A görög kultúrával való foglalkozás, annak ismerete az ókor vége felé a Római Birodalom nyugati részében fokozatosan elsorvadt. A nyelv ismerete nem tűnt el nyomtalanul, de egyrészt csak a görög gyakorlatban való használatát jelentette – például a tolmácsolást –, másrészt csak egy kisszámú emberre korlátozódott. Ez Magyarországon sem volt másképp, erre utal például az a tény, hogy II. Izsák bizánci császár teológiai kérdésekről görögül levelezett Jób esztergomi érsekkel.

A görög nyelv ismerete a reneszánsszal kezdett el a korábbinál szélesebb körben elterjedni Magyarországon, először azon maroknyi ember körében, akik a 16. században külföldi humanista iskolákban alapozták meg műveltségüket. Hazánkban a görög nyelv tanítása egyfelől a protestáns, másfelől – ennek ellenhatásaként – a jezsuita iskolákban kezdődik meg. Ugyanakkor a görög nyelv mindig másodlagos maradt a latinhoz képest, hiszen a magyar társadalom erősen latinos műveltségű volt: az utóbbi 1844-ig hivatalos nyelv, illetve az egyetemeken a tanítás nyelve maradt.

A 18-19. századi Magyarországon az ókorral és ezáltal értelemszerűen az ókori irodalommal való foglalkozás az általános tudományos műveltség része volt, nem pedig önálló szaktudomány. Ekkoriban született meg az a törekvés, amely elsősorban az anyanyelvünk fejlesztése érdekében a klasszikus szövegek magyarra fordítását szorgalmazza. Ebben élen járt a Magyar Tudományos Akadémia, amely működésének kezdetétől szorgalmazta az ókorral, közelebbről a görög-római ókorral való foglalkozást. Egyáltalán nem mondható ez meglepőnek sem Magyarországon, amelynek műveltségére komoly hatással volt a latin kultúra, sem az Akadémián, amelynek számos tagjának – nem függetlenül a német újhumanizmus görögségkultuszától – a görög műveltség sem volt ismeretlen terepnek mondható. Az is érthető, hogy egy elsősorban a magyar nyelvi és magyar nyelvű kultúra ápolására létrehívott intézmény először fordítások készítését tűzte ki célul.

Abban a hatvanegy tételből álló jegyzékben, amely azon műveket tartalmazta, amelyek lefordítását az Akadémia sürgetően szükségesnek tartotta, tizenhét ókori tétel van, szerzők egyes vagy – Platón, Caesar, Tacitus esetében – összes művei és négy újkori szerző ókori vonatkozású műve, köztük olyan klasszikusok, mint az angol Edward Gibbon: A Római Birodalom hanyatlásának és bukásának története.

Az Akadémia 1836-ban megindította a Római classicusok magyar fordításokban című gyűjteményét, melyből kilenc év alatt összesen öt kötet jelent meg, többek között Cicero, Sallustius és Julius Caesar írásainak gyűjteményes kiadásai. Négy évvel később indult el a Hellén classicusok magyar fordításokban című sorozat, amelynek égisze alatt mindössze három kötet jelent meg. A vállalkozás hamarosan abbamaradt. Ennek egyfelől anyagi okai voltak, másfelől a józan munkamegosztás is szerepet játszott benne: az Akadémia a fordítások megjelentetését átengedte a Kisfaludy Társaságnak. Egy-egy fordítást – például Arany János Arisztophanésza – a későbbiekben is kiadtak, továbbá az Akadémia esetenként más műfordításokat is támogatott, de önálló vállalkozásról, sorozatról hosszú ideig nem lehetett beszélni.

Évtizedekkel később más címek alatt ugyan, de újra elindították a római, illetve az ógörög irodalom klasszikusainak magyar nyelven való megjelentetését. Így született meg – Ponori Thewrewk Emil, a modern magyar klasszika-filológia egyik atyjának irányításával – a „Görög és római remekírók” sorozat 1885-ben, kétféle verzióban: az egyik csak a fordításokat tartalmazta, míg a másik kétnyelvű volt. A kétnyelvű sorozat gondolata Trefort Ágostontól eredt, aki ezzel a feltétellel ígért és adott állami támogatást a vállalkozáshoz. Thewrewk tisztában volt vele, hogy a magyar tudományosságnak komoly adósságai voltak a filológia és a klasszikusok fordítása területén, ezért a sorozat szabályzatában kikötötte, hogy „a fordításnak a legjobb szövegkiadáson kell alapulnia”, továbbá „kívántatik bevezetés, mely az illető írónak életét és munkái irodalmi méltatását foglalja magában - egyszersmind az illető munka előző magyar fordításait felsorolja és pontosan jellemzi”.

Az Országgyűlési Könyvtár Muzeális Gyűjteményében a Hellén classicusok mindhárom kötete megtalálható. Mindegyik a Ghyczy-hagyaték részeként került könyvtárunk állományába.

A sorozat első darabja a Kr. e. 5. században élt athéni drámaíró és tragédiaköltő, Szophoklész Oidipusza volt, amely 1840-ben jelent meg Budán, a „Magyar Királyi Egyetem” – a későbbi Magyar Királyi Tudományegyetem, a mai ELTE jogelődje – kiadásában. Magyarra Guzmics Izidor, a bakonybéli bencés Szent Mauríciusz Monostor apátja fordította. Guzmics nevéhez jelentős írói, nyelvészeti és műfordítói tevékenység köthető, melynek köszönhetően a Magyar Tudós Társaság rendes, majd később tiszteletbeli tagjává választották.

