Alsó-csernátoni Csiky Kálmán Csiky Károly székelyföldi gazdatiszt fia, a Jász-Nagykun Szolnok megyei Kenderesen született. A debreceni főiskolán hallgatott bölcseletet, teológiát és jogot, és a reáliskolában a magyar nyelv és a történelem segédtanáraként is alkalmazták. 1865-től fél-fél évet töltött a berlini és a heidelbergi egyetemeken, ahol bölcsészeti, jogi és államtudományi szakokon hallgatta nagyhírű tanárok előadásait. Hazatérve beiratkozott a pesti egyetemre 1869-ben, és jogász doktori címet szerzett. Emellett nevelő lett a Teleki családnál Gyömrőn, gróf Teleki Sándor fiai mellett. 1870-től tizenöt évig a budapesti evangélikus főgimnázium latin nyelv és irodalom tanára lett, és időközben az egyetemen habilitált magántanárként magánjogi órákat tartott.

1881 és 1884 között Sepsiszentgyörgy képviselőjeként részt vett