Bene Krisztián: A Szabad Francia Erők, 1940─1943: a francia katonai együttműködés a második világháborúban. Pécs, Kronosz, 2017. 468 p.

Bene Krisztián a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Francia Tanszékének vezetője, a Magyar Hadtudományi Társaság Dél-Dunántúli Tagozatának elnöke, a Modernkori Oroszország és Szovjetunió Kutatócsoport (MOSZT) alelnöke. Történelmi kutatásainak középpontjában Franciaország második világháborús története áll. Legutóbbi kötete, A Szabad Francia Erők 1940–1943, 2017-ben látott napvilágot a Kronosz kiadó gondozásában. Szerzőnk főként francia és német levéltári forrásokra és a legfrissebb kapcsolódó szakirodalomra alapozva igyekszik objektív és átfogó képet szolgáltatni az 1940 és 1943 között fennálló Szabad Francia Erők szervezetének kialakulásáról és tevékenységéről. A kérdéskör vizsgálata magyar nyelven teljes mértékben novumnak tekinthető, nagyobb lélegzetű munka ezzel kapcsolatban (levéltári források alapján) még nem született. Bene korábbi kutatásaira alapozva veti össze a szövetségesekkel együttműködő francia fegyveres erők működését a német oldalon önkéntes katonai szolgálatot vállaló francia kollaboráns csoportok szerepvállalásával, mindezt a második világháborús Franciaország történetébe ágyazva. A folyamatok elemzése során a szerző egyszerre képes új információkkal szolgálni a témában már járatos történészeknek, ugyanakkor tanulságos és érdekes olvasmányként szolgál a korszak iránt érdeklődő – nem feltétlenül szakmabeli – olvasók számára is. E kettős célkitűzést szolgálja a könyv végén található részletes bibliográfia, levéltári szemelvény- és életrajzgyűjtemény, valamint a gazdag képanyag, amelyek együttesen remélhetőleg mindenki számára közelebb hozzák ezeket az időben és térben látszólag távoli eseményeket. A kötet immáron nálunk is tanulmányozható a szabadpolcos állományban, könyvtárunk Nagy olvasóteremében, a történelem szekcióban.

Li Kuan Ju (Lee, Kuan Yew): A harmadik világból az elsőbe: a "szingapúri sztori": 1965-200. Budapest, Antall József Tudásközpont, 2018. 614 p.

Li Kuan Ju, aki több mint három évtizeden át volt Szingapúr első miniszterelnöke, könyvében azt mutatja be, hogyan lett Szingapúrból, a Brit Nemzetközösség önkormányzati joggal rendelkező, de „ázsiai szegénységű” városállamából olyan független köztársaság, amely – kihasználva geostratégiai adottságait és többnemzetiségű emberi erőforrásait – mára már a világ leggazdagabb országainak sorába tartozik.

A sikertörténet további fontos eleme, hogy az ország (túlnyomó többségében kínai, de mintegy negyedrészben maláj, illetve indiai származású) lakossága egymással és a külvilággal is teljes békességben él. Több mint háromnegyedük – a nyugati „kritikusok” által kényszer-megtakarítási rendszernek tekintett Központi Takarékalapnak köszönhetően – saját tulajdonú lakással rendelkezik.

Az anyagi biztonságon túl, az itt felnövő generációk kiemelkedő színvonalú oktatásra és nemzetközi mércével mérve is egészséges környezetre számíthatnak. A szabadpiaci és az állami irányítási eszközök vegyes alkalmazásának eredményeként az ország a nemzetközi munkamegosztásban – saját infrastrukturális fejlesztései és a külföldi tőke irányított bevonása révén – a műszaki fejlettség felső sávját képviselő iparágakra és szolgáltatásokra szakosodott. Mindezt úgy érte el, hogy komparatív előnyeit „dinamizálta”: követni tudta az állandóan változó külső igényeket.

