Pulszky Ágost neves jogtudós, politikus, országgyűlési képviselő, valamint a Képviselőház Könyvtárának lelkes támogatója 1846. július 3-án született Bécsben Pulszky Ferenc nagyobbik fiaként. Apja Kossuth Lajos közeli barátja, a szabadságharc idején minisztériumi államtitkár, az Országos Honvédelmi Bizottmány tagja, a Szemere-kormány meghatalmazott londoni követe, majd a szabadságharc után az emigráció vezéralakja, a kiegyezést követően pedig a Nemzeti Múzeum igazgatója volt. Gyermekkorát atyjával külföldi száműzetésben töltötte. Gimnáziumi tanulmányait Londonban és Turinban végezte, így szemtanúja lehetett a létrejövő olasz egység végkifejletének. Az emigrációs éveknek is köszönhetően több nyelvet beszélő fiatal Pulszky, apja akaratának megfelelően a pesti egyetemre jött jogot tanulni, ahol 1868-ban avatták jogi doktorrá. A kiváló, nyugatias műveltségű fiatalember – az emigráns lét, édesapja ‘48-as szerepvállalása, illetve az előkelő családi származás okán is – nagy elismertségre tett szert kortársai között. Még egyetemista korában 1867-ben munkatársa lett az „1848” című, akkor induló lapnak. 1868-69-ben egyéves önkéntes katonai szolgálatot teljesített, majd 1869-70-ben a Nógrád megyei adminisztrációban dolgozott hivatalnokként. Ezt követően Budapestre került, ahol a pénzügyminisztérium első osztályú fogalmazója lett. Az 1871-es országgyűlési választásokon, mindössze 25 évesen képviselővé választották. Először a füleki, majd a szécsényi, a verbászi, a zurányi, 1896-tól haláláig pedig a szászkabányai kerület országgyűlési képviselője volt. 1872-ben magántanári képesítést szerzett jogbölcselet tárgykörből „Az angol jogbölcselet történetéhez” című munkájával. 1875-ben nevezték ki Pauler Tivadar utódaként a Pázmány Péter Tudományegyetem jogbölcseleti tanszékére egyetemi tanárnak. 1878-ban tisztként vett részt a Monarchia bosznia-hercegovinai okkupációjában. Az itt szerzett hadiélmény jelentős hatással volt jog- és állambölcseleti felfogására. A jogbölcseleti tanszékén, elődje természetjoggal rokon, Kant-féle észjogon alapuló tanításával szemben szociologikus jogbölcseletet oktatott.

Tudományos munkásságát 1885-ben, a „Jog- és állambölcsészet alaptanai” című munkájában foglalta össze. A kötet angol nyelven is megjelent, elnyerve a külföldi szaksajtó elismerését is. A könyv sikerét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az – eredetileg a Hofmann Alfréd vezette Eggenberger-féle könyvkereskedés által kiadott – mű egy 123 oldalas kivonatát Müller Adolf ócskás és alkalmi könyvkiadó is piacra dobta 1889-ben „A jog és állam-bölcsészet kérdések és feleletekben” címen. A kötet kiadója, Hoffmann Alfréd – aki nem mellesleg az 1879-ben alakult Magyar Könyvkereskedők Egyletének tagja, később elnöke volt – bíróság elé vitte az ügyet. Az ekkor kezdődő perben a Budapesti Király Törvényszék a szerzői, illetve kiadói jog bitorlását állapította meg. A törvényszék az alperesre 100 forint pénzbírságot szabott ki és 132 forint kártérítési összeg megfizetésére kötelezte, egyúttal a lefoglalt 368 példány megsemmisítését rendelte el. Az ítéletet precedenst teremtett, hisz a XIX. század végi Magyarországon a hamisítások és az illegális utánnyomások kérdése egyre komolyabb problémát jelentett a magyarországi könyvkiadás szereplői számára.

