Omer Aloni: The League of Nations and the Protection of the Environment. Cambridge: Cambridge University Press, 2021. 159 p. (Cambridge Studies in International and Comparative Law)
OGYK jelzet: 929.869 ENSZ KK XXIV

A Cambridge Studies in International and Comparative Law sorozat részeként a neves egyetemi kiadó gondozásában megjelent kötet szerzője, Omer Aloni, az izraeli Bar-Ilan Egyetem kutatója első ízben tett kísérletet a két világháború közötti időszak globális környezetvédelmi törekvéseinek feltérképezésére. Egyesítve a jog, a környezettan és a történeti-levéltári kutatás gondolati és módszertani elemeit, a szerző multidiszciplináris nézőpontból igazolja, hogy a világ és az első valóban globális nemzetközi szervezet, a Nemzetek Szövetsége (1920-1945) már az 1920-as és 30-as években hasonló aggodalmakat fogalmazott meg a környezetkárosítással és a technológiai fejlődés veszélyeivel kapcsolatban, mint korunk embere. A kötetben szereplő esettanulmányok segítségével Aloni feltárja mindazokat a rejtett érdekeket, motivációkat, reményeket és félelmeket, melyek a Népszövetség környezetvédelmi tevékenységét meghatározták, ezzel pedig eljut a jelen ökológiai válságának gyökeréig is. Részletes képet kaphatunk a szervezet e területen kifejtett tevékenységéről, így megérthetjük milyen dilemmák és akadályok befolyásolták annak környezetvédelmi kezdeményezéseit és megoldási javaslatait. A kötetből kiderül például, hogy a bálnavadászat, a levegő és a tengerek szennyezettsége, a kontrollálatlan erdőirtás következményei, vagy éppen a világjárványok kialakulásának veszélyei mind-mind szerepeltek a szervezet napirendjén, ami azonban nem jelenti azt, hogy kielégítő válaszok születtek volna az ezeket övező kérdésekre. Bár a Nemzetek Szövetségének környezetvédelemmel kapcsolatos munkája kétségtelenül hozzájárult ahhoz, hogy a nem állami szereplők és a téma elismert szakértői hallassák a hangjukat, ezáltal pedig fórumot biztosított számos környezeti probléma társadalmi vitájához, a konkrét megoldások tekintetében bizony kudarcot vallott, hiszen a döntéshozatal során elsősorban mégis inkább a gazdasági, ipari és politikai szempontok érvényesültek a környezetvédelmi érdekek helyett.

Henrik Jepsen – Magnus Lundgren – Hayley Walker – Kai Monheim (eds.): Negotiating the Paris Agreement: The Insider Stories. Cambridge: Cambridge University Press, 2021. xxv, 412 p.
OKGY jelzet: 929.892 ENSZ KK XXIV

A 2015-ös párizsi klímakonferencia mérföldkőnek számít a klímaváltozás hatásainak kezelésére életre hívott nemzetközi tárgyalások történetében, mivel nemcsak minden idők legambiciózusabb klímacéljait fogalmazta meg mintegy 200 ország aktív közreműködésével, hanem jogi kötőerőt is társított a konferencia eredményeképp létrejött ún. Párizsi Klímaegyezményhez (COP21). Jelen kötet szerkesztői mindannyian a többoldalú tárgyalási folyamatok nemzetközi hírű kutatói, ketten közülük, Henrik Jepsen és Hayley Walker pedig közvetlenül is érintettek a klímakonferencia ügyében: előbbi az egyeztetések egyik főtárgyalójaként szerepet játszott a megállapodás létrejöttében, utóbbi pedig a COP21 francia elnökségéről szóló munkájával elnyerte az Antero Erasmus díjat. E hiánypótló tanulmánykötetben megismerhetjük a tárgyalási folyamatban résztvevő, fejlett és fejlődő országokból érkező vagy épp a civil és üzleti szférát képviselő magas rangú küldöttek, illetve a francia elnökség tagjainak beszámolóját érdekvédelemről, kompromisszumokról, a háttérben zajló alkufolyamatokról, és az azok mélyén meghúzódó szempontokról, tárgyalástechnikai mechanizmusokról.

A kötet tanulmányait olvasva nem csupán a párizsi klímatárgyalások kontextusa, makro és mikro szinten szerveződő állam- és csoportközi kapcsolatok hálója rajzolódik ki, hanem e kivételes – több száz delegált részvétele mellett is eredményesen záruló – konferencia apropóján feltárulnak mindazok a szervezési-vezetői feladatok, készségek, diplomáciai technikák és működési elvek, melyek megértése a jövőben hozzájárulhat más sokszereplős, globális tárgyalássorozat sikeréhez is.

