A Topographia Magni Regni Hungariae (a továbbiakban: Topographia) című, 1718-ban, Bécsben megjelent munka a Magyar Királyság történeti, illetve földrajzi leírását tartalmazza. Szerzője, Michael Bonbardi jezsuita szerzetes 1683. március 13-án született, és sokoldalú ember volt: egyházi karrierje, illetve a földrajzi, történeti munkák írása mellett matematikával is foglalkozott, de járatos volt a morálteológiában, továbbá a dogmatikában is. Egyetemi oktatóként, elöljáróként is jegyezték a nevét: 1721-1722 között ő volt a Bécsi Egyetem filozófiai fakultásának dékánja, később pedig a linzi jezsuita kollégium rektoraként dolgozott. 1729. május 16-án hunyt el.

A közül 400 oldalas Topographia kisebb, a teljes terjedelem csupán mintegy tizedét kitevő része Magyarország történetével foglalkozik Vetus Hungaria, azaz „régi Magyarország” címmel, a nagyobb része – a Hungaria Moderna, azaz „új Magyarország” elnevezésű – azonban hazánk földrajzi ismertetésével foglalkozik. Az utóbbi, sok részletet tartalmazó egység országrészek, azokon belül pedig megyék szerint tagolódik. Bonbardi munkája feltehetőleg igen olvasottnak számított a saját korában, erre utal az is, hogy azt 1750-ben, két évtizeddel szerzője halála után másodszor is kiadták, ezúttal is Bécsben. 
A mű népszerűségével lehet összefüggésben az is, hogy valószínűsíthetően Bél Mátyás is felhasználta a Notitia Hungariae novae historico-geographica című (magyarul, „Az új Magyarország történeti-földrajzi ismertetése”, a továbbiakban Notitia) több kötetes, Magyarország földrajzi és történeti leírásával foglalkozó művében, bár ennek mértékét illetően nincsen konszenzus a kutatók között. Tóth Zoltán történész úgy véli, hogy Bél csak a Notitia később elkészült részéhez használhatta fel Bonbardi munkáját, de ebben sem biztos.

A Topographiával kapcsolatban mindenképpen meg kell jegyezni, hogy több, manapság már közismert információt – legalábbis mai ismereteink szerint – először közölt. Például a jelenleg Jászberényben, a Jász Múzeumban őrzött és kiállított úgynevezett „Lehel-kürtöt”, amelyet az ősmagyar Lehel vezér kürtjeként tartanak számon és amellyel a mondák szerint az utóbbi agyonütötte a német császárt, először Bonbardi azonosította Lehel kürtjeként a Topographia 1718-as kiadásában. 
Kevesen gondolnák, de a Balaton „magyar tengerként” való leírása is hozzá köthető. Az 1750-es kiadásban írja le legnagyobb tavunkat mint „mare illud Hungaricum”, azaz „magyar tenger”. Innen vette át Kazinczy, akinél legelőször felbukkant a kifejezés első, 1775-ben írt művében immár magyarul.

A Topographia az Országgyűlési Könyvtár Muzeális Gyűjteményének az állományát gazdagítja, és a D1/693-as jelzet alatt található meg.

Források:

• Topographia magni regni Hungariae, sive nobilissimexe ejus ditionis, quam modo Hungariam dicinus, cum annexis Dalmatiae, Croatiae, Sclavoniae, tum etiam Transylvaniae, Valachiae, Moldaviae provinciis ... dum positiones universae philosophiae defenderet Nicolaus Csáki ... ex praelectionibus Michael Bonbardi / Bonbardi, Michael. [Wien] Viennae Austriae : Typis Ignatii Dominici Voigt, 1718. [8], 371, [17] p., 1 t.fol.
  OGYK-jelzet: D1/693
• Michael Bombardi. In: Bécsi Egyetem adatbázisa
  https://geschichte.univie.ac.at/en/persons/michael-bombardi (Letöltés ideje: 2023.10.17.)
• Püspöki Nagy Péter: Ipolyság a tatárjárás évszázadaiban. In: Irodalmi Szemle, 1976/8. szám, p. 727.
  https://adt.arcanum.com/hu/view/IrodalmiSzemle_1976/?query=michael+bonbardus&pg=787&layout=s (Letöltés ideje: 2023.11.02.)
• Életrajzi adataival kapcsolatban lásd: Michael Bombardi. In: Deutsche Digitale Bibliothek
  https://www.deutsche-digitale-bibliothek.de/person/gnd/100048927 (Letöltés ideje: 2023. 11. 02.)
• Barta János: „Ha Zemplin vármegyét az útas visgálja...”: (Gazdálkodás és társadalom Zemplén megyében a 18. század végén). Speculum Historiæ Debreceniense, 3 . Debreceni Egyetem Történelmi Intézete, Debrecen, 2009. p. 40-41.
  OGYK-jelzet: 809.294:1
• Tóth Zoltán: Bél Mátyás „Notitia Hungariae novae...” című művének keletkezéstörténete és kéziratainak ismertetése. Doktori disszertáció, ELTE BTK, Budapest, 2007. p. 36.
  https://doktori.btk.elte.hu/hist/tothgergely/diss.pdf (Letöltés ideje: 2023.11.02.)
• Bathó Edit: A jászkürt a néphagyományban. In: Jászsági Évkönyv, 1999.
  OGYK-jelzet: A4/10574
• Kazinczy Ferenc Magyar ország geographica, az az földi állapotjának lerajzolása, 1775.  Pálóczi Kozák Péter: Horváth Ádám és Kazinczy Ferenc. A magyar tenger legendája. In: Névpont, 2016.
  https://www.nevpont.hu/tanulmany/paloczi-horvath-adam-es-kazinczy-ferenc-04bfb (Letöltés ideje: 2023.11.02.)
• Rácz János: „Oly igazán tenger a Balaton…” In: Füredi história– XII. Évfolyam/ 1. sz. 2012. május. p. 3.
  http://www.historia-bfured.hu/files/FH_030a.pdf (Letöltés ideje: 2023.11.02.)