Mindeközben Pulszky tudományos elismertsége tovább nőtt. Az 1883/84-es tanévben a jog- és államtudományi kar dékáni teendőit látta el. A Magyar Tudományos Akadémia 1887-ben levelező tagjai sorába választotta. 1888 februárjában tartotta székfoglaló értekezését a Tudományos Akadémia II. osztályának ülésén a jog- és állambölcsészet feladatai témakörben. Hazai tudományos példaképének a klasszikus liberalizmus fő magyar képviselőjét, Eötvös Józsefet tekintette. Nevéhez fűződik a szociológiai szemléletű társadalomtudományi gondolkodás magyarországi meghonosítása. Támogatásával jött létre 1900-ban a Huszadik Század című folyóirat. 1901-ben az akkor alakult Társadalomtudományi Társaság első elnökévé választották. Többek szerint „valódi polihistor” volt, akit számos társadalomtudományi ág érez magáénak (társadalom-, állam- és jogelmélet, politikaelmélet, szociológia stb.). Pulszky Ágost 55 éves korában 1901. szeptember 11-én hunyt el Budapesten. Korai halálát okozó szívbetegségének kezdete a boszniai hadjárat megpróbáltatásainak időszakára datálható. Pulszkynak kiemelkedő szerepe volt az 1868-ban alapított Képviselőházi Könyvtár működéséhez szükséges pénzügyi, személyi és tárgyi keretek megteremtésében, illetve folyamatos biztosításában. A Képviselőház Könyvtára alapvető feladata a törvényhozás támogatása volt. Elsősorban a törvényhozók sokoldalú és gyors tájékoztatása, a parlamenti életben való aktív részvételük előmozdítása, a törvényjavaslatok előkészítéséhez, megtárgyalásához, a vitákhoz szükséges ismeretek nyújtása kapott hangsúlyt. A Ház könyvtára a törvényhozás „szakmai” intézményeként, szakkönyvtárként végezte tevékenységét. Az ún. Pulszky-gyűjtemény létrejötte is a könyvtár tevékenységének egyik legodaadóbb támogatója nevéhez kötődik. A jeles jogász és szociológus élete során gazdag társadalomtudományi és jogi könyvtárat gyűjtött össze, amelynek összetétele hűen tükrözi törvényhozói, akadémikusi, egyetemi oktatói munkásságát. A nagy tudással, lelkiismeretesen összeállított és gondozott könyvtár komoly segítséget nyújtott Pulszkynak a Társadalomtudományi Társaság megalapításában és annak kezdeti tevékenységét is támogatta. A tudós alapító halálát követően felesége, aki maga is lelkes támogatója volt a Társadalomtudományi Társaságnak, nem sokkal később annak ajándékozta férje könyvtárát. A Társaságot 1919-ben betiltották, a Pulszky-könyvtár – évekig tartó hányattatásokat követően – az 1930-as években került a Magyar Nemzeti Múzeum Széchényi Könyvtárába. Onnan 1939-ben – Dr. Nagy Miklós könyvtárigazgatói működése alatt – az akkor 1235 műből és 1783 kötetből álló gyűjteményt Pulszky Ágost Képviselőházi Könyvtárban egykor betöltött kiemelkedő szerepére való tekintettel örök letétként elhelyezve adták át az Országgyűlési Könyvtárnak. A gyűjtemény zöme a 19. század második felében kiadott gazdag jogi, politikai, szociológiai és filozófiai forrásanyag. Értékét nem csupán az adja, hogy ebből az időszakból Pulszky Ágost teljességre törekedve gyűjtött össze minden jelentős magyar kiadványt, hanem az is, hogy a fenti témakörökből szinte minden jelentős külföldi könyvet beszerzett a német, az angol és a francia nyelvterületről. A gyűjtemény évtizedek óta gazdagítja az Országgyűlési Könyvtár állományát.

Felhasznált források:

Egy életmű krónikája és utóélete. In.: Kupa László: Pulszky Ágost bölcselete.,9-29., Budapest, Seneca Kiadó, 1996.

Országgyűlési Almanach 1886. Képviselőház. szerk.: Dr. Halász Sándor, Bp., Athenaeum R. Társ. Kiadása

Simon Melinda: Hoffmann Alfréd és a dualizmus könyvkereskedelme, Balassi Kiadó, Budapest, 2016.

Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. XI. kötet, Bp. 1906. 218-221.