Kristóffy pályafutása egyike a legérdekesebbeknek. Férfias megjelenése, az átlagosnál magasabb képzettsége, ügyes alkalmazkodó képessége, mozgékonysága voltak emelkedésének személyi és tárgyi tényezői. Mint tornyai jegyzőgyakornok lép ki az életbe, mindjárt a jogi tanfolyam elvégzése után fiatalsága ellenére is már 22 éves kora előtt a megye egyik aljegyzője lesz. Pár év múlva miniszteri fogalmazó Budapesten, majd újból megyei aljegyző, utóbb egyhangú választással főjegyző. 1894-ben nemességet kér és kap, 1896 végén, mint a Szabadelvű Párt legerősebb csoportjának, a Tisza-csoportnak a tagja, a képviselőházban ül.

1901-ben Tisza Szatmár megyébe küldte főispánnak. Ezt a megbízatást alig palástolt kedvetlenséggel fogadta el, bár egyébként előadása szerint ügyes taktikájával másfél év alatt sikerült a megyében rendet teremtenie.

Két kézzel kapott Fejérváry ajánlatán, mellyel neki kínálta fel a belügyi tárcát. A képviselőház 1905. június 21-i ülésén a koalíciós többség a Fejérváry-kormánnyal szemben proklamálta a nemzeti ellenállást. Ebben a szerencsétlen belső harcban jött Kristóffy a nemzeti ellenállás leszerelésére az általános választójog jelszavával.

Az új koalíciós kormány Kristóffy nélkül alakult meg. Ekkor hosszabb tanulmányutat tett külföldön, majd Bécsbe ment.

1906 után Ferenc Ferdinánd úgynevezett műhelyéhez tartozott. 1911-ben Békéscsaba országgyűlési képviselője, 1913 decemberében azonban lemondott mandátumáról. Életének 71. évében 1928-ban hunyt el Budapesten. a Fiumei úti temetőben nyugszik apósával, Horváth Mihály volt püspökkel, miniszterrel, az MTA tagjával.