A döntvény fogalmát a Márkus Dezső által szerkesztett Magyar jogi lexikon (1900) az alábbiak szerint határozta meg.

„A döntvény tételes jogunk szerint valamely felső v. középfokú bíróságnak elvi megállapodása, melyet az a bíróság, amelynek számára hozatott, az ügyek elintézésénél mindaddig követni tartozik, amíg azt egy újabb elvi megállapodás meg nem változtatja. Döntvények alkotásának jogával a felsőbb fokú rendes bíróságok (kir. ítélőtáblák s a kir. Curia) és a kir. közigazgatási bíróság vannak felruházva…” 

Az ítélkezési gyakorlat egyöntetűségének követelménye a 19. század utolsó harmadától követhető nyomon. A döntvény valódi célja a magyar jogban – akkor is és most is – a jogegység megóvása és a jogbiztonság megszilárdítása volt.

A jog a döntvényalkotásra, azaz a döntvényalkotás joga a 19. század második felében keletkezett. 1881-ig a vitás elvi kérdések tisztázásának és az álláspontok egyeztetésének lehetséges módját a Kúrián a semmítőszéki osztály által alkotott megállapodások képezték. A döntvényjog kialakulása kezdetének a szakirodalom a polgári törvénykezési rendtartásról szóló 1868. évi LIX. tc.-t módosító 1881. évi LIX. törvényt tekinti, melynek hatályba lépésével vette kezdetét a valóságos döntvényalkotás. A törvény intézményesítette a Kúriának az igazságszolgáltatásban legmagasabb szinten betöltött szerepét.

Amint az a Magyar jogi lexikon fogalom meghatározásából is kitűnik, a döntvényalkotás jogával nemcsak a Kúria, hanem a királyi ítélőtáblák is fel voltak ruházva, a különös bíróságok közül pedig a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság, majd később a Közigazgatási Bíróság rendelkezett ezzel a jogosítvánnyal.

Az ítélkezési gyakorlat egyöntetűségének követelménye, a jogegység megóvására való törekvés a 19. század utolsó harmadától kezdve az alábbi irányító jelentőségű elvi megállapodásokban, illetve döntésekben testesült meg:

Teljes ülési határozatok (TÜH)

A teljes ülés fogalma: a társas bíróságnak a bíróság összes tagjaiból vagy a felsőbíróság egyes szakosztályainak (pl. polgári, büntető) tagjaiból alakuló ülése. A teljes ülésnek többféle jelentősége van, a legnagyobb abban, hogy a felsőbíróságok (Kúria, ítélőtáblák) teljes ülésben hozzák döntvényeiket és a határozattáraikba felveendő határozataikat.^[3]

A teljes ülésnek az alábbi formái léteztek:           

ŸA Kúria polgári tanácsának teljes ülése (lásd: 1881. évi LIX. tc. 4. §, 1881. évi 2214/I. M. E. számú rendelet)

Teljes ülés elé kerülhet az ügy, ha a) a Kúria polgári tanácsának valamelyikében valamely ügynek elintézése alkalmával vitás elvi kérdés merül fel vagy b) hasonló ügyekben hozott ellentétes elvi alapokon nyugvó kúriai határozatokról van tudomás.

A Kúria büntető tanácsának teljes ülése (lásd: 3274/1881. I. M. E. számú rendelet 33. §-a, 3274/1881. I. M. E. számú rendelet)

A Kúria az előtte felülvizsgálat alatt levő bűnügyekben felmerülő vitás elvi kérdésekre nézve is hozhat létre elvi megállapodásokat.

ŸTeljes ülés alakítása Kúrián a polgári és büntető szakosztályokba beosztott bírákból (1891. évi bírói ügyviteli szabályok 33. és 372. §§)

Ha a Kúriánál úgy polgári, mint büntetőjogi természetű vitás elvi kérdések merülnek fel, az elnöknek jogában áll a teljes ülést a polgári és a büntető szakosztályokba beosztott bírókból alakítani.

A kúriai teljes ülési határozatok közzétételének forrásai az Igazságügyi Közlöny, a Budapesti Közlöny (1945-től a Magyar Közlöny), valamint a Kúria két hivatalos kiadványa: a Büntetőjogi Határozatok Tára – B.H.T (lásd az 1907. évi 17.700 I. M. számú rendeletét), valamint a  Polgári Jogi Határozatok Tára – P.H.T (lásd az 1912. évi 59.200 I. M. számú rendeletet).

