Reiner János

(Nagybecskerek, 1865. június 22. – Budapest, 1938. augusztus 27.)
a jog- és államtudományok doktora, ügyvéd, egyetemi rendkívüli tanár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja és a Szent István Akadémia tiszteleti tagja és főtitkára

Irodalom:

  • Katolikus lexikon. Szerk. Bangha Béla S. J. IV. kötet. Budapest, Magyar Kultúra, 1933. p. 78.
  • Magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Kenyeres Ágnes. 2. kötet. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1982. p. 497-498.
  • Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Budapest: Pallas Nyomda, 1929. p. 738.
  • A Pallas nagy lexikona. 14. kötet. Budapest: Pallas, 1897. p. 461-462.
  • Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. 11. kötet. Budapest, Hornyánszky Viktor, 1906. p. 712-713.

Életrajz, munkássága

Reiner János Nagybecskereken született 1865. június 22-én. Édesapja Reiner Zsigmond orvosdoktor, megyei főorvos, testvére Reiner Zsigmond jogász, újságíró, történész.

Középiskoláit Gyulafehérváron, a jogot a Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetemen végezte, ahol 1886-ban jogi doktorrá, 1887-ben pedig államtudományi doktorrá avatták. Ügyvédi oklevelét 1889-ben Budapesten szerezte, ugyanebben az évben a budapesti egyetem jogi kara az egyházjogból magántanárrá nevezte ki. Szintén 1889-ben nevezték ki a budapesti egyetem államtudományi államvizsgáló-bizottságának tagjává. 1894-ben a budapesti ügyvédvizsgáló-bizottságba választották. A Magyar Tudományos Akadémia pedig 1902. május 9-én levelező tagjává választotta. 1903-ban Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem magánjogi tanszékének rendkívüli tanárává nevezték ki, 1913-ban nyilvános rendkívüli tanár, 1915-től 1935-ig pedig az egyházjog nyilvános rendes tanára volt az akkor már Pázmány Péter Tudományegyetemnek nevezett budapesti egyetemen.

Reiner János munkái elsősorban az egyházjog és a házassági jog területén íródtak, emellett számos jogtörténeti és más magánjogi vonatkozású értekezések is születtek a tollából. Írásai magyarul és németül jelentek meg, értekezéseket, szemléket, bírálatokat írt hazai és külföldi szaklapokban egyaránt. Cikkei többek között a Jogi Szemlében, a Jogtudományi Közlönyben és az Ügyvédek Lapjában jelentek meg, e mellett több jogtörténeti tárgyú cikket is publikált a Történelmi Tárban és a Századokban. A Jogtudományi Közlöny hasábjain mintegy 30 szakcikke látott napvilágot, köztük A jogtörténelem és kutatási módszerei című négy részes cikksorozat 1894-ben. Az Ügyvédek Lapjában 1890-ben értekezett többek között A kegyúri jogról, de a Hittudományi Folyóiratban is jelentek meg cikkei, így például A concordatumról című 1898-ban, Az egyházjog fogalma pedig 1899-ben.

Teljesen átdolgozta és új részekkel egészítette ki Zlinszky Imre A magyar magánjog mai érvényben című munkájának 5. kiadását (Budapest, 1897), majd a mű 6. és 7. kiadását (Budapest, 1899), valamint a 8. kiadását (Budapest, 1902) is újra dolgozta.

A Fodor Ármin által szerkesztett Magyar magánjog című gyűjteményes munka III., a kötelmi jog szabályait tárgyaló kötetében pedig megírta a szerződésen kívüli kártérítési kötelmek című részt. Ez utóbbi a Singer és Wolfner gondozásában 1901-ben különlenyomat formájában is megjelent.

1904-ben jelent meg a Franklin Társulatnál a Magyar házassági jog című monográfiája, melyben a szerző azt a célt tűzte ki maga elé, hogy „hogy éles szemmel és erős kézzel rámutasson a házassági jog történeti hátterére, hogy a tételes jog és a canonjog közötti számtalan vonatkozást felderítse és a feltoluló megoldatlan kérdéseket az egyházjogból vett tapasztalatával elsimitsa.”

A német nyelvterületen cikkei jelentek meg többek között az Archiv für katholisches Kirchenrechtben (Main, 1888. Die Besetzung der Bisthümer in Ungarn), és ő írta a Josef Ulbrich által szerkesztett, 1905-ben megjelent Österreichisches Staatswörterbuch és az 1896-ban, Prágában kiadott Österreichisches Rechts-Lexikon magyar vonatkozású részeit. Ez utóbbiban Reiner János az Ungarisches Privatrecht szócikket készítette el.

Reiner János munkatársa volt a Pallas nagy lexikonának is. 1894-ben a Szent István Társulat irodalmi és tudományos osztályának tagja, később főtitkára lett.

A jogtudományi tárgyú értekezések, dolgozatok mellett verseket is írt, szerzői kiadásban jelent meg az 1930-as években három rövid „kötete”.

1938. augusztus 27-én hunyt el Budapesten. Síremléke a Fiumei úti sírkertben található.