A könyv lapjain kirajzolódnak azok a bel- és külpolitikai csatározások, kormányzaton belüli, illetve az ellenzékkel folytatott viták, amelyek az ország gyors gazdasági és társadalmi fejlődését lehetővé tették. Egyaránt részletes képet kapunk a belső és a külső biztonság megteremtéséről, a szakszervezetekkel fenntartott kapcsolatokról, a társadalombiztosítási rendszer kiépítéséről, a kisebbségek jogainak biztosításáról, a korrupció visszaszorításáról, az oktatási, a környezetvédelmi és a médiapolitika legfontosabb területeiről.

The Oxford Handbook of Intellectual Property Law. New York, Oxford University Press, 2018. XII, 1010 p.

Az Oxford Handbooks sorozat részeként megjelent kézikönyv átfogó képet ad a szellemi alkotások jogáról, ezáltal alapvető fontosságú mindazok számára, akik a szellemi tulajdonnal kapcsolatos kérdésekben szeretnének elmélyedni. A kiadvány foglalkozik többek között a szellemi alkotások jogának alapjaival, a szellemi tulajdon jogának különböző jogrendszerekben történő megjelenésével és fejlődésével, a területre vonatkozó jogi szabályozással és elvekkel, valamint érinti azokat az aktuális kérdéseket is, amelyek a szellemi tulajdon jogának a politikai gazdaságtanban történő létezéséből és működéséből fakadnak.

Olyan korban élünk, amelyben az információs és technológiai vonatkozású kérdések egyre fontosabbá válnak. A szellemi tulajdon az az elsődleges eszköz, amellyel a jog szabályozni próbálja ezeket a tárgyakat. A cél az innováció és a kreativitás előmozdítása, és ezáltal a globális környezeti és egészségügyi problémák megoldásának elősegítése, a véleménynyilvánítás szabadságának és a demokrácia intézményének támogatása. A szellemi alkotások joga ösztönzi a gazdasági növekedést és a versenyt, figyelembe véve annak központi szerepét az EU belső piacán és a nemzetközi kereskedelmi és fejlesztési politikákban. Ezenkívül a szellemi tulajdon egyre növekvő fontossággal bír az üzleti életben is. Ennek eredményeképpen az ipar és a szociálpolitika minden szférájában jelentős és egyre növekvő érdeklődés mutatkozik a szellemi tulajdonra vonatkozó jog iránt, ideértve a szellemi alkotások jogának elveit, annak társadalmi és normatív alapjait, valamint a politikai gazdaságtanban betöltött helyét és működését.

A szellemi alkotások jogáról átfogó képet adó kézikönyvet a terület vezető tudósai és gyakorlati szakemberei írták. A kötet egyaránt szól a szellemi tulajdonnal foglalkozó jogász- és nem jogász szakembereknek, valamint a kérdés iránt érdeklődő laikusoknak.

Gabriela Goudenhooft – Ioan Horga: Education, Social Values and European Integration. Debrecen, Debrecen University Press, 2017. 377 p.

A szerkesztőpáros egyik tagja Gabriela Goudenhooft, a Nagyváradi Egyetem Politikatudományi és Kommunikációs Tanszékének professzora. Fő kutatási területei a közigazgatás, a politikai kommunikáció és az emberi jogok. Legutóbbi publikációja a Németországban élő román diaszpóráról szólt. A másik szerkesztő Ioan Horga, hasonló pályát járt be, mint szerkesztőtársa Gabriela Goudenhooft, Ő is a Nagyváradi Egyetem professzora, az egyetem Történelem Karának dékánja. Horga professzor kutatása a nemzetközi kapcsolatokra, a politikatudományra és a kommunikáció tudományra összpontosít.

A Debreceni Egyetemi Kiadó gondozásában megjelent tanulmánykötetben a szerkesztők úgy válogatták össze az témákat, hogy átfogó képet nyújtsanak az Európai Unió oktatási, illetve szociális helyzetéről. Nagy hangsúlyt kapnak a kötetben a szociálpolitika, a politikai befolyás kérdései, illetve a munkaerőpiac és a fiatalok helyzete. A könyv részletesen foglalkozik a modernitás és az erkölcsösség viszonyával. A könyv célja az említett témák elméleti és gyakorlati alapokon nyugvó vizsgálata. Ennek érdekessége, hogy olyan országokat állít párhuzamba, mint például az EU-tagállam Románia és az EU-n kívüli Moldova. A kötet hangsúlyozza oktatás szerepének elsődlegességét, végezetül pedig a legkiszolgáltatottabb csoportok szociális integrációjával kapcsolatban vázol fel működőképes megoldásokat.