A Kúria teljes ülési határozatai közül néhány még napjainkban is hivatkozási alapul szolgál és az azokban foglalt jogértelmezést még száz év múltán is helytállónak találja a bíróság. Ilyen például a Kúria 75. számú teljes ülési döntvénye (BHT I. 59.), amelyre a lopás dolog elleni erőszakkal történő elkövetéséről szóló 4/1998. Büntető jogegységi határozatban történik utalás. A jogegységi tanács alaposnak találta az indítványban foglalt hivatkozást a fent említett teljes ülési határozatban kifejtettekre. Ez az alábbiakat tartalmazza:

„Az 1878. évi V. törvénycikk 336. §-ának 3. pontja alá esik a lopás, ha a lopás céljából a zár vagy a megőrzésére szolgáló egyéb készülék nem az elvétel színhelyén töretett fel.”

Ÿ A királyi ítélőtáblák teljes ülésében hozott döntvényei (lásd: 1890. évi XXV. tc. 13. §, 4214/1891. I. M. E. számú rendelet)

Azokban a kérdésekben, amelyekben a törvény szerint mint utolsó fokú bíróság jár el, a felmerült elvi jelentőségű kérdéseket teljes ülésben dönti el.

A királyi ítélőtáblák teljes ülései lehetnek: 

Polgári teljes ülés: ha az eldöntendő jogkérdés a polgári szakosztály körébe utalt ügyben merült fel

Büntető teljes ülés: ha az eldöntendő jogkérdés a büntető szakosztály körébe utalt ügyben merült fel

Vegyes (polgári és büntető) teljes ülés: ha a felmerült vitás elvi jelentőségű kérdés egyszerre képez polgári és büntetőjogi kérdést

A királyi ítélőtáblák teljes ülési határozatainak közzététele az Igazságügyi Közlönyben történik.

Ÿ A Pénzügyi Közigazgatási Bíróság teljes ülésében hozott döntvényei (lásd: 1883. évi XLIII. tc. 27. § , 1883. évi 1921/P. M. számú rendelet 30–54.§§)

A vitás elvi kérdések a pénzügyi közigazgatási bíróság teljes ülésében kerülnek eldöntésre, amely teljes ülés elvi megállapodásai irányadók mindaddig, amíg eltérő teljes ülési megállapodás létre nem jön.

A Pénzügyi Közigazgatási Bíróság teljes ülési határozatainak közzététele a Budapesti Közlönyben történik. 

Ÿ A Magyar Királyi Közigazgatási Bíróság osztályülésben hozott döntvényei (lásd: 1897. évi 4634. M. E. számú rendelet a m. kir. közigazgatási bíróság teljes- és osztályüléseinek ügyrendjéről) 

A közigazgatási bíróság esetében a döntvényalkotás joga nem a teljes ülést, hanem az osztályülést illette meg. Az osztályülés a bíróság elnökéből, másodelnökéből, az adott osztály tanácselnökeiből és bíráiból áll. 

A döntvényeket közzététel végett meg kellett küldeni a Budapesti Közlönynek, a Belügyi Közlönynek és a Pénzügyi Közlönynek.

Jogegységi döntvény (JD)

A jogegységi döntvény meghozatalának szabályait alapvetően a polgári perrendtartásról szóló 1911. évi I. törvénycikk életbeléptetéséről szóló 1912. évi LIV. tc. (Ppé.) rögzítette.

Ez a jogszabály a döntvényalkotás szabályozásának történetében a legkiemelkedőbb, mert ez tette a döntvényeket minden bíróságra kötelezővé, és ez szabályozta törvényi szinten az azokkal kapcsolatos valamennyi lényeges kérdést.

A tc. önálló cím alatt foglalkozik a Királyi Kúria döntvényeivel. (Negyedik czím, 70–79. §§)

A törvénycikk a döntvény két típusát különbözteti meg: a jogegységi határozat, amelyet a jogegységi tanács hoz, illetve a teljes ülési határozat, amelyet a teljes ülés hoz.

