Katalóguskeresés - kurzor villog

 

Nyitó oldali csempék

Tartalom megjelenítő

A Képviselőházi Könyvtár első évtizedei

A Magyar Országgyűlés könyvtárát a törvényhozó munka támogatására a Képviselőház hozta létre. 1866-tól már vásároltak könyveket, folyamatos igény volt a könyvtár létére, de végül az 1868-as házszabály 215. paragrafusa mondta ki, hogy a „A Ház, tagjainak használatára, könyvtárt állít, melybe azon könyvek, nyomtatványok, vagy egyéb kiadványok szereztetnek meg, melyek a törvényhozási munkálkodásnál szükséges adatokat tartalmaznak".

1870-ben a Magyar Nemzeti Múzeum épületében béreltek helyiséget, ide helyezték el a már előzetesen megvásárolt könyveket, és egy volt képviselőt, Okolicsányi Antalt (1816 – Budapest, 1888), a Ház levéltárnokát bízták meg a könyvtári teendők ellátására is. 1870. november l-jétől 3 évre kibéreltek egy 5 szobából álló lakást a józsefvárosi Országút és Sándor utca sarkán lévő ún. „Luby-féle házban" a Képviselőház könyvtára, levéltára és pénztára számára. Ez az épület azonban nedves volt és hamarosan szűkké is vált. Az évente megszavazott könyvtári költségvetés segítségével a könyvtár állománya rohamosan gyarapodott, 1873-ban már 7505 kötetes volt. 1872-ben, az elhunyt Ghyczy Ignác képviselő gyermekei a Képviselőháznak ajándékozták apjuk 14.500 kötetes könyvtárát, amit azonban hely hiányában csak 1873 második felében kezdtek feldolgozni. A Könyvtári bizottság döntött arról, hogy a Ghyczy-könyvtár egy részét a Sándor utcai Képviselőház társalgójában és ebédlőjében helyezzék el, és biztosítani kívánták a könyvek használatát is. 1873-tól az Ybl Miklós tervei alapján épült Képviselőház adott otthont a könyvtárnak, így Okolicsányi levéltárnok, aki akkor már három éve kezelte a Ház könyvtárát is, arra hivatkozva, hogy hivatala másutt van elhelyezve, nem vállalta a nagy tömegben átvett könyvek feldolgozását illetve az olvasók kiszolgálását, és lemondott könyvtárnoki állásáról. Ezt követően két évig a Képviselőházhoz beosztott írnok, illetve napidíjas segéderők végezték a könyvtári teendőket.

Sándor utcai Képviselőház
A Sándor utcai (ma Bródy Sándor utca) Képviselőház épülete a Múzeum kertjéből nézve. Az épületben 1873-tól 1902-ig kapott helyet a Könyvtár.

Már 1873-ban, és 1874-ben is megjelent nyomtatott könyvtári kötetkatalógus. A könyvek „betűszerinti”, és „szakszerinti lajstroma” fontos munkaeszköz volt a könyvtárosoknak, és a törvényhozás tagjainak egyaránt. Az első könyvtárnok kinevezése 1875-ben történt, Bassó Ármin (1834 – 1884), egy személyben volt a könyvtár felelős vezetője, gyarapítója, rendezője, és az olvasók kiszolgálója. (A derék Bazsó című nekrológban Mikszáth Kálmán is megörökítette a könyvtáros személyét, ami Az én halottaim című kötetében jelent meg.) Az 1875-ben megjelent házszabály már részletesebben foglalkozott a könyvtárral, a könyvtár belső működése és ügyrendjének vázlata is tükröződött benne. 1878-ban csereviszonyt hoztak létre a belga, német, osztrák, porosz, svéd, olasz, norvég, dán, francia és a horvát parlamenttel, 1881-ben az angol alsóházzal, 1884-ben pedig az Amerikai Egyesült Államokkal. A cserélendő kiadványok körébe tartoztak a közigazgatási és parlamenti hivatalos kiadványok, okmányok, parlamenti évkönyvek, a kormányrendeletre és kormányköltségen készült kiadványok, a hivatalos lapok.

