Harminc esztendővel ezelőtt, 1989. július 6-án a Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa Nagy Imrét, az 1956-os forradalom és szabadságharc kivégzett miniszterelnökét és mártírtársait felmentette az ellenük 1958-ban emelt hamis vádak alól. A Nagy Imre per vádlottjai a néhai kormányfőn kívül Gimes Miklós, Losonczy Géza, Maléter Pál, Szilágyi József és Vásárhelyi Miklós voltak. A bíróság megsemmisítette a Donáth Ferenc, Tildy Zoltán, Kopácsi Sándor és Jánosi Ferenc ügyében hozott korábbi ítéleteket is.

A sors fintora, hogy ugyanezen a napon halt meg 77 éves korában Kádár János, aki 33 éven át Magyarország első számú, emblematikus vezetője volt. Különös, jelképes egybeesés: a nap e két vezető híre együtt zárt le egy korszakot hazánk történelmében.

A mártírok ünnepélyes újratemetésére pár héttel korábban, 1989. június 16-án került sor az Új Köztemető 301-es parcellájában, miután a Hősök Terén 250 ezer ember búcsúzott a törvénytelenül kivégzettektől.

Az 1956-os forradalom után – szovjet fegyverek segítségével – kialakított kádári rendszer az október 23-a és november 4-e között zajló eseményeket ellenforradalomként értékelte, annak 1958 júniusában kivégzett vezetőit pedig a nép ellenségeiként tüntette fel. A diktatúra kemény időszakát tükrözi, hogy a meggyilkolt mártír miniszterelnököt és társait 1961 februárjában a legnagyobb titokban, álnéven temették újra – kátránypapírban, arccal a föld felé fordítva – az Új köztemető 301-es parcelláján. A kilences gödörbe kerülő Nagy Imre például a temető jegyzékében a Borbíró Piroska nevet kapta.

A kivégzettek sírjait fel sem hantolták, így azokat az évek során a felismerhetetlenségig benőtték a temető növényei. A titkos temetés helyszíne még a Belügyminisztériumban is feledésbe merült. A BM vizsgálati osztálya már 1981-ben nyomozásba kezdett az egykori kormányfő és mártírtársai megtalálása érdekében, de a sírok beazonosítása csak 1988-ban, a „Darázsfészek” nevet viselő dosszié alapján sikerült. 1989. március 29-én kezdődött meg Nagy Imre maradványainak kihantolása, majd április 6-ig Gimes Miklós, Maléter Pál, Szilágyi József és Losonczy Géza holttestét is megtalálták.

A Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa 1989. július 6-i döntése, azaz az 1956-os forradalom és szabadságharc mártírjainak rehabilitálása a magyar rendszerváltás legfontosabb jogi és szimbolikus aktusai közé tartozik.

Antall József, Göncz Árpád és Szabad György 1990. október 23-án a 301-es parcellánál