Katalóguskeresés - kurzor villog

 

Nyitó oldali csempék

Tartalom megjelenítő

Egy renegát gondolkodó: Baruch Spinoza

Baruch Spinoza, a felvilágosodás korának racionalista, posztkarteziánus filozófusa 1632. november 24-én született Amszterdamban. Családja az úgynevezett marrano – az Ibériai-félszigetről származó, a zsidóüldözések hatására kényszerből (ideiglenesen) keresztény hitre tért szefárd zsidók – közösséghez tartozott, anyanyelve nem a holland, hanem a portugál volt. Hollandia a 16. század vége körül kezdte befogadni az inkvizíció elől menekülő portugál marranókat, akiknek a jó része előtte Antwerpenben élt, ám onnan is tovább kellett állniuk, miután a város újra spanyol fennhatóság alá került. 1602 után, egy levantei ortodox zsidó hittérítő hatására a portugál hátterű marranók fokozatosan elkezdtek visszatérni őseik hitére. Ennek hatására a németalföldi társadalmon belül megszületett a zsidó vallási enklávé, amely saját törvényekkel és megkötésekkel bírt, ám bizonyos, a többségi társadalom által meghozott szabályokat is be kellett tartania: a keresztény tanokat sem szóban, sem írásban nem bírálhatták, illetve nem téríthettek és nem léphettek kapcsolatba keresztény nőkkel.

Spinozát a családja rabbinak szánta, így alapos képzést kapott mind a rabbinikus tudományokban, mind a héber nyelvvel kapcsolatban. Különösen járatossá lett a középkori zsidó filozófiában és úgy általában a filozófiában, illetve a kortárs tudományokban. Számos nyelvet elsajátított: portugál anyanyelvén kívül beszélt spanyolul, héberül, latinul, hollandul, olaszul, illetve egy kicsit franciául és németül is.

Erősen hatott rá a protestantizmus – az 1650-es években kapcsolatba került a mennonita közösség tagjaival –, a koraújkori németalföldi pragmatizmus és a karteziánus filozófia. Ezek a hatások is szerepet játszhattak abban, hogy fokozatosan eltávolodott saját közegétől, a zsidó közösségtől.

1656. július 27-én chérem (kiközösítés) alá helyezte őt az amszterdami zsidó közösség. A kiközösítés szövege, amit portugál nyelven fogalmaztak meg, a mai napig megtalálható az amszterdami zsidóság levéltári forrásai közt:

„A tanács vezetői tudatják mindenkivel, akit illet, hogy régtől tudván Báruch Spinoza gonosz vélekedéseiről és tetteiről, mindenféle eszközökel és ígéretekkel igyekeztek őt rávenni, fordulna el gonosz útjaitól. Semmiféle orvoslást nem találván azonban, sőt napról napra újabb értesülések birtokában lévén, mégpedig számos megbízható tanúságtevőtől, akik a mondott Spinoza jelenlétében meg is erősítették eme tanúvallomásaikat, miszerint visszataszító eretnekségeket tanít és gyakorol ez az ember, és rettenetes dolgokat követ el, rábizonyíttatott a vétek. Mindezen dolgokat a rabbik jelenlétében kivizsgáltuk, s a tanács úgy döntött a rabbik javaslatára, hogy a mondott Spinozát ki kell rekeszteni és el kell vágni az Izrael népétől. (…)”

A mai napig nem tudjuk, hogy mi volt a kiközösítés konkrét oka, de ha Spinoza munkáiban megjelenő főbb gondolatokat felidézzük, akkor lehetnek sejtéseink ezt illetően: nem ismeri el sem egy transzcendens, gondviselésszerű Isten, sem a lélek létezését, nem fogadja el, hogy a zsidó vallás legalapvetőbb, a Tórában összefoglalt törvényei isteni eredetűek lennének, illetve ebből kiindulva úgy gondolta, hogy ezek érvényességét nem kell a zsidó vallásúaknak elfogadniuk.​​​​​​​

1656 és 1660 között egy kiugrott jezsuita, Franciscus van den Enden iskolájában latint, államelméletet és karteziánus filozófiát tanult. Ezzel párhuzamosan kitanulta a lencsecsiszolás mesterségét, mely később megélhetési forrásául is szolgált. 1661-ben Rijnsburgba költözött, ahol tanítványainak megírta első értekezését Rövid tanulmány Istenről, az emberről és az ő boldogságáról címen. 1665-ben vetette papírra fő művét, az Etikát – ennek kiadására csak halála után került sor. Érdekes módon az előbbi mű kézirata Spinoza egyik barátja, a dán származású Niels Stensen révén 1677-ben Rómába került, majd 1922-ben a Vatikáni Könyvtár állományának része lett, de ott, mivel a szerző neve nem volt feltüntetve rajta, sokáig nem tudták, hogy milyen kinccsel van dolguk. 1673-ban I. Károly pfalzi választófejedelem felajánlotta neki a filozófia tanszékét a Heidelbergi Egyetemen, de ő nem élt a lehetőséggel.

