Lehet-e harmónia természet és társadalom között?

Az emberek többsége mára már a természettől elszakadva él, csak annyira elgondolkodva az őt körülvevő éghajlati jelenségeken, amennyire egy-egy hírcsatornán elér hozzá egy-egy természeti katasztrófa híre.Még mindig nem ismertük fel, hogy a létezés folyamatossága és méltósága mélységes kapcsolatban van az általunk használt, kimerített környezettel.

Azért néha felébredünk a fogyasztás mámorából és megpróbálunk másokat is felrázni, helyi és társadalmi szinten, mert az idő sürget.

A klímaprogramok társadalmi jelentőségéről, áttekintéséről íródott ez a könyv.

A Magyarországon és az Egyesült Királyságban készített kormányzati stratégiák alkalmazása és a kutatások eredményeinek összehasonlítása segít megvilágítani számunkra, hogy a modern társadalmakban feloldhatatlan ellentmondások – klímaparadoxonok – alakultak ki. Ezek akadályozzák meg aztán, hogy valóban csökkenjen az éghajlatváltozás kockázata. Tehát, amíg az ember továbbra is úgy gondolkodik a természetről, hogy az csak az igényeinek kielégítője és csak, mint eszközt tekinti, a saját boldogulására, biztos, hogy nem lehet harmónia társadalom és természet között.

Az Egyesült Királyság szigetország lévén, viszonylag korán, 25 évvel ezelőtt ráébredt arra, hogy micsoda veszélyekkel jár az át nem gondolt fejlődés és a kényelmi szempontok elsődlegessége.

A személyes kapcsolatnak és felelősségének felismerése nélkül, ember és természet között csak klímaparadoxonok születhetnek és az erről folytatott viták, tettek nélkül.

Ha elolvassuk a könyvet, végül is arra a felismerésre juthatunk, hogy a természet olyan állapotban van, amilyenben az ember és a természet annyira van kiszolgáltatva az emberiségnek, amennyire az emberiség a természetnek.

A könyv raktári jelzete az OGYK-ban: KK VII/2009