A jogegységi határozat

Az igazságszolgáltatás egyöntetűségének megóvása végett a vitás elvi kérdést a kir. Kúriának erre a célra kialakított tanácsa döntötte el. Évente 4 jogegységi tanácsot alakítottak a Kúrián: közpolgári, telekkönyvi, váltó-, kereskedelmi és  bűnvádi ügyekben. Az elnökön kívül a tanács 10 tagból áll. A törvény szerint az alábbi esetekben kerülhet sor jogegységi döntvény meghozatalára: 

Ha a kir. Kúria valamelyik tanácsa elvi kérdésben el kiván térni a kir. Kúriának ugyanazt az elvi kérdést eldöntő oly határozatától, a mely a hivatalos gyüjteménybe (78. §) fel van véve;

Ha a kir. Kúria ellentétes elvi alapon nyugvó határozatokat hozott, vagy ha a kir. itélőtáblák, a kir. törvényszékek vagy a kir. járásbiróságok elvi kérdésben ellentétes gyakorlatot folytatnak, és a kir. Kúria elnöke vagy az igazságügyminiszter a vitás elvi kérdés egyöntetü eldöntésének biztositását jövőre szükségesnek tartja.; 

Büntető jogegységi határozat

A rendkívüli perorvoslat egyik sajátos formája, a perorvoslat a jogegység érdekében alkalmazása során alakult ki. A büntető jogegységi döntvény meghozatalára részben a jelen törvény megfelelő paragrafusai, illetve Bűnvádi Perrendtartás (Bp.) (1896. évi XXXIII. tc.) vonatkozó részei (441–442. §§) együtt alkalmazandók.

Olyan jogorvoslat, amellyel határidőhöz nem kötve, és nem felfüggesztő hatállyal, a koronaügyész bármely büntető bíróságnak törvénysértő jogerős határozata vagy egyéb törvénysértő intézkedése ellen közvetlenül a Kúriánál kereshetett orvoslást.

A királyi Kúriának a törvény megsértését kimondó határozata – az ún. jogegységi határozat – az 1912. évi LIV. tc. alapján a bíróságokra kötelező volt. A jogegység érdekében hozott határozat, mint a Kúria jogegységi tanácsának határozata, jogforrás erejével bírt.

A jogegységi perorvoslat meglehetősen gyakran fordult elő, mivel a Bűnvádi Perrendtartás hatálybalépésétől 1948-ig eltelt időszakban e perorvoslat folytán több mint 2000 határozat született.

A jogegységi döntvények meghozatalának részletes szabályai: 

A m. kir. igazságügyminiszter 1912. évi 59.200 I. M. számú rendelete a kir. Kúria döntvényeiről és a kir. bíróságok elvi jelentőségű határozatairól 

A kir. Kúria jogegységi tanácsának döntvényei (Rendelet 1–17. §§)

A királyi Kúria elnöke minden év elején négy jogegységi tanácsot alakít: közpolgári; telekkönyvi, úrbéri és birtokrendezési; váltó-, kereskedelmi és csődügyi; bűnvádi.Minden jogegységi tanácsba 10 tagot kell beosztani a királyi Kúriának az illető jogegységi tanács ügykörébe tartozó ügyekben működő tanácselnökei és bírái sorából. 

A döntvénynek tartalmaznia kell többek között: a jogegységi tanács döntvényének sorszámát, pl. "A m. kir. Kúria jogegységi tanácsának 1. számú polgári döntvénye. A döntvénnyel eldöntött elvi kérdést, az elvi kérdés eldöntését tartalmazó kijelentést "Határozat" feliratta, valamint az elvi döntés indoklását "Indokolás" felirattal (a tényállást is tartalmaznia kell.

A jogegységi tanácsok döntvényeit az 1913. évben 1-gyel kezdődő és megszakítatlan sorrendben következő arab számozással kell ellátni, külön számozással a polgári döntvényeket és külön számozással a büntető döntvényeket.

A döntvények közzététele a Budapesti Közlönyben történik, 1945-től a Magyar Közlönyben, valamint az Igazságügyi Közlönyben.

1947 és 1949 között a Kúria három polgári jogegységi döntvényt (111–113. sz. JD) és egy büntető jogegységi döntvényt (43. sz. JD) hozott.

Teljes ülési döntvény

A kir. Kúria teljes ülésének döntvényei (Rendelet 18–37. §§)

A döntvény tartalmazza a teljes ülési döntvény sorszámát, pl. "A m. kir. Kúria teljes ülésének 84. számú teljes ülésének 84. számú polgári döntvénye", az eldöntött elvi kérdést, a határozatot és az indoklást.

