) megelőzően professzorként emlegették. Neve – nemcsak Pécsett – jogászgenerációk számára egyet jelent a római joggal. Szigora, oktatói igényessége – melyet a hallgatók dalba is foglaltak – már-már mitikus fogalommá vált. Munkásságát 1994-ben Szent-Györgyi Albert-díjjal, 2002-ben pedig Széchenyi-díjjal ismerték el.

A könyvek iránti szeretetére és könyvtári szakértelmére építve meghatározó szerepet vállalt az 1970-es években formálódó Közgazdaságtudományi Kar könyvtárának létrehozásában. Az egykori ÁJK–KTK Szakkönyvtár ennek elismeréseként ma az ő nevét viseli.

Benedek Ferenc műveit könyvtárunkban is olvashatják, az alábbi linkre kattintva találják meg azokat a katalógusunkban: https://go.ogyk.hu/ngw6d