Benedek Ferenc Zalában, Ozmánbükkön született 1926-ban. Tanulmányai Pécsre vezették, ahol 1951-ben szerzett jogi diplomát. Ekkor csatlakozott az intézmény oktatói karához, és pályafutása során mindvégig ott tevékenykedett. Pályája elején több területtel – perjoggal, római joggal és közgazdaságtannal – is foglalkozott, ami tágabb látásmódot adott számára, ám érdeklődése végül egyértelműen a római jog felé fordult. 

„A hatalom csak eszköz, végcél a népek boldogítása.”
(Deák Ferenc)

Deák Ferenc Zala vármegyei köznemesi család sarjaként született 1803-ban Söjtörön. Tanulmányait Keszthelyen a premontrei, Pápán a bencés, illetve Nagykanizsán a piarista gimnáziumban végezte.  A győri jogakadémia elvégzése után Pesten tette le az ügyvédi vizsgát, majd Zala vármegyében lett tiszti ügyész, illetve később közjegyző, majd alispán. 1833-tól pedig – a váratlanul megbetegedő bátyja, Antal helyett – a pozsonyi országgyűlés követe lett. Élete első beszédét követően mintha megbánta volna azt, hogy elvállalta a követi megbízatást, sógorának a következőket írta:

„Közöttünk pártok kérdése minden tárgy… Valóságossan liberális ideák ritkák, másnak tulajdonát csorbitni sokan szeretnék, de jussokat adni, vagy ott engedni, a hol igazságos, arrol nem akarnak hallani…”

125 éve, 1900. december 19-én született Féja Géza író, újságíró, kritikus, szociográfus a felvidéki, Bars vármegyei Szentjánospusztán.

Lévai gimnáziumi évei után a budapesti egyetemen magyar-német szakos tanári diplomát szerzett, bölcsészhallgatóként Eötvös-kollégista lett, és abban az időszakban Szabó Dezsőt tartotta példaképének. Tanári pályája az Esztergom-tábori Fiúnevelő Intézetben indult, itt tanított 1927-től 1932-ig, majd Pesterzsébetre került. 1922-ben jelent meg első verse a Nyugatban, irodalmi tevékenységét Bajcsy-Zsilinszky Endre Előőrs, később Szabadság című hetilapjában is folytatta. Közben folyamatosan publikált, és az 1920-as évek elejétől részt vett a falukutató mozgalomban.

Klebelsberg Kuno 1875. november 13-án osztrák származású arisztokrata családba született az Arad vármegyei Magyarpécskán. Középiskolába a székesfehérvári ciszterciekhez járt, a jogot pedig Budapesten, Münchenben, Berlinben és Párizsban végezte el, államtudományi doktori címet szerezve. Kezdetben közigazgatási bíróként tevékenykedett, illetve jogot oktatott.

Pfeiffer Zoltán 1900. augusztus 15-én született Budapesten. Jogot végzett, majd ügyvédi és bírói vizsgát tett. 1931-ben belépett az egy évvel korábban létrejött, a kormányzó Egységes Pártból kivált Független Kisgazdapártba. 1936-tól már pártfőügyészként (az etikai testület vezetőjeként) vett részt az FKgP belső életében, majd az 1939-es parlamenti választáson – a Horthy-korszak egyetlen titkos szavazás mellett megtartott törvényhozási választásán – pártja kampányát szervezte.

Háromnegyed évszázaddal ezelőtt hunyt el Bánffy Miklós gróf (1853-1950), hazánk egyik legrövidebb ideig hivatalban lévő, egyben egyik legjelentősebb külügyminisztere. A késő dualizmus színházi életét színesebbé tevő, jelentős humán műveltséggel és művészeti érzékkel rendelkező erdélyi politikus kivette a részét a századforduló legnagyobb horderejű politikai vitáiban, kulcsszerepe volt az utolsó magyar királyi koronázás megszervezésében, a régi rend bukását követően pedig egészen a Rákosi-korszak derekáig élt – igaz, már a román határokon belülre került Erdélyben.

„Kereskedésünk, mely csodaszerű térfoglalásai folytán, a világforgalom jelentékeny tényezőjévé emelkedett, oly intézményeket és formákat létesitett, melyek szabályozására létező törvényeinkben hiába keresnénk útmutatást.” (Apáthy István: A magyar kereskedelmi törvénykönyv tervezete. Budapest: Franklin, 1873. p. 1.)

1875. május 18-án hirdették ki a Képviselőházban az 1875. évi XXXVII. törvényt, amely a polgári korszak kereskedelmi jogának átfogó szabályozását tartalmazta, és amelynek legfőbb küldetése az volt, hogy betöltse a fennálló vonatkozó törvények hézagosságát, elavultságát és ezáltal megfeleljen a Magyarországon is kialakult „modern-irányú nemzetgazdászati” körülményeknek, az újabb kor forgalmi viszonyai által támasztott követelményeknek. 1945-ig a kereskedelmi törvényt száznál is több törvénnyel egészítették ki, egyes rendelkezései azonban, így például a közraktárakról szóló paragrafusok, több mint 100 évig hatályos törvények maradtak. A kereskedelmi törvény még hatályos rendelkezéseit a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény helyezte hatályon kívül, azonban a kereskedelmi ügyletek általános szabályait rögzítő paragrafusok közül néhány a mai napig hatályos jogszabályként jelenik meg.