A lencsék csiszolásakor keletkezett por következtében a szilikózis nevű tüdőbetegség alakult ki nála, ez is vitte a sírba 1677. február 21-én.

A Theologisch-politische Abhandlungen von Spinoza

​​​​​​Könyvtárunk állományában Spinoza műveinek két 19. századi kiadása is megtalálható. A Theologisch-politische Abhandlungen von Spinoza című munka az eredetileg latinul, Tractatus Theologico-Politicus címmel megjelent értekezés német fordítása. Az 1826-ban, Münchenben Joseph A. Finsterlin által kiadott kötet a Ghyczy -hagyaték részeként került az Országgyűlési Könyvtár falai közé, jelenleg a Muzeális Gyűjtemény része. A közel 500 oldal hosszúságú munka egy 44 oldalas, a fordító, Dr. J. A. Kalb által írt tanulmányt is magában foglal.

​​​​Spinoza ebben az eredetileg Hamburgban, 1670-ben megjelent művében a saját korában eretneknek tartott, fent már részben érintett nézeteket is kinyilvánított: véleménye szerint Mózes öt könyvét (azaz a Tórát) nem Mózes, hanem Ezra próféta állította össze. Mivel a zsidóság és a kereszténység is alaptételnek kezeli, hogy Mózes írta a Tóra könyveit, az Örökkévaló „diktálására”, csöppet sem meglepő tehát, ha Spinoza nézeteit eretnekségként kezelték.

Baruch Spinoza: B. v. Spinoza's sämmtliche Werke

A Baruch Spinoza: B. v. Spinoza's sämmtliche Werke: 1-3. című, háromkötetes mű – mint azt címe is mutatja – Spinoza írásainak gyűjteményes, német nyelvű kiadása. 1841-ben jelent meg Stuttgartban, J. Scheible kiadásában, Berthold Auerbach fordításában, az Országgyűlési Könyvtár raktárába pedig a Pulszky-hagyaték részeként került. Az első kötet egy alapos Spinoza-életrajzot is tartalmaz, amely a fordító tollát dicséri.

​​​​​​​Zágoni-Bogsch Gergely

 

Felhasznált irodalom

Spinoza munkásságával kapcsolatos szakirodalom az Országgyűlési Könyvtár állományában

  • Francois Zourabichvili: Spinoza: a gondolkodás fizikája. Budapest, Göncöl, 2010.  OGYK-jelzet: 814.403
  • Boros Gábor: Individuum, közösség és jog Spinoza filozófiájában. Budapest: Áron, 2000. OGYK-jelzet: 565.730
  • Boros Gábor: Spinoza és a filozófiai etika problémája. Budapest, Atlantisz, 1997. OGYK-jelzet: KK VIII/1418
  • Boros Gábor: Spinoza-tanulmányok. Budapest: Áron, 1994. 144 p. (Tények és érvek) OGYK-jelzet: 547.049
  • Gilles Deleuze: Spinoza és a kifejezés problémája. Budapest: Osiris, 2000. OGYK-jelzet: 565.958
  • Kecskés Pál: Das Problem der sittlichen Freiheit nach Spinoza und Thomas von Aquin. Doktori disszertáció. Budapest OGYK-jelzet: A5/428
  • Spinoza: Critical Assessments. Abingdon : Routledge, 2001 OGYK-jelzet: KK VIII/1420:1-4
  • The Cambridge Companion to Spinoza. Cambridge: Cambridge University Press, 1997. OGYK-jelzet: 817.480
  • Irvin D. Yalom: A Spinoza-probléma: regény. Budapest: Park, 2023. OGYK-jelzet: 932.678
Könyvajánlók

Bannerek

Olvasói fiók

Magyar Jogi Portál

Országház Könyvkiadó

MPGY

Muzeális

Soltész bibliográfia

Steindl

Fotótár

Kisebbség - v5

virtuális könyvtárlátogatás

virtuális könyvtárlátogatás