Iustitia meghallgat: tanulmányok a "jog és irodalom" köréből. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia Társadalomtudományi Kutatóközpont Jogtudományi Intézet, 2018. 234 p.

Két egymással kevéssé rokonítható területet, a jogtudományt és az irodalmat pontosabban azok kapcsolódási pontjait vizsgálja az a kötet, mely a ’VI. Jog és irodalom szimpózium’ előadásait tartalmazza. Az irodalom és a jog kölcsönhatását a római kortól egészen a kortárs szerzőkig tanulmányozzák a szerzők. A kötetben az „Ókori történetek” közül az első azt vizsgálja, vajon ismerték-e a római költők a jogot. A másik tanulmány a klasszikus kori római irodalmi latin nyelv és a római jogtudósok által használt nyelvezet közti kölcsönhatást elemzi, Petronius egyik költeményében.

A „XIX. századi történetek” között megismerhetjük Oscar Wilde perét és Dickens regényeinek a viktoriánus kori joghoz való viszonyát.

A XX. századi történetek közül négyet találhatunk a kötetben. Az egyik Kafka „Az ítélet” című novellája alapján tárja fel a törvény fogalmának kafkai és jogi értelmezési lehetőségeit. Másodikként Kiss Kornélia, Albert Camus „Az idegen” (korábbi fordításában Közöny) című regényében vizsgálja a bírósági és a társadalmi ítélkezés miértjeit. A következő dolgozat H. P Lovecraft két novellájának „jog és irodalom” nézőpontú elemzését végzi el. Agatha Christie „Öt kismalaca” kerül terítékre a huszadik századi történetek utolsó darabjaként. Ahogy a szerző, Pődör Lea megfogalmazza: a tanulmány legfőbb kérdése, hogy „vajon a Poirot által végzett tényfeltárási folyamat (amely egy tizenöt évvel korábban történt bűneset felderítéséhez kapcsolódik) és a szerzett bizonyítékok alkalmasak lennének-e arra, hogy a bíróság újratárgyalja az ügyet?”

A Közelmúltbeli történetek között találhatunk egy Bertók László elemzést Matyasovszky-Németh Márton tollából, Schweitzer Gábor egy írását Fejes Endre „Rozsdatemetőjéről”, és egy – a tanúságtétel jogi, etikai és irodalmi nehézségeit a magyar holokausztirodalom tükrében vizsgáló – tanulmányt Izsák Somogyi Katalintól.

A kötet három Megértéstörténetét (Balogh Gergő: A modern magyar szerző előállítása, Falusi Márton: Mit és hogyan ír elő az irodalmi ízlés normativitása? A kortárs magyar irodalomtörténet normatív problémái, H. Szilágyi István: Kínos történetek – Jogi történetmesélés és jogszociológia) az Utótörténet követi, melyben a „jog és irodalom” mint egyetemi tantárgy létjogosultságáról és az oktatói tapasztalatokról olvashatunk.

A kötet egészének tanulságaként is megállja helyét az a megállapítás, melyet Busa Réka fogalmaz meg „Ismerték-e a római költők a jogot?” című tanulmányában: „Ebben a normatív világban a jogot és a narratívát eltéphetetlen szál fűzi össze: az irodalom soha nem menekülhet önnön normatív környezetétől, ám a jogi normában megjelenő előírás sem szökhet el a narratívában gyökerező eredője és végzete elől”.

A kötet egésze az alábbi linkre kattintva letölthető: https://jog.tk.mta.hu/uploads/files/MTA_JTI_justit...

Cserny Ákos (szerk.): A választási rendszerek egyes intézményei az uniós országokban. Budapest, HVG-ORAC, 2018. 210 p.

Cserny Ákos egyetemi docens, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Közigazgatás-tudományi Kar dékánja és Doktori Iskola oktatója szerkesztette ezt a 2018-ban megjelent, kilenc tanulmányt tartalmazó kötetet. A tanulmánykötet megszületése alapos kutatómunkát igényelt a szerzőktől. A kutatások minősségét és színvonalát Kukorelli István lektor fémjelzi.

A választási rendszer kialakítása tagállami hatáskörbe tartozik az Európai Unióban, arról a tagállamok önállóan, politikai érdekeik mentén döntenek. A választási szabályok kialakítása során azonban figyelembe kell venni az európai alkotmányos minimumkövetelményeket és a demokratikus választások érdekében megfogalmazott ajánlásokat. A szerzők arra vállalkoztak, hogy tanulmányaikban feldolgozzák és összefoglalják az uniós országok parlamenti választási szabályozását és gyakorlatát. A kutatók leíró, értékelő és elemző összehasonlító választójogi munkát készítettek. A választott témák, mint például a külföldön élő állampolgárok választójoga, a kisebbségek parlamenti képviselete, a parlamenti választások jelölési rendszere, a kampányfinanszírozás, az adatvédelem, az alternatív szavazási módok és választási jogorvoslatok – a választásról szóló törvények leglényegesebb kérdései.

