József főherceg 1776. március 9-én született Firenzében, az akkor a Habsburg Birodalom részét képező Toszkánai Nagyhercegség fővárosában, a későbbi II. Lipót császár fiaként és I. Ferenc császár öccseként. 1795-ben egészen fiatalon, 19 évesen lett a Magyar Királyság nádora (azaz a király helyettese), és a pozíciót több mint fél évszázadon át töltötte be. Ő volt a Habsburg családból jövő második nádor, a pozícióban őt megelőző bátyja után, valamint az utolsó előtti magyar nádor, miután a pozíciót az ő halálát követően már csak egy évig töltötték be.

Benedek Ferenc Zalában, Ozmánbükkön született 1926-ban. Tanulmányai Pécsre vezették, ahol 1951-ben szerzett jogi diplomát. Ekkor csatlakozott az intézmény oktatói karához, és pályafutása során mindvégig ott tevékenykedett. Pályája elején több területtel – perjoggal, római joggal és közgazdaságtannal – is foglalkozott, ami tágabb látásmódot adott számára, ám érdeklődése végül egyértelműen a római jog felé fordult. 

„A hatalom csak eszköz, végcél a népek boldogítása.”
(Deák Ferenc)

Deák Ferenc Zala vármegyei köznemesi család sarjaként született 1803-ban Söjtörön. Tanulmányait Keszthelyen a premontrei, Pápán a bencés, illetve Nagykanizsán a piarista gimnáziumban végezte.  A győri jogakadémia elvégzése után Pesten tette le az ügyvédi vizsgát, majd Zala vármegyében lett tiszti ügyész, illetve később közjegyző, majd alispán. 1833-tól pedig – a váratlanul megbetegedő bátyja, Antal helyett – a pozsonyi országgyűlés követe lett. Élete első beszédét követően mintha megbánta volna azt, hogy elvállalta a követi megbízatást, sógorának a következőket írta:

„Közöttünk pártok kérdése minden tárgy… Valóságossan liberális ideák ritkák, másnak tulajdonát csorbitni sokan szeretnék, de jussokat adni, vagy ott engedni, a hol igazságos, arrol nem akarnak hallani…”

125 éve, 1900. december 19-én született Féja Géza író, újságíró, kritikus, szociográfus a felvidéki, Bars vármegyei Szentjánospusztán.

Lévai gimnáziumi évei után a budapesti egyetemen magyar-német szakos tanári diplomát szerzett, bölcsészhallgatóként Eötvös-kollégista lett, és abban az időszakban Szabó Dezsőt tartotta példaképének. Tanári pályája az Esztergom-tábori Fiúnevelő Intézetben indult, itt tanított 1927-től 1932-ig, majd Pesterzsébetre került. 1922-ben jelent meg első verse a Nyugatban, irodalmi tevékenységét Bajcsy-Zsilinszky Endre Előőrs, később Szabadság című hetilapjában is folytatta. Közben folyamatosan publikált, és az 1920-as évek elejétől részt vett a falukutató mozgalomban.

Klebelsberg Kuno 1875. november 13-án osztrák származású arisztokrata családba született az Arad vármegyei Magyarpécskán. Középiskolába a székesfehérvári ciszterciekhez járt, a jogot pedig Budapesten, Münchenben, Berlinben és Párizsban végezte el, államtudományi doktori címet szerezve. Kezdetben közigazgatási bíróként tevékenykedett, illetve jogot oktatott.