Térfy Gyula

(Komárom 1864. január 23. – Budapest, 1929. március 7.)
Kúriai tanácselnök, kodifikátor, jogi író, a Magyar Királyi Igazságügyminisztérium Törvényelőkészítő Osztályának vezetője

Irodalom:

Életrajz, munkássága

Térfy (Térfi) Gyula 1864-ben született Komáromban. Családja 1863-ban magyarosította nevét Treflerről Térfire. Családjából több közéleti szereplő került ki. Testvére Térfy Béla állami erdészeti tisztviselő 1919-20-ban gabonagyűjtési kormánybiztos volt, majd a közélelmezés ügyek irányításával megbízott tárca nélküli miniszter lett a Bethlen-kormányban. Unokatestvérük, Térfy Dezső a Budapesti Ítélőtábla tanácselnöke, később kúriai tanácselnök.

Feleségével, Eck Irmával három gyermekük született: Marianne, Gyula és Béla.

Elemi iskoláit szülővárosában végezte. Középiskoláit is itt kezdte, majd Pozsonyban és Budapesten fejezte be. Jogi tanulmányait a Budapesti Tudományegyetemen folytatta. Tanáraként tudhatta Wenzel Gusztávot, Pulszky Ágostot, Vécsey Tamást, Kautz Gyulát, Szilágyi Dezsőt, Csiky Kálmánt, Plósz Sándort. Első munkahelye a közalapítványi királyi ügyigazgatóságnál volt. Bírói pályáját huszonkét évesen kezdte meg, előbb joggyakornokként, majd 1889-től aljegyzőként dolgozott a budapesti büntető törvényszéken. 1889 áprilisában a „bírói hivatal viselésére képesítettnek találtatott”. 1891-ben a ráckevei járásbíróságon albíró, 1893-ban a budapesti ítélőtáblánál tanácsjegyzői kinevezést kapott. Már ekkor gyakran publikált olyan neves szaklapokba, mint a Jogállam, a Jogtudományi Közlöny, vagy a Magyar Jogász-Ujság. 1900-ban berendelték az igazságügy-minisztériumba, ahol 1902-től osztálytanácsosi, 1909-től miniszteri tanácsosi beosztásban dolgozott – többek között Fodor Árminnal. Elkészítették a polgári perrendtartás (1911. évi I. törvénycikk) életbe léptetésével kapcsolatos tervezeteket. Részt vettek a háborús törvények kidolgozásában is. 1918-ban kúriai tanácselnökké nevezték ki. 1921-ben a Magyar Királyi Igazságügy-minisztérium Törvényelőkészítő Osztályának a vezetője lett.

1916-ban jogi munkássága elismeréseként Ferenc József nemességet adományozott számára, ekkor változott nevében a korábban használt „i” „y”-ra és ekkor vette fel a „komáromi” előnevet is. Számos elismerés birtokosa: 1914-ben a Lipót rend lovagja, majd II. osztályos Magyar Érdemkereszt a csillaggal kitüntetésben részesült, később polgári hadi érdemkeresztet is adományoztak neki.

Kortársai nem iskolateremtő tudósként ismerték el, hanem gyakorlati tudását értékelték. Olyan kommentárok, jogszabályggyűjtemények, döntvénygyűjtemények összeállítása, gondozása, szerkesztése fűződik a nevéhez, mint amilyen a Grill-féle Új döntvénytár, vagy a Magyar közigazgatási törvények Grill-féle sorozatának több kiadványa (Közigazgatási bíróság, Hatásköri bíróság, Országos levéltár,Az állami közigazgatás szervezete, 1910; Vallásügy, házassági jog, 1911; Magánjogi vonatkozású közigazgatási törvények, 1912; Községi bíráskodás polgári ügyekben és büntető ügyekben, 1918.).

Térfy Gyula elnökhelyettese volt az egységes ügyvédi és bírói vizsgálóbizottságnak. A Magyar Jogászegylet perjogi szakosztályának pedig elnöki tisztét töltötte be. Rendes tagja volt a Magyar Történelmi Társulatnak és az Országos Kaszinónak, 1927-ben pedig a tudósokból, írókból, művészekből álló Állandó Szakértői Bizottságnak.

1929. március 7-én hunyt el. A Magyar Királyi Kúria előcsarnokában ravatalozták fel. A Magyar Jogászegylet nevében Szászy Béla igazságügyi államtitkár búcsúztatta, míg gyászbeszédét az igazságügy-miniszter Zsitvay Tibor mondta. Halála után 10 évvel utcát neveztek el róla a Naphegyen, mely 1953-ig az ő nevét viselte.

Sírboltja ma is a Farkasréti temetőben található.