1881-ben segéd-könyvtárosként került az intézménybe Küffer Béla, aki aztán 1884-től két évtizeden keresztül volt a könyvtár vezetője. Tudós könyvtárosként, történelemből és jogból végzett tudományos kutatásokat és írt publikációkat. A könyvtárat céltudatos és következetes munkával a tudományosság és a szorgalom ötvözésével, a törvényhozás intenzív támogatásával „a szakkönyvtárak között mintakönyvtárrá” fejlesztette és „európai színvonalra emelte”. A könyvtár megalapításától kezdve a Magyar Országgyűlés hivatali szervezetének egységeként működött, alapvető feladata a törvényhozók munkájának, kulturális-tudományos érdeklődésének támogatása volt, így főként jogtudományi és történettudományi köteteket gyűjtött. Az intézmény nagy arányban kölcsönzött gazdag állományából a képviselőknek. és szépirodalmi igényeiket is kielégítette. A nagy mennyiségű gyarapodás nem fért el a könyvtári helyiségekben, sokáig raktár sem volt, a könyveket kulcsos szekrényekben, szekrény és asztal tetején tárolták. A helyszűke miatt többször felvetődött a nem gyűjtőköri Ghyczy-kötetek elajándékozása, amely az 1890-es években a Könyvtári bizottság utasítására meg is történt, sőt, még 1907-ben is jelentős mennyiségű reformkori szépirodalmi folyóiratot adtak át az ún. Petőfi-háznak. Az elajándékozott kötetek visszaszerzéséért 1928 után Nagy Miklós könyvtárigazgató évekig küzdött, de így sem sikerült maradéktalanul visszakapni mindent. A visszakerült állományrész feldolgozása a II. világháború után, 1954-ben történt meg.

A könyvtár hármas felügyelet alá tartozott: irányítását a képviselőház állandó bizottságaként működő Könyvtári bizottság, – melynek élén 1887-től a házelnök állt –, és végső fokon a képviselőház plenáris ülése látta el. A Könyvtári bizottság rendszeres ülésein a képviselők megvizsgálták a könyvtár helyzetét, feladatait, és azok végrehajtását, ugyanakkor meghatározták a következő időszak tennivalóit és annak költségvetési-pénzügyi kereteit. Folyamatosan figyelemmel kísérték és ellenőrizték a könyvtár munkáját, állást foglaltak és határozatot hoztak a jelentősebb szakmai, politikai és gazdasági-pénzügyi kérdésekben. Tevékenységükről, és a könyvtárról időszakonként jelentést kellett tenniük a képviselőháznak. A könyvtár használatát eleinte a házszabályokban írták le, majd 1875-ben a Könyvtári bizottság alkotta meg a szabályzatot, amelyet 1892-ben kibővítették a kölcsönzés szigorúbb szabályozásával. Ettől az időponttól készítettek már cédulakatalógust is, mely segítette a Küffer Béla összeállításában 1894-ben kiadott, az 1866 és 1893 közötti időszakban beérkezett műveket tartalmazó kötetkatalógus szerkesztését is. Ekkor már az állomány közel 33.000 kötet volt. 1893-ban fogadta el a Képviselőház Ugron Gábor indítványát, mellyel megindulhatott a régi országgyűlési dokumentumok beszerzése. Ez a munka több évtizeden át zajlott, és a későbbi Magyar Parlamenti Gyűjtemény alapjait tette le.

Több újság tudósított róla, hogy 1901-ben egy megrepedt kályhacső miatt tűz keletkezett a könyvtárban. Szerencsére a tűz terjedését sikerült megállítani, de így is tetemes kár keletkezett. Az 1885-től épülő új Országház épületében Steindl Imre építész a könyvtár számára tágas teret tervezett. A Képviselőház Könyvtári bizottsága folyamatosan figyelemmel kísérte az építési és berendezési munkálatokat. 1902 nyarán a könyvtár ötven ezres állományát átköltöztették az új épületbe, ahol az impozáns nagytermen kívül, még nyolc egyéb teremben helyezték el az állományt. A főemeleten díszes olvasótermek várták a képviselőket, és a főrendiházi tagokat. A könyvtári hivatali helyiségekben megindulhatott rendezett, szervezett körülmények között a szakmai munka.

Villám Judit

OGYK - 150 éve tartalommal töltve

Bannerek

Olvasói fiók

Magyar Jogi Portál

Országház Könyvkiadó

MPGY

Muzeális

Soltész bibliográfia

Steindl

Fotótár

Kisebbség - v5

ADT logo