Stuart Casey-Maslen: Nuclear Weapons: Law, Policy, and Practice. Cambridge: Cambridge University Press, 2021. xv, 246 p.
OGYK jelzet: 929.899 ENSZ KK XIX

Az atomfegyverkezés kérdése az elmúlt évtizedekben látszólag többé-kevésbé lekerült a globális politika napirendjéről, legfeljebb az iráni atomprogram vonatkozásában találkozhatunk a témával a hírekben. A 20. század 60-as és 70-es éveihez képest mindenesetre jóval kisebb figyelem övezi a közvélemény részéről az atomfegyvereket, ami nem jelenti azt, hogy a világ nagyhatalmai ne folytatnák a korábbihoz hasonló elszántsággal a fegyverkezési versenyt e területen (is). Az USA és Oroszország között ismét kiéleződött az atomtöltetek körüli technológiai küzdelem, ami újabb veszélyt jelent a globális békére és biztonságra nézve. Stuart Casey-Maslen, a Pretoriai Egyetem tiszteletbeli professzora, valamint az atomfegyverek teljes betiltásáról szóló egyezményt tárgyaló konferencián az osztrák delegáció jogi tanácsadója, ennek a – más atomhatalmakat is érintő – versenynek az eredetét, folyamatát vizsgálja, miközben körüljárja a kérdés nemzetközi jogi vonatkozásait, egészen az atomfegyverkezés korlátozásának első lépéseitől (lásd Atomsorompó Egyezmény), az Oroszország és az Egyesült Államok között létrejött, illetve regionális szintű korlátozó megállapodásokon keresztül egészen a 2017-ben elfogadott és 2021-ben hatályba lépett, a nukleáris fegyverek teljes betiltásáról szóló nemzetközi szerződésig (TPNW), melyet éppen az atomfegyvert vállaltan vagy gyaníthatóan birtokló államok nem írtak alá. Külön fejezet foglalkozik a nukleáris tesztek és az atomfegyverek kifejlesztését igazoló eljárások jogi problémáival, különös tekintettel a sok állam által nemzetbiztonsági kockázatként értelmezett helyszíni vizsgálatok és a Nemzetközi Ellenőrzési Rendszer kérdéseire, valamint a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (IAEA) biztosítékainak alkalmazására. A kötet végén szó esik még az atomfegyverekkel kapcsolatos büntetőjogi felelősség kérdésköréről, ezen belül pedig a háborús és emberiség elleni bűncselekményeket, valamint a népirtás elkövetését érintő nemzetközi jogi normákról.

Casey-Maslen könyve átfogóan és történeti perspektívából igyekszik teljes képet adni mindazokról az eseményekről és nemzetközi jogi aktusokról, melyek az első atombomba megépítésétől korunk nukleáris fegyverkezési versenyéig a politikai szereplők, a nemzetközi jogászok és a tágabb közvélemény atomfegyverekhez való viszonyát meghatározták a 20. században, és alakítják ma is.

Ian Howie: Reflections on a United Nations' Career: An Insider's Account. Cham: Springer, 2021. xv, 247 p.
OGYK Jelzet: 929.935 ENSZKK VII

E különleges perspektívából megírt kötet szerzője Ian Howie, az ENSZ Népesedési Alapjának (UNFPA) egykori munkatársa aktív életének jelentős részét töltötte a nemzetközi szervezet kötelékében, és munkája során Észak-Koreától Ghánáig szinte az egész fejlődő világot bejárta népesedési projekteken dolgozva az ENSZ fejlesztési politikájának megvalósításáért. Az ausztrál származású közgazdász és külügyi szakember kezdetektől érdeklődött a nemzetközi fejlesztési terület iránt, így hamar megtalálták az ezzel kapcsolatos lehetőségek: elsőként 1976-ban az ENSZ Munkaügyi Szervezete, az ILO ernyője alatt vett részt egy bangladesi programban, majd – egészen 2012-ig – többek között Srí Lankán, Kenyában, Vietnamban és Kínában látott el hasonló feladatokat az ENSZ különböző szervezeteinél.

E különleges perspektívából megírt kötet szerzője Ian Howie, az ENSZ Népesedési Alapjának (UNFPA) egykori munkatársa aktív életének jelentős részét töltötte a nemzetközi szervezet kötelékében, és munkája során Észak-Koreától Ghánáig szinte az egész fejlődő világot bejárta népesedési projekteken dolgozva az ENSZ fejlesztési politikájának megvalósításáért. Az ausztrál származású közgazdász és külügyi szakember kezdetektől érdeklődött a nemzetközi fejlesztési terület iránt, így hamar megtalálták az ezzel kapcsolatos lehetőségek: elsőként 1976-ban az ENSZ Munkaügyi Szervezete, az ILO ernyője alatt vett részt egy bangladesi programban, majd – egészen 2012-ig – többek között Srí Lankán, Kenyában, Vietnamban és Kínában látott el hasonló feladatokat az ENSZ különböző szervezeteinél.

