A címben feltett kérdésre nem vagyunk hivatottak választ adni, az azonban bizonyos, hogy Machiavelli műveiben szó szerint nem találkozhatunk ezzel a neki tulajdonított szállóigével, bár hasonlóan értelmezhető kijelentések előfordulnak szövegeiben. E klasszikus mondás egyesek szerint Loyolai Szent Ignáctól, a jezsuita rend alapítójától származik, mások viszont úgy vélekednek, hogy ennek az eredetét is – mint annyi másnak – az ókori klasszikusok környékén kell keresni. Szophoklész Élektra című drámája elején mondja Oresztész: „Nem tartok rossznak semmi szót, ha hasznot ad.” Az ismertebb latin aforizmák között is találunk hasonlót, például azt, amit a hagyomány Ovidiushoz köt: Exitus acta probat, azaz „A siker a vállalkozás próbaköve”.

Jóllehet Niccolò Machiavelli közel öt évszázaddal ezelőtt távozott az élők sorából, neve napjainkban is a ravaszság, a kétszínűség és a politikai ügyekben tanúsított rosszhiszeműség szinonimájaként él a köztudatban. Már kortársai közül is sokan a Sátán megtestesülésének tartották, műveit betiltották, számos, a nézeteit cáfoló munka született (a legismertebb talán a porosz uralkodó, Nagy Frigyes Anti-Machiavelli című műve – amiről nem mellékesen Hegel úgy nyilatkozott, hogy „a király és könyve sokkal machiavellistább, mint az igazi Machiavelli”).

Fontos kiemelni, hogy – minden eredetisége ellenére – Machiavelli írásaiban valójában hagyományos problémákat tárgyalt újra, más szemlélettel, és egyik-másik elődjének (forrásának vagy csupán előfutárának) egy-egy eszméje tőle függetlenül is élt és hatott. Ezeket összefoglalóan gyakorlati premachiavellizmusoknak nevezik, hiszen nagyon hasonlítanak a Machiavellinél leírtakra, és – dokumentálhatóan – olyan uralkodók, hadvezérek, illetve egyéb vezetők szájából hangzottak el, akik alkalmazták is őket: például az a motívum, hogy egy jó uralkodónak a róka és az oroszlán tulajdonságait kell egyesítenie, az ókorból eredeztethető, egész pontosan a Lüszandrosz nevű spártai hadvezérhez köthető.

Niccolò Machiavelli 1469. május 3-án született Firenzében. Jómódú, földbirtokkal is rendelkező prominens családja a polgársághoz – akkori olasz kifejezéssel élve az úgynevezett popolani grassi, azaz a „gazdag emberek” társadalmi csoportjához – tartozott. Édesapja, Bernardo egy bibliofil ember hírében álló jogtudós volt, aki jó kapcsolatokat ápolt Firenze több vezető humanistájával, és az olvasmányai terén elsősorban az ókori klasszikusokat részesítette előnyben. Nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy a könyvnyomtatást csupán bő két évtizeddel korábban találta fel Gutenberg: a könyvek vásárlása és gyűjtése ekkoriban a költséges szenvedélyek közé tartozott. Niccolò is jogi tanulmányokat folytatott, illetve autodidakta módon folyamatosan képezte magát édesapja könyvtárában.

Szülővárosa közéletében 1498-tól kezdve vett részt, pont abban az évben, amikor az eredetileg dominikánus szerzetes Giramolo Savonarola vezette kormányzat elvesztette a hatalmát: kancelláriai titkár, majd a várost irányító Tízek Tanácsának tagja lett. Diplomáciai feladatokat is ellátott: szülővárosát képviselve gyakran járt követségben az itáliai háborúban főszerepet játszó francia és pápai udvarban is, ismerte VI. Sándort, II. Gyulát, a legnagyobb hatást azonban a Borgia pápa törvénytelen fia, Cesare gyakorolta rá. Politikai pályafutása során a hadsereg szervezésével is foglalkozott. Úgy vélte, hogy a város zsoldos hadserege nincs kellőképpen szervezve, nem eléggé ütőképes, és hatékonyabb véderő lenne a zsoldosok helyett egy toborzott néphadsereg – ekkor kezdte el írni a hadtudományokkal foglalkozó műveit. Ezek végső összefoglalása „A háború művészete” című nagy tanulmánya.