​​​​​​A második kötet az Odüsszeia magyar nyelvű verziója, 1846-ban jelent meg Pesten, mégpedig Kilián György kiadásában. „Hellénből” Szabó István katolikus pap, műfordító és klasszika-filológus fordította magyarra. Szabó közel egy évtizeddel később az Iliászt is magyarította, de Aiszóposz-fordítások is köthetőek a nevéhez. A 19. században Homérosz eposzai megkerülhetetlenné váltak a középfokú oktatásban: az 1854-es Thun-féle közoktatási reform tudniillik kötelezővé tette a gimnáziumokban a görög nyelv tanulását és Homérosz olvasását is. Ekkor váltak el egymástól a reáliskolák, amelyek nem tanítanak görögöt, hanem a természettudományos tárgyakat helyezik előtérbe, és a klasszikus gimnáziumok. Az utóbbiakban kötelező a görög nyelv tanulása, és ezen belül általában két féléven keresztül a Homérosz-olvasás egészen az 1890. évi XXX. törvénycikkig.

A sorozat harmadik, egyben utolsó kötete Plutarkhosz Párhuzamos életrajzait tartalmazza és 1847-ben jelent meg Pesten, „Eggenberger J és fia”, azaz Eggenberger József és Ferdinánd könyvkereskedésének kiadásában. Magyarországon a 16. század végéig visszanyúló hagyománya van a Kr.u. 1-2. században élt görög történetíró és filozófus, Plutarkhosz művei magyarra fordításának. Először 1577-ben jelent meg az anyanyelvünkön egyik írása, ez a fordítás Bogáthi Fazekas Miklós nevéhez köthető. A Khairóneia nevű városban született szerző, akit a történeti életrajz első klasszikusaként jegyeznek, rendkívül termékeny alkotó volt, ám írásainak csak töredéke maradt fenn napjainkig. Legismertebb munkája a Párhuzamos életrajzok, amely összesen negyvenhat, párba állított görög és római életrajzot tartalmaz, Romulusztól és Thészeusztól egészen a Kr.e. 1. évszázad végéig eljutva. E kiadás szövegének magyar fordítója Székács József evangélikus püspök, az MTA tagja volt. Fontos megemlíteni, hogy az Akadémia éppen e fordításáért választotta levelező tagjai közé az akkor csupán 27 éves későbbi püspököt.

Zágoni-Bogsch Gergely

Felhasznált irodalom
Homérosz: Homeros Odysseája [Pest] Pesten: Ifj. Kilián György Kiadó Könyvárusnál, 1846. OGYK-jelzet: A3/623:2
Ödipusz, a király. Buda] Budán: A Magyar Királyi Egyetem betűivel, 1840. OGYK-jelzet: A3/623:1
Párhuzamos életrajzok Plutarchból. Pest] Pesten: Eggenberger J. és fia Acad. Könyvárusoknál, 1847. OGYK-jelzet: A3/623:3
A Classica-Philologiai Bizottság. (1883-1890). In: Akadémiai Értesítő. 1890. október 15. https://adt.arcanum.com/hu/view/AkademiaiErtesito_1890/?query=%22hell%C3%A9n+classicusok+magyar%22&pg=582&layout=s Letöltés ideje: 2025. 11. 12.
Guzmics Izidor élete és munkássága. In: Bakonybéli Szent Mauríciusz Monostor honlapja, 2022.02.02. https://bakonybel-monostor.hu/guzmics-izidor-elete-es-munkassaga/ Letöltés ideje: 2025. 11. 12.
Imre Flóra: Homéros az iskolában. In: Ókor, 2019/4. sz. OGYK-jelzet: A4/11023
Jónás Ilona: Görög nyelvismeret Nyugaton a IX-X. században. In: Kultúrák találkozása. Ünnepi tanulmányok Olajos Terézia professzornő tiszteletére. Szeged, Szegedi Középkorász Műhely, 2002. OGYK-jelzet: 581.776
Ritoók Zsigmond: Homéros Magyarországon. Budapest, Kalligram, 2019.
Ritoók Zsigmond: Nagy kezdeményezések az ókortudományban. In: Akadémiai műhely: Közgyűlési előadások. 2000 november. Online:  https://adt.arcanum.com/hu/view/AM_KozgyEload_2000_01-02/?query=%22hell%C3%A9n+classicusok+magyar%22&pg=26&layout=s Letöltés ideje: 2025. 11. 12.
Ritoók Zsigmond: Ponori Thewrewk Emil. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1993. OGYK-jelzet: 496.179 Online: https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/MuMaTu-a-mult-magyar-tudosai-1/ponori-thewrewk-emil-50F3/a-palya-delen-5135/ Letöltés ideje: 2025.11.18.
Székács József emberi arca. In: Magyarországi Evangélikus Egyház honlapja, 2009.11.02. https://archiv.lutheran.hu/teologia/szekacs-jozsef-emberi-arca Letöltés ideje: 2025. 11. 12.