225 éve, 1799. június 13-án Temesváron született Kiss Ernő honvéd altábornagy, az aradi vértanúk egyike. Jómódú örmény család fiaként látta meg a napvilágot. Nevelőapja révén útja a bécsi Theresianumba vezetett, melynek elvégzése után a császári sereg tisztje lett. 1848 tavaszán ezredével Nagykikindán állomásozott, így a kezdetektől részt vett a szerb felkelők elleni harcokban. 1848 nyarán felajánlotta szolgálatait a magyar kormánynak. Az ő nevéhez fűződik az első jelentős délvidéki győzelem, a perlaszi szerb tábor bevétele szeptember 2-án. 1848. október 12-én vezérőrnagyi rangot kapott és a bánsági hadtest vezetésével bízták meg, két hónappal később pedig altábornagyi rangra emelték. Debrecenben az Országos Főhadparancsnokság vezetőjévé nevezték ki, a szabadságharc végéig több alkalommal is helyettesítette a hadügyminisztert.

1849. augusztus 13-án, a világosi fegyverletételkor orosz fogságba esett, ahonnan a császári seregeknek adták át. A Haynau által vezetett katonai törvényszék Kiss Ernőt kötél általi halálra ítélte, majd az ítéletet golyó általi halálra változtatta, tekintettel arra, Kiss császári csapatok ellen harcoló alakulatot nem vezényelt. Kivégzésekor – melyre 1849. október 6-án Aradon került sor – az első lövés a vállán érte. A másodikra ő adott tűzparancsot a tanácstalan kivégzőosztagnak. Társaival együtt a helyszínen temették el. Később kalandos módon sikerült holttestét Aradra, majd Katalinfalvára, végül 1872 októberében a vajdasági Elemérre szállítani, ahol sírja azóta is található.

Kiss Ernőről további információk találhatók könyvtárunk állományában, melyet az alábbi linkre kattintva találnak meg: https://go.ogyk.hu/ntgvy