Machiavelli megpróbálkozott Firenze védelmének megszervezésével, amikor a Mediciek megbízásából 1512-ben Raymond de Cordona spanyol zsoldosvezér ostrom alá vette a várost, ám végül kudarcot vallott. A hercegek visszatérése után Machiavelli egy időre börtönbe került, majd hazatérhetett birtokaira. Az ezt követő években egyrészt továbbra is rendszeresen tanácsokat adott Firenze vezetőinek, többek között a Medici-család tagjainak, másrészt politikai-közéleti tapasztalatait összegezve 1513-ban megírta leghíresebb művét, A fejedelmet (eredeti címe: Il principe, a továbbiakban Fejedelem).

E műve később a politikai filozófia egyik mérföldköve lett, amiben a szerző leírta, hogy egy ideális uralkodó hogyan tud sikeresen kormányozni egy államot. Machiavelli a fősodortól eltérő nézeteket vallott abban a tekintetben, hogy szakított az uralkodó isteni kiválasztottságának tanával és tehetségtől függően bárkit alkalmasnak tartott a vezetésre. Arra ösztönözte az olvasóit, hogy szinte kizárólag a rosszra figyeljenek, mert a jó csak a rossz segítségével jöhet létre és maradhat fenn, az ő világában a közjót csak az erőszak és a félelem eszközeivel lehet szolgálni. Az a kitétel is radikálisnak számított, mely szerint a fejedelem bármit megtehet céljai érdekében, ennek értelmében a haszonelvű, gátlásokat nem ismerő politizálást mind a mai napig machiavellizmusnak nevezzük. Machiavelli az itáliai félsziget egységének híve volt – ezzel függhet össze, hogy műveit nem latinul, hanem az anyanyelvén, olaszul írta – aki támogatta nemcsak a Borgiák, hanem II. Gyula és később VII. Kelemen pápák ilyen irányú törekvéseit is, ennek szellemében a Fejedelem bevezetője Lorenzo de Medici firenzei herceget szólította meg.

Nem a fenti volt az egyetlen műve. VII. Kelemen pápa kérésére megírta szülővárosának történetét (1525, Firenze története), illetve írt egy elemzést Livius római történetíró első tíz könyvéről (1531, Értekezések Titus Livius római történeteinek első tíz könyve fölött, a továbbiakban Értekezések). Miután a kor Firenzéjében felvirágzott a színjátszás, Machiavelli színművekkel is próbálkozott, legnevesebb ezek közül Mandragóra című komédiája.

Machiavelli a Fejedelemben és az Értekezésekben foglalta össze a politikáról, a vezetésről vallott nézeteit és filozófiáját. Mindkét mű fontos kapcsolódási pontot jelent az ókori görög bölcselettel: számos alkalommal idézi a sokáig méltatlanul elfeledett filozófust és történetírót, Xenophónt, főleg a Hierón avagy a zsarnokságról című dialógusát (a továbbiakban Hierón), illetve a Kürosz neveltetése című, Kürosz perzsa királyról írott királytükrét. A legendás német-amerikai filozófus, Leo Strauss szerint a két fenti mű több alkalommal hivatkozik Xenophónra, mint Platónra, Arisztotelészre és Ciceróra együttvéve. Strauss nem mellékesen, a modern politikai filozófia és általában véve a modern politikatudomány atyjának tartotta Machiavellit („The founder of modern political philosophy is Machiavelli. He (…) did effect a break with the whole tradition of political philosophy.” In: Strauss: What is Political Philosophy? p. 40.) Véleménye szerint Xenophón hatásának tudható be az is, hogy Machiavelli egyszer sem használta a Fejedelemben a „zsarnok” (olaszul tiranno) kifejezést, minden uralkodó, akár zsarnoki viselkedést tanúsított, akár nem, a „király” titulussal van jelölve; különös módon az előbbinél ez az eszköz pont fordítva jelent meg, a Hierónban a „király” szó nem jelenik meg, helyette minden alkalommal a türannoszt olvashatjuk.