Ez a könyv elsősorban az Unió szociálpolitikáját tanulmányozó hallgatókat szólítja meg, ám specifikusabb szemszögből az oktatás és integrációs politika területe felé is ismereteket nyújt az olvasónak.

Adrian Addison: Mail Men: the Unauthorized Story of the Daily Mail: the Paper that Divided and Conquered Britain. London, Atlantic Books, 2017. 407. p.

Adrian Addison a The Sun, a News of the World, illetve a BBC egykori munkatársa, jelenleg szabadúszó újságíró könyve az egyik legismertebb, egyben egyik leghírhedtebb brit napilapja, a Daily Mail történetét mutatja be a kezdetektől egészen napjainkig.

A kötet egyik recenzense szerint a Daily Mail annyira brit, mint a babos pirítós vagy a Beatles, és annyira középosztálybeli, mint a tea angolosan vagy a krikett, továbbá a búr háború ideje óta ismert, kvintesszenciálisan brit intézmény. A gyakran valótlannak bizonyuló állításokkal, politikailag nem korrekt véleményekkel, uszító gondolatokkal sem fukarkodó, napi 1,8 millió példányt eladó lap jellemzően az angol (alsó) középosztály kedvence és jelentős informális hatalommal is bír, így nem meglepő, hogy monográfia született róla. Adrian Addison a 19. század végétől, a lap alapítójának, Alfred C. Harmsworth tevékenységétől a 2010-es évekig, a Daily Mail jelenlegi, nagyhatalmú és sokak által rettegett főszerkesztőjének, Paul Dacre-nek a regnálásáig tárja az olvasó elé az újság történetét, illetve a brit közéletre és politikára gyakorolt – nem meglepő módon a lap, hasonlóan más brit, jobboldali sajtótermékekhez, komoly szerepet vállalt a Brexit melletti kampányban – befolyását.

A Mail Men az Atlantic Books kiadásában jelent meg, könyvtárunk központi raktárában lesz megtalálható.

Daniel Kalder: A pokoli könyvtár: diktátorokról, a műveikről és a betűvetés egyéb katasztrófáiról Budapest, Athenaeum, 2018. 463 p.

„Sztálin példáján láthatjuk hát, hogy az írástudatlanság nem szükségszerűen káros. Az, hogy megtanították olvasni, világtörténelmi jelentőségű hibának bizonyult.” (Daniel Kalder)

Daniel Kalder brit újságíró könyve a 20. század egyes diktátorainak irodalmi, írói munkásságát – a szerző által megalkotott terminológiával élve a „diktátorirodalmat” – mutatja be szarkasztikus, informális, ám igényes, korántsem ponyvairodalmi stílusban.

A szerzőt saját elmondása szerint azért kezdte el érdekelni ez a nem mindennapi téma, mert olvasmányélményei, kutatásai rávezették: annak ellenére, hogy az autokrata politikai vezetők általában sokkal érdekesebb, ingerekben gazdagabb életet élnek, mint az átlagemberek, illetve a „civil” írók, mégis szinte kivétel nélkül silány minőségű művek köthetőek a nevükhöz.

Három nagy egységből áll a kötet. Az első a „nagyok”, azaz Lenin, Sztálin, Hitler, Mussolini, Mao írásait elemzi egy-egy rövidebb fejezetben. A második rész vegyesnek mondható: bemutatásra kerül benne többek között jobboldali – Franco és Salazar -, észak-afrikai – Kadhafi, kelet-ázsiai –, a néhai mongol párttitkár, Horlógín Csojbalszan – diktátorok munkássága is. A harmadik, záró egységben az utóbbi évtizedek diktátorirodalmának szerzőivel (például Szaddam Husszeinnel, Fidel Castroval, Türkmenbasival, Kim Dzsong-illal) ismerkedhetnek meg az olvasók.

Az Atheneum Kiadó gondozásában megjelent kötet könyvtárunk nagy olvasótermének történettudományi részlegén található meg.