Ajánljuk a kötetet választási szakértőknek, jogalkalmazóknak és jogalkotóknak egyaránt, valamint mindazon érdeklődőnek, akik egy szélesebb spektrumú áttekintéssel kívánják bővíteni ismereteiket e területen.

Pálmány Béla: A magyar rendi országgyűlések történeti almanachja, 1790-1812. Budapest, Országház Könyvkiadó, 2019.

Pálmány Béla történész, az Országgyűlés Hivatala levél- és irattárának egykori vezetője legújabb művében – amely egy monumentális sorozat harmadik része – az 1848–1849. évi első népképviseleti országgyűlés és a reformkori országgyűlések (1825–1848) bemutatása után az 1790 és 1832 közötti rendi országgyűlések tagjainak részletes életrajzát állította össze.

Az almanachban helyet kapott minden egyes, az uralkodó által összehívott diétára meghívót vagy választott mandátumot kapott személyről szóló, részletes névcikk, amelyekben a szerző átfogó képet ad az alsó- és a felsőtábla tagjainak családi és birtokviszonyairól, tanulmányairól, illetve közpályájuk mérföldköveiről. Az egész pontosan 2756 névcikkek felépítése a következő: főúri rang és előnév, család- és személynevek, a születés, illetve az elhalálozás adatai, majd azon országgyűlések éve, melyeken az adott személy részt vett, vagy képviseltette magát. A kötet forrásai szerteágazóak, a teljesség igénye nélkül megemlíthetjük itt a különböző levéltárakban megtalálható egyházi anyakönyveket, a magyar családtörténeti irodalom műveit, a jogi akadémiák, líceumok anyakönyveit, továbbá a bécsi titkosrendőrség ügynökei által összeállított jelentéseket.

Az Országház Kiadó gondozásában megjelent kötetet olvasóink a Magyar Parlamenti Gyűjtemény kézikönyvtárában, könyvtárunk kis olvasótermében találhatják meg.

Roger Scruton: Zöld filozófia: Hogyan gondolkozzunk felelősen a bolygónkról? Budapest, Akadémiai Kiadó, 2018. 420 p.

Magyarul tavaly megjelent könyvében Roger Scruton angol politikafilozófus napjaink egyre fontosabb témáját, a környezetvédelmet vizsgálja, és amellett érvel, hogy jóval több a közös a zöld gondolat és a konzervatív eszmeiség között, mint azt elsőre gondolnánk.

Rámutat, hogy bár a piacgazdaságot szokás ma leggyakrabban a környezeti károkozás elősegítőjeként említeni, néhány évtizeddel ezelőttig a szocialista tervgazdálkodás jóval nagyobb rombolást okozott a környezetre és az emberek egészségi állapotára nézve. Szerinte környezetünk megóvása csak kicsiben, helyben vezethet eredményre, nem pedig globális szervezetek által. A helyi természetvédelem pedig sokkal inkább a konzervatív gondolkodásmóddal hozható összefüggésbe: az otthon szeretete, az ember családjának és szűkebb közösségének ápolása és védelme mind olyan gondolatok, amelyek a természeti környezethez való hozzáállásunkra is kihatnak. A hazaszeretet része az országunk tájaihoz és természeti szépségeihez való kötődés. A jövő nemzedék érdekeinek figyelembevétele pedig szervesen következik a konzervativizmusból, amely a közösséget a múlt, jelen és jövő generációk szövetségeként látja, és amely a múlt megőrzendő hagyományait az utánunk jövőkre kívánja hagyni.

Roger Scruton műve egy egyedi nézőpontból megírt hozzájárulás napjaink egyik legfontosabb intellektuális vitájához, mely azt igyekszik bizonyítani, hogy a zöld gondolat valamilyen módon minden mai politikai ideológiának sajátja.

Daniel Yergin: A küldetés: energia, biztonság és a modern világ újraalkotása. Budapest, Antall József Tudásközpont, 2019. 678 p.