Az 1527-es év zűrzavaros eseményei során májusban Firenzében ismét köztársasági államforma jött létre, Machiavellit a Mediciek udvarával egyetemben elkergették a városból. Alig egy hónappal később, 1527. június 21-én, 58 évesen hunyt el a birtokán.

A könyvtárunk állományában Machiavelli műveinek több régi, 18., illetve 19. századi kiadása is megtalálható. Ezek közül a továbbiakban kettőt fogunk kiemelni. A Der Fürst: die kleinern politischen Schriften und Gesandtschaft bei dem Herzog von Valentinois című kiadás 1833-ban jelent meg Karlsruheban, Christian Theodor Groos nyomdájában. A 360 oldal hosszú kötetben a Fejedelmet olvashatjuk Johann Herzog német fordításában, továbbá Machiavelli rövidebb írásai közül számosat. Az Országgyűlési Könyvtár muzeális raktárába a Ghyczy-hagyaték részeként került és a C3/2258:2-es jelzet alatt található meg.

Az Il principe, e discorsi sopra la prima deca di Tito Livio című mű 1857-ben jelent meg Firenzében, Felice Le Monnier kiadásában. Intézményünk állományába a Pulszky-hagyaték részeként került. A bő 400 oldal terjedelmű kötet egy hosszú, közel 60 oldalas bevezető tanulmányt, a Fejedelmet és az Értekezéseket foglalja magában, mégpedig – ahogy a címe is egyértelművé teszi – eredeti, azaz olasz nyelven. Akik nem műfordításban szeretnék a Fejedelmet olvasni, azok a 336.833-as jelzet alatt találhatják meg ezt a kötetet.

Zágoni-Bogsch Gergely

Felhasznált irodalom

Niccolo Machiavelli: Der Fürst: die kleinern politischen Schriften und Gesandtschaft bei dem Herzog von Valentinois. Karlsruhe: Druck und Verlag von Christian Theodor Groos, 1833. IV, 360 p. (Niccolo Machiavelli's Sämmtliche Werke / aus dem Italienischen übersetzt von Joh. Ziegler) OGYK-jelzet: C3/2258:2

Niccolo Machiavelli: Il principe, e discorsi sopra la prima deca di Tito Livio. Firenze, Felice Le Moniier, 1857. LXI, 426 p. OGYK-jelzet: 336.833

Ian Chadwick: Machiavelli and Xenophon. 2014. 08. 29. In: ianchadwick.com  https://ianchadwick.com/machiavelli/machiavelli-and-xenophon/ Letöltés ideje: 2025. 07. 14.

Niccolo Machiavelli (1469–1527). In: Hegedűs Géza: Világirodalmi arcképcsarnok. Online: https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/IrodalmiArckapcsarnok-hegedus-geza-irodalmi-arckepcsarnok-1/vilagirodalmi-arckepcsarnok-9B9/ Letöltés ideje: 2025. 07. 14.

Kaposi Márton: Magyarok és olaszok az európai kultúrában. Budapest, Hungarovox, 2007. OGYK-jelzet: 594.673

Alexander Lee: Machiavelli. His Life and Times. London, Picador, 2020. OGYK-jelzet: V/2855

Aakash Singh: Eros Turannos : Leo Strauss and Alexandre Kojeve Debate on Tyranny. Lanham : University Press of America, cop. 2005. OGYK-jelzet: 918.978

Leo Strauss: On Tyranny : Including the Strauss-Kojève Correspondence. Chicago; London: University of Chicago Press, 2013. OGYK-jelzet: KK V/3033

Leo Strauss: Thoughts on Machiavelli. Chicago, Chicago University Press, 2014. OGYK-jelzet: 918.861

Leo Strauss: What is Political Philosophy?: and Other Studies. Chicago: The University of Chicago Press, 1988. OGYK-jelzet: KK V/3034

Tarján M. Tamás: Niccoló Machiavelli születése. In: Rubicon Online https://rubicon.hu/hu/kalendarium/1469-majus-3-niccolo-machiavelli-szuletese Letöltés ideje: 2025. 07. 14.