Heini í Skorini: Free Speech, Religion and the United Nations: The Political Struggle to Define International Free Speech Norms. London New York: Routledge. 2021. XI, [1], 255 p.
OGYK: 929.817 ENSZ KK XXIII

A Routledge Kiadó Studies in Religion and Politics sorozatának részeként megjelent kötet szerzője, Heini í Skorini a dán Feröer Egyetem Történelem és Társadalomtudományok Tanszékének docense arra a kérdésre keresi a választ, hogy lehetséges-e egy univerzálisan elfogadható nemzetközi normarendszert kidolgozni a szólásszabadság és általában az emberi jogok vonatkozásában.

Az olyan tragikus események, mint a Charlie Hebdo című francia szatirikus lap szerkesztőségében történt mészárlás rámutatnak a szólás szabadságának érvényre juttatása és a vallási érzékenység tiszteletben tartásának elve között feszülő mind kiélezettebb ellentétre. A szerző álláspontja szerint a jelenleg ismert és használt emberi jogi, különösen a szólásszabadságot érintő terminológia félreértelmezhető, manipulálható és diffúz, alkalmat teremtve ezáltal arra, hogy a nemzetközi kapcsolatok alakítása során fegyverként alkalmazzák, ezzel pedig ahelyett, hogy érvényre juttatná az emberi jogokat, paradox módon könnyen a jogtiprás eszközévé válhat. E jelenséget az 57 államot tömörítő Iszlám Együttműködés Szervezetének (OIC) ENSZ-en belüli tevékenysége tükrében vizsgálja, részletesen bemutatva a módszert, ahogyan az egyes nem demokratikus államok felhasználják retorikájukban a szekuláris, demokratikus világ emberi jogi szóhasználatát a vallási alapú cenzúra igazolására.

Skorini multidiszciplináris megközelítéssel írt könyve nem rajzol derűs képet a nemzetközi emberi jogi normarendszer alkalmazásáról, sőt arra a következtetésre jut, hogy az a parttalan és képlékeny fogalomértelmezések hálójában vergődve az eredeti céljának nem ritkán az ellenkezőjét éri el, hisz lehetőséget biztosít az OIC-hoz hasonló politikai csoportosulásoknak, hogy ENSZ-szintű felhatalmazást szerezzenek jogkorlátozó magatartásukra.

Peter A. G. Van Bergeijk – Rolph Van Der Hoeven (eds.): Sustainable Development Goals and Income Inequality. Cheltenham: Edward Elgar, 2019. VI, [1], 226 p.
OGYK Jelzet: 929.981 ENSZ KK XXIV

Az ENSZ égisze alatt létrejött Fenntartható Fejlődési Célok (SDGs) program minden bizonnyal minden idők legátfogóbb nemzetközi fejlesztési elveit fogalmazta meg 2015-ben, amikor a szervezet 193 tagállama elfogadta annak 17 pontját, azonosítva mindazokat a területeket, melyeknek a fejlesztése ahhoz szükséges, hogy a Föld minden lakója minőségi életet élhessen. Ezek egyike a jövedelmi egyenlőtlenségek csökkentése az egyes országokon belül, illetve között. A hágai Erasmus Egyetem két kutatója, Peter A. G. Van Bergeijk és Rolph Van Der Hoeven által szerkesztett tanulmánykötet e cél megvalósításának lehetőségeit vizsgálja a jelenlegi romló tendenciák tükrében. A téma jeles szakértői által jegyzett tanulmányok egytől-egyig megállapítják, hogy az utóbbi évtizedekben a belföldi és nemzetközi szintű jövedelmi egyenlőtlenségek a világon mindenütt növekedtek, így üdvözlendő, hogy az SDGs jóvoltából a kérdés első ízben kiemelt célként jelent meg az ENSZ programjában, miután a Millenniumi Fejlesztési Célok még semmilyen utalást nem tartalmaztak a foglalkoztatás és jövedelem problémáira.

Az azonban, hogy az egyenlőtlenségi kérdés az SDGs részévé vált, sajnos még nem jelenti azt, hogy automatikusan előrelépés történt az ügyben, sőt az adatok ennek az ellenkezőjét mutatják. Ahhoz, hogy a gazdagok és szegények közötti jövedelmi olló elkezdjen zárulni, szükség van az SDGs végrehajtásában való előrehaladás ENSZ és a civil szféra általi nyomon követésére az egyes tagállamokban. Szintén elengedhetetlen az SDGs 17. pontjának teljesülése, azaz a nemzetközi partnerség előmozdítása, különös tekintettel az adóelkerülés és a jogtalan tőkeáramlás elleni fellépés vonatkozásában, mivel e gyakorlatok egyértelmű vesztesei a fejlődő országok, melyek további szegényedése ismét csak a jövedelmi egyenlőtlenségek csökkenése ellen hat. A szerzők szerint általában is nagyobb hangsúlyt kellene kapnia az egyenlőtlenség kérdésének az SDGs programjában, mert egyelőre igen kevés eredmény látszik e területen.