1856-ban a Zemplén megyei Kis-Azaron született Szemere István, a szabadságharc egykori főhadnagya és Tőrös Mária gyermekeként. Iskoláit Miskolcon, Sárospatakon végezte, majd egy időre a bécsi Theresianum tanulója lesz "a merengő tekintetű, zömök, széles vállú, hullámos hajú, viaszsárga arcú fiatalember." Genfi és oxfordi tanulmányai után Párizsban kezdi meg követségi szolgálatát, pályafutásának következő állomása Pétervár. Egy tettvágyó és bizonyítani akaró fiatalember számára a követségi titkári keretek túlságosan is szűkre szabottak: "... annyi eszem mindig volt, hogy magyar ember létemre csak az ötödik kerék lehetek (...) Még csak az úgynevezett futári teendőket sem bízták rám, mert ahhoz a diplomáciai szervezetnek megvannak a maga jól kipróbált megbízható küldöncei. Ott lehetek frakkban, Szent Lázár vagy Szent Móric rendjeleimmel feldíszítve követségi estélyeken, hivatalos szobám is lesz a követségi épületben, élvezhetem mindazokat a jogokat, amelyek idegen ország területén egy diplomáciai testülethez tartozó tisztviselőt megilletnek, de ha édesanyám az azari postára elfelejtené elsején feladni a szokásos pénzküldeményeket, bizony nem tudnám, hogy miből fizetném ki a mosónőmet" – tapint rá Krúdy regényében a valós helyzetre.

Szerencsejátékos karrierje szédületes magasságokba ívelt. Sikereit azonnali Rómába való áthelyezéssel "honorálják". Rómában versenylovakat vesz, 1888-ban Sir Falstaff nevű lova megnyeri a Grand Roma steeple chase-t.

Római lóversenytéri sikerein felbuzdulva itthon is telivéreket vesz, Bécsben megalapítja versenyistállóját.

Az 1900-as évek elején a bécsi Jockey-Clubban kártyázva kétmillió négyszázezer koronát nyer, java részét Potocki József lengyel gróftól. Az ügyből, amit egy irigykedő főkomornyik feljelentése tesz azzá, bonyodalom támad. A kártyaparti híre Ferenc Józsefhez is eljut. A kártyaparti szereplői ellen törvényszéki vizsgálat indul.

Nyereményét ingatlanba fekteti, az eladósodott Cséry Lajos pestszentlőrinci birtokát vásárolja meg, sejtvén, hogy a "fejlődő Pest egyik fő vonala Szentlőrinc irányába terjeszkedik".

1891 végén tér vissza Pestre, s nem sokkal ezután a külügyminisztérium egy kisebb diplomáciai összezördülés következtében (A Redout bálján állítólag így kiáltott fel: "Ne a Gotterhaltét játsszák! Kérjük a Rákóczi-indulót!" ) elfogadja lemondását.

Beleveti magát a közéletbe, estéit a kaszinóban tölti. Bár több házzal is rendelkezik a birodalom mindkét fővárosában, mindvégig szállodában él, mintha örökösen átutazóban lenne. 1897-ben a hírhedt Bánffy-féle választásokon a krassói kerület képviselőjelöltjeként lép fel, de a választási hadjárat erkölcstelen eszközei visszalépésre késztetik.

Számos politikai, társadalmi témájú röpirata bizonyítja, hogy duzzad benne a tettvágy, amelyet a társadalmi igazságosságra való törekvés gondolata vezérel. Nagylelkű adományaival a szegények gyámolítója lesz.

1903-ban egy szervezett kortesgárdával és egy jól kieszelt trükkel – az ellenfél által a szavazóknak fizetett tíz koronát húszra cserélték – Tasnád képviselőjeként a képviselőházba is bejut. 1904-ben a kormánypártból kilépve ifj. Andrássy Gyula gróf disszidenseihez csatlakozik, és az 1906-os választásokon a köbölkúti kerület képviselőjeként alkotmánypárti programmal lép fel. Azonban – mint mindenütt – a politikai életben is kívülálló különc marad, "a képviselők soha nem nézték politikusnak, hanem eredeti észjárású, tehetséges, furcsa férfinak, aki véletlenül ott ült a padsorokban közöttük."

A háború után teljesen a közügyeknek szenteli magát, ekkor már nem nagyon érdeklik a lovak vagy a kártya, versenyistállóját is feloszlatja.

1919. augusztus 20-án halt meg a bécsi Sacher Szállóban.