Ha besötétedik, automatikusan nyúlunk a kapcsoló után és „lőn világosság”. Amikor útra kelünk, autóba ülünk, ha távolabbra készülünk, akkor repülőre. Számtalan közlekedési lámpa, irányjelző mutatja, szabályozza, hogy hogyan jussunk el egyik pontból, a másikba. Ha elakadunk, persze rögtön telefont ragadunk és értesítjük a ránk várókat a késésünkről. Amikor pedig megérkeztünk, boldogan veszünk egy jó fürdőt és eszünk egy fenséges vacsorát. Szórakozásképpen pedig bekapcsolunk egy elektromos „kütyüt”. Vajon hányszor töprengünk el azon, hogy mindennapi életünk mennyi energiát emészt fel, és hogy ez az energia miként termelődik és teszik az elektromosságot például berendezéseink működéséhez alkalmassá?

A hozzáértők sokszor figyelmeztettek már, hogy a Föld energiakészlete nem kimeríthetetlen. Ennek ellenére az energiaigény napról napra növekszik, mert a fejlődés, a társadalom átalakulása, köztük a vidékről a városokba költözés, nem kevés energiafogyasztással jár. Az utóbbi három évtizedben számos olyan eszközzel rendelkezünk, amelyeket még csak nem is ismertünk azelőtt.

Mi történne, ha mindenhol a világon, a harmadik világ országait is beleszámítva, hasonló igénnyel lépnének fel a „globális energiaszükséglet színpadán”? Vajon milyen lehetőségek, alternatív források maradnának az emberiség számára?

Erőforrásaink túlhasználata, illetve kimerítése beláthatatlan következményekkel bír a Föld kiegyensúlyozott működésére nézve, és nem tudhatjuk, hogyan befolyásolja mindez az emberiség és bolygó összes lakójának sorsára.

Alaptalan ez az aggódás vagy oda kell figyelnünk a helyiségeinkben felkapcsolva maradt világításra? Létezik-e olyan energiaforrás, „ötödik üzemanyag”, amely megoldás lehetne energia-éhségünkre? – ilyen és hasonló kérdésekre keresi a válasz könyvében Daniel Yergin amerikai energia szakértő és közgazdász, miközben megismerteti olvasójával az energia történetét, az energiahordozókért folytatott küzdelmet, amely mélyen összefügg gazdasággal, politikával, a mi hétköznapi életünk élhetőségével, biztonságával. A szerző alapos áttekintést ad minden olyan tényezőről – katonai konfliktusok, globális gazdaságban történő mozgások –, amelyek hatással vannak az energiaviszonyokra.

E vaskos könyv írója ezekkel a mondatokkal búcsúzik olvasójától: „A dolgok elromolhatnak, a következmények pedig szörnyűségesek lehetnek. Alapvető fontosságú, hogy olyan körülményeket alakítsunk ki, hogy a kreativitás egyre nagyobb teret nyerhessen. Hiszen pontosan ez az erőforrás – a kreativitás – lesz kritikus fontosságú, hogy megbirkózzunk a kihívásokkal, és szavatoljuk a virágzó, növekedő világ számára az energia biztonságát és fenntarthatóságát. Pontosan ez a küldetés a lényeg, a soha véget nem érő küldetés, mely legalább annyira szól az emberi szellemről, mint a technológiáról.”

Suba László – Szendi Antal: Az uniós vámjog vázlata. Budapest, Dialóg Campus, 2018. 183 p.

A szerzőpáros – mindketten a Nemzeti Közszolgálat Egyetemen Rendészettudományi Kar oktatói – fontosnak tartotta e jegyzet megírását. A 2018-ban a Dialóg Campus gondozásában megjelent kötet hiánypótló műnek mondható abban az értelemben, hogy a szerzők azzal a céllal ültek munkához, hogy segítséget nyújtsanak a hallgatóknak az uniós vámjog és vámeljárás elsajátításához. A szerzők elsődleges célja volt eme rendkívül összetett szakterület jobb megértésének elősegítése.

Mint ismeretes az uniós vámjogi szabályozás nagyon szerteágazó, kifejezetten terjedelmes és bonyolult joganyag. Magyarország 2004-es csatlakozása egyet jelentett a vámunióhoz történő csatlakozással is. A vámunió vámjoga közvetlenül hatályosul minden tagállamban. A hatályos vámjog jogforrásai között hét specifikusan vámjogi szabályokat tartalmazó különféle szintű uniós jogszabály létezik, emellett pedig számos kapcsolódó egyéb rendelkezés van hatályban. A jegyzetben a szerzőpáros, egy-egy jogintézmény lényegi elemeit foglalta össze, többek között olvashatunk az általános rendelkezésekről, az árunyilatkozatokról, a vámeljárásokról, a vámszabad területekről, a vámellenőrzésekről és ehhez a témához tartozó fogalmakról és rendelkezésekről.

A jegyzet ajánlott irodalmat is kínál a téma iránt érdeklődőknek, emellett nemzeti jogszabályokat és nemzetközi rendelkezéseket is talál a kötetben az olvasó.