The Cambridge companion to Leo Strauss. Cambridge: Cambridge University Press, 2009. OGYK-jelzet: V/3031

Hahner Péter: Újabb 100 történelmi tévhit avagy, Amit biztosan tudsz a történelemről – és mind rosszul tudod... Budapest, Animus, 2011. OGYK-jelzet: 816.012

Niccolo Machiavelli 18-19. századi kiadású művei az Országgyűlési Könyvtár állományában

Niccolo Machiavelli: Die florentinische Geschichte in acht Büchern. Karlsruhe: Druck und Verlag von Ch. Th. Groos, 1834. X, 428 p. (Niccolo Machiavelli's Sämmtliche Werke / aus dem Italienischen übersetzt von Joh. Ziegler) OGYK-jelzet: C3/2258:4

Niccolo Machiavelli: Die Kriegskunst in sieben Büchern nebst den kleinen militärischen Schriften des Niccolo Machiavelli: mit rilf Plänen; Als Anhang: Auszüge aus Quellenschriftstellern zur Darstellung des Standes der Kriegskunst im Anfang des sechzehnten Jahrhunderts. Karlsruhe: Druck und Verlag von Christian Theodor Groos, 1833. [5], 363 p., 11 tab. (Niccolo Machiavelli's Sämmtliche Werke / aus dem Italienischen übersetzt von Joh. Ziegler) OGYK-jelzet: C3/2258:3

Niccolo Machiavelli: Freundschaftliche Briefe des Niccolo Machiavelli; Machiavelli's Leben. Karlsruhe: Druck und Verlag von Christian Theodor Groos, 1841. VIII, 505 p. (Niccolo Machiavelli' Sämmtliche Werke / aus dem Italienischen übersetzt von Joh. Ziegler) OGYK-jelzet: C3/2258:8

Niccolo Machiavelli: Historische Fragmente und Gesandtschaften und Sendungen des Niccolo Machiavelli: erster Band. Karlsruhe: Druck und Verlag von Christian Theodor Groos, 1838. [5], 372 p. (Niccolo Machiavelli's Sämmtliche Werke / aus dem Italienischen übersetz von Joh. Ziegler) OGYK-jelzet: C3/2258:5

Niccolo Machiavelli: Lustspiele und andere Poetische Schriften des Niccolo Machiavelli. Karlsruhe: Druck und Verlag von christian Theodor Groos, 1838. [5], 321 p. (Niccolo Machiavelli's Sämmtliche Werke / aus dem Italienischen übersetzt von Joh. Ziegler) OGYK-jelzet: C3/2258:7

Niccolo Machiavelli: Oeuvres de Machiavel : tome 1-6. ; L' Anti-Machiavel, [Hága] A La Haie : Aux dépens de la compagnie, 1743. OGYK-jelzet: C3/3513:1-6

Niccolo Machiavelli: Scritti inediti di Niccolo Machiavelli: risguardanti la storia e la milizia (1499-1512). Firenze: Barbera, Bianchi e Comp., 1857. LIX, 398 p. OGYK-jelzet: 336.978

Niccolo Machiavelli: Sendungen und Gesandtschaften des Niccolo Machiavelli: zweiter Band. Karlsruhe: Druck und Verlag von Christian Theodor Groos, 1838. [6], 369 p. (Niccolo Machiavelli's Sämmtliche Werke / aus dem Italienischen übersetzt von Joh. Ziegler) OGYK-jelzet: C3/2258:6

Niccolo Machiavelli: Vom Staate oder Betrachtungen über die ersten zehn Bücher des Tit. Livius. Karlsruhe: Druck und Verlag von Ch. Th. Groos, 1832. XIV, 394 p. (Niccolo Machiavelli's Sämmtliche Werke / aus dem Italienischen übersetzt von Joh. Ziegler) OGYK-jelzet: C3/2258:1