jogász, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, egyetemi tanár
Irodalom:
- MTA Tagajánlások, 1893, 13-14. oldal
- Farkas Lajos beszéde Kuncz Ignácz ravatalánál 1903. január 27-én. Akadémiai Értesítő, 1903. 14. kötet 111-112. oldal
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái VII. (Köberich–Loysch). Budapest: Hornyánszky. 1900.
- Dr. Kuncz Ignácz [nekrológ]. Magyar Polgár, 1903. január 26. XXVI. évf. 4. szám, p.5-6.
- Dr. Kmety Károly: Kuncz Ignácz. Jogtudományi Közlöny, Jogtudományi Közlöny. 1903. XXXVIII. évf. 4. szám, p.42-43.
- Kopcsányi Károly: A Pécsi Jogakadémia multja s jelene. Pécs, Pécsi Irodalmi és Könyvnyomdai Részvénytársaság, 1897, 75-76.oldal
- Somló Bódog: Kuncz Ignác. in: Huszadik Század 1903. VII. kötet IV évf, 1. szám, 236-238. oldal
- Jászi Oszkár: Kuncz Ignác. in: Jogállam 1903. II. évf. 3. sz. 182-184. oldal (Letöltés ideje: 2021.03.25.)
Kuncz Ignácz 1841. július 31-én született a Veszprém megyei Réde községben.
Testvére a szintén jogtudós Kuncz Jenő (1844–1926), szociológus. Unokaöccsei közül jogászként szerzett hírnevet Kuncz Ödön (1884–1965), Kuncz Aladár (1885–1931) pedig íróként és lapszerkesztőként ismert.
Kuncz Ignácz felesége, Gebe Vilma, két gyermekük született: Teréz és Ferencz.
Középiskolai tanulmányait Győrben kezdte, majd Székesfehérváron fejezte be. Jogot a Budapesti Magyar Királyi Tudományegyetemen hallgatott. 1866-ban kapott jogi doktori oklevelet. 1864-ben Fejér megye tiszteletbeli, 1866-ban valóságos aljegyzője lett.
1866 és 1873 között a Pécsi Püspöki Joglyceumban dolgozott. 1966-ban még segédtanárként, 1867-ben rendkívüli tanárként, majd – a budapesti egyetem magántanárává történt habilitációja után – 1869-ben rendes tanárként Magyar állam- és jogtörténetet, magyar közjogot és közigazgatási jogot adott elő. 1873— 1874-ben a Győri Királyi Jogakadémia „jogtörténelem, közjog, közigazgatási s pénzügyi törvényisme” tanszékére nevezték ki. 1874 októberétől a Pozsonyi Királyi Jogakadémia politika és magyar közjog tanszékének nyilvános rendes tanára volt, ahol jog- és államtudományi bevezetést, alkotmány és kormányzati politikát és magyar közjogot tanított. 1893-ban – Concha Győző utódaként – a Kolozsvári Magyar Királyi Ferencz József Tudományegyetem rendes tanárává nevezték ki a politikai tanszékre. Itt oktatott haláláig, 1903-ig.
1896-ban – Concha Győző ajánlására – Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjának választotta.
Kunczra – akit kortársai igazi tudós emberként, filozofikus alkatként jellemeztek – pályája kezdetén erősen hatott Pauler Tivadar munkássága. A jogpozitivista gondolkodás híveként Pauler szubjektivista-racionalista irányzatát követte. Munkái a Közigazgatási Lapokban, a Jogtudományi Közlönyben, és a Magyar Philosophiai Szemlében jelentek meg.
Legismertebb műve A nemzetállam tankönyve három kiadást is megért. Először Pozsonyban, 1888-ban jelent meg. A második, 1903-as kolozsvári kiadásban történeti áttekintést csatolt államelméleti rendszeréhez. A szintén kolozsvári, 1905. évből származó kiadás terjedelmében jelent bővülést az előzőekhez képest. A műben a nemzetet, az államszervezetet alkotóelemeitől – az egyes emberektől – független létezőként ismerteti. A probléma felvázolását új megközelítésből kezdi, mivel nem az egyénből indul ki a vizsgálatkor.
Kuncz Ignácz 1903. január 25-én hunyt el Kolozsváron, halálához szívbetegsége vezetett. Sírhelye is Kolozsváron a Házsongárdi temetőben található.