A döntvény számozása: megszakítatlan sorrendben következő arab számozással, külön számozással a polgári döntvényeket, és külön számozással a büntető döntvényeket.

A teljes ülési döntvények számozása folytatólagosan csatlakozik az 1913. évi január hó 1. napja előtt hozott teljes ülési polgári és büntető ügyek számozásához. 

A döntvény közzététele a Budapesti Közlönyben történik, 1945-től  a Magyar Közlönyben, valamint az Igazságügyi Közlönyben.

A Kúria 1947 és 1949 között egy teljes ülési döntvényt hozott (1948-ban a 96. sz. TÜH)

Egyéb elvi jelentőségű határozatok 

ŸA Magyar Királyi Kúria elvi jelentőségű határozatai

Nem teljes ülésben hozott és nem jogegységi határozat. A Kúria két hivatalos kiadványába, a Büntetőjogi, illetve a Polgári Jogi Határozatok Tárába felvett határozatokról van szó. A Kúria által hozott határozatokból bizottság választotta ki azokat, amelyek elvi jelentőséggel bírtak. Ezek is a joggyakorlat egységesítésének az eszközei voltak.

A m. kir. igazságügyminiszter 1912. évi 59.200 I. M. számú rendelete a kir. Kúria döntvényeiről és a kir. bíróságok elvi jelentőségű határozatairól (38–42. §§).

Ha a kir. Kúrián az ügy előadója valamely ügynek előadása vagy tárgyalásra előkészítése alkalmából azt tapasztalja, hogy az elintézés olyan elvi kérdéssel kapcsolatos, amelyet véleménye szerint eltérően kellene eldönteni a kir. Kúriának a Polgári jogi Határozatok Tárába (P. H. T.) vagy a Büntetőjogi Határozatok Tárába (B. H. T.) felvett elvi jelentőségű határozatától, vagy amely a kir. Kúriának az említett hivatalos gyűjteményekbe felvett elvi jelentőségű határozatával még eldöntve nincs. 

A Polgári jogi Határozatok Tára (P. H. T.) és a Büntetőjogi Határozatok Tára (B. H. T.) a Királyi Kúria hivatalos kiadványai. 

A Polgári jogi Határozatok Tárába fel kell venni valamennyi polgári teljes ülési határozatot teljes szöveggel és indokolással együtt (a rendelet életbelépte előtt hozott és még hatályban lévőeket is); a polgári jogegységi határozatokat teljes szöveggel és indokolással együtt a kir. Kúriának a rendelet életbelépte után, polgári ügyekben hozott olyan elvi jelentőségű határozatait, amelyek felvételét a polgári jogi bizottság elrendelte. 

A Büntetőjogi Határozatok Tárába fel kell venni a büntető teljes ülési és a vegyes teljes ülési döntvényeket teljes szöveggel és indokolással együtt a büntető jogegységi határozatokat teljes szöveggel és indokolással együtt; a kir. Kúriának büntető ügyekben hozott elvi jelentőségű határozatok közül azok, amelyek felvételét a büntetőjogi bizottság elrendelte.

Más bíróságok is hozhattak elvi jelentőségű határozatokat (lásd: 1912. évi 59.200 I. M. sz. rendelet)

ŸA kir. ítélőtáblák, a kir. törvényszékek és a kir. járásbíróságok elvi jelentőségű határozatai (Rendelet, 56–64. §).

A királyi ítélőtábla bármelyik tanácsa, ha valamely elvi, és különösen a jogegység megóvása szempontjából is fontos kérdésben határozott, elrendelheti határozatának a kir. ítélőtábla határozattárába felvételét.

A kir. ítélőtábla elnöke az elvi határozat másolatát megküldi a kir. Kúria elnökének, a többi kir. ítélőtábla elnökének és az Igazságügyi Közlöny szerkesztőségének.

A királyi törvényszékek és járásbíróságok, ha valamely elvi és különösen a jogegység megóvása szempontjából is fontos kérdésben határoztak és a határozat jogerőre emelkedett, kötelesek az elvi döntést a határozat fogalmazványán feljegyezni és a határozatot az „elvi” szóval megjelölni. Az ügy iratait a törvényszék elnökének, illetve a járásbíróság vezetőjének kell bemutatni.