Nagy Miklós, 1881. január 27-én született a Szolnok-Doboka megyei Désen. Középiskoláit Kolozsváron végezte, ezután a budapesti egyetem jogi és államtudományi karára iratkozott be, ahol állam-tudományi doktorátust szerzett. Több nyelven, így latinul, németül, franciául és románul is kiválóan beszélt.

„Főszakja a könyvtárnak a jog- és államtudományok tág birodalma. Ebben a szakban szakkönyvtárnak kell lennie. A mi nyomtatvány ezekbe a határtalan tág szavakba, jog és állam belefér, az a parlamenti könyvtárnak mindennapi kenyere.” Ezeket a konkrét gyűjtési elveket a könyvtár 1894-ben megjelent nyomtatott katalógusában olvashatjuk, amely egyértelműen megmutatja azt, hogy a jogtudomány már a kezdetektől, azaz a könyvtár alapításától kezdve meghatározó helyet foglal el az Országgyűlési Könyvtár beszerzési politikájában.

Egy könyvtár gyűjtőkörét alapvetően a funkciója határozza meg, ill. annak a célcsoportnak az igényei, amelyet kiszolgálni hivatott. Az Országgyűlési Könyvtár egyfelől a Ház könyvtára, és mint ebben egyedülálló, alapvetően a törvényhozás információs háttérbázisa kell, hogy legyen, másfelől pedig nyilvános országos tudományos szakkönyvtár, mely minőségében támogatni igyekszik az ország jelenlegi vagy leendő jogászait, jogtudósait, jogalkalmazóit.

A Magyar Országgyűlés könyvtárát a törvényhozó munka támogatására a Képviselőház hozta létre. 1866-tól már vásároltak könyveket, folyamatos igény volt a könyvtár létére, de végül az 1868-as házszabály 215. paragrafusa mondta ki, hogy a „A Ház, tagjainak használatára, könyvtárt állít, melybe azon könyvek, nyomtatványok, vagy egyéb kiadványok szereztetnek meg, melyek a törvényhozási munkálkodásnál szükséges adatokat tartalmaznak".

A Külföldi Parlamenti Gyűjtemény az Országgyűlési Könyvtár egyik legrégibb, 1962-ben megnyílt különgyűjteménye. Anyagai 1878 óta, nemzetközi cserében érkeztek az Országgyűlési Könyvtárba.