"Egy talpig becsületes, egy valóban hatalmas és következetes államférfiúnak életét állítja elénk Ferenczi Zoltán. Végigkísérhetjük ezt az életet a születéstől a halálig és nem látunk benne homályos pontokat, hanem egyetlen, minden tettét, minden szavát magába ölelő vezető gondolatot: a régire támaszkodva haladjunk előre, oly módon, hogy ősi alkotmányunkat egy pillanatra se veszélyeztessük. (...)
Ferenczi a múlt század hatalmas küzdelmének keretében jeleníti meg Deák alakját. Ez a történeti háttér mindenütt köréje csoportosul. Pár évre veszti csak el vezéri szerepét, hogy aztán ismét rábízza a nemzet legféltettebb kincsének, függetlenségének megmentését. Ferenczi Deák életét ígéri s azt meg is adja híven, pontosan, lelkiismeretesen. (...) Az események előadásán kívül az írónak olykor-olykor igen érdekesen sikerült bevilágítani abba a műhelybe, hol az érzések keletkeznek, a gondolatok forronganak. Széchenyivel, Kossuthtal, Wesselényivel való együttműködésére is rátér és minden alkalmat megragad, hogy a reformkor nagy politikusainak egymásra való hatását megrajzolja. (...)
Ferenczi nemcsak szereti Deákot, hanem rajong érette. Munkájában a nagy törvénytudó úgy emelkedik ki a múlt század nagy államférfiúi közül, mint a mező közepén álló óriás fa, melynek árnyéka megöli a tövében levő növényzetet. Összezsugorodik akaratlanul is Kossuth alakja, pedig jól tudja Ferenczi, jól tudta Deák is, hogy a kormánynak jogtalan erőszakoskodása után a nemzetnek már nem lehetett Deákot követnie.
De Ferenczi Zoltán Deák életrajzát ígérte, ezt meg is adta híven, becsületesen, érdekesen. Műve rendkívül tanulságos olvasmány, a mely mindvégig leköti olvasója figyelmét. Vannak részei, amelyekben kristálytisztán sikerült az egy-egy vitatott kérdés körül mérkőző pártok felfogását megírnia. Munkája hatalmas emlékoszlop Deáknak, akit igazolt, akit nagyobbnak, hatalmasabbnak sikerült megrajzolnia annál a képnél, ahogyan a közfelfogásban élt."
