Nyitó oldali csempék






Tartalom megjelenítő
„Kereskedésünk, mely csodaszerű térfoglalásai folytán, a világforgalom jelentékeny tényezőjévé emelkedett, oly intézményeket és formákat létesitett, melyek szabályozására létező törvényeinkben hiába keresnénk útmutatást.” (Apáthy István: A magyar kereskedelmi törvénykönyv tervezete. Budapest: Franklin, 1873. p. 1.)
1875. május 18-án hirdették ki a Képviselőházban az 1875. évi XXXVII. törvényt, amely a polgári korszak kereskedelmi jogának átfogó szabályozását tartalmazta, és amelynek legfőbb küldetése az volt, hogy betöltse a fennálló vonatkozó törvények hézagosságát, elavultságát és ezáltal megfeleljen a Magyarországon is kialakult „modern-irányú nemzetgazdászati” körülményeknek, az újabb kor forgalmi viszonyai által támasztott követelményeknek. 1945-ig a kereskedelmi törvényt száznál is több törvénnyel egészítették ki, egyes rendelkezései azonban, így például a közraktárakról szóló paragrafusok, több mint 100 évig hatályos törvények maradtak. A kereskedelmi törvény még hatályos rendelkezéseit a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény helyezte hatályon kívül, azonban a kereskedelmi ügyletek általános szabályait rögzítő paragrafusok közül néhány a mai napig hatályos jogszabályként jelenik meg.
Hazánkban a kereskedelmi jog első törvényi szabályozását az 1723. évi LIII.tc. jelenti, amely kötelezővé tette a kereskedők számára a kereskedelmi könyv vezetését. A reformkorban Széchenyi István már az ellenzék egyik fő követelésévé tette a kereskedelmi és a váltótörvény megalkotását. Az 1839/40. évi országgyűlésen több, a kereskedelmi jog körébe tartozó törvényt fogadtak el. Bármilyen jelentős és egyben európai színvonalú alkotások is voltak az 1840. évi kereskedelmi törvények, a gazdasági fejlődés, a szabályozatlan intézmények sokasága, a jogegység igénye és a gazdasági élet biztonsága a kiegyezést követően fontos követelménnyé tette a kereskedelmi jog megváltozott körülményeknek megfelelő kodifikálását.
A munkára Apáthy Istvánt, a magyar kereskedelmi és váltójog egyik megalapítóját, az 1870-es évek egyik legnagyobb tekintélyű kodifikátorát kérték fel. Apáthy 1873-ra a német kereskedelmi kódex alapján elkészítette a magyar kereskedelmi törvény tervezetét, melynek két fő szabályozási tárgyköre a kereskedelmi társaságok, valamint a kereskedelmi ügyletek voltak. Mivel az Apáthy által elkészített törvényjavaslatot széles társadalmi és szakmai vitára bocsátották, az országgyűlésnek már nem volt szüksége hosszas tárgyalásra, csupán néhány ülésen foglalkoztak a javaslattal, melyet végül 1875. május 16-án szentesítettek. A törvényt 1875. május 18-án hirdették ki a Képviselőházban, és 1876. január 1-jén lépett hatályba. Tekintettel a megalkotott törvény jelentőségére a szakirodalomban Apáthyt a magyar kereskedelmi jog Csemegi Károlyának nevezik.
OGYK: B4/669 (Permalink: http://opacplus.ogyk.hu/permalink/f/h9en5r/OGYK000307991)
A törvénykönyv tervezete mellett a szerzőnek több más, a váltójoggal és a kereskedelmi joggal foglalkozó kézikönyve, monográfiája érhető el digitalizált formában a Magyar Jogi Portálon, így például A kereskedelmi jog, a magyar kereskedelmi törvény alapján című, 1876-ban megjelent munkája, amely elnyerte a Magyar Tudományos Akadémia nagydíját.
OGYK: 813.994 (Permalink: http://opacplus.ogyk.hu/permalink/f/h9en5r/OGYK000307604)
Felhasznált irodalom
- Apáthy István: A magyar kereskedelmi törvénykönyv tervezete. Budapest: Franklin, 1873. 695 p.
OGYK: B4/669 - Horváth Attila: A kereskedelmi törvény, 1875. évi XXXVII. tc. In: A kettős monarchia. Budapest: ELTE Állam- és Jogtudományi Kar, 2018. p. 203-246.
OGYK: 918.628 - Prof. Dr. Homoki-Nagy Mária: A kereskedelmi jog története. https://dtk.tankonyvtar.hu/xmlui/bitstream/handle/123456789/13602/5165.pdf?sequence=1&isAllowed=y
- Szabó Marcell: Apáthy István: példa a magyar jogászság jelen és jövő nemzedékei számára. Iustum - Aequum - Salutare. 12. évf. 1. sz. (2016.) p.191-198.
Online hozzáférés: https://ias.jak.ppke.hu/20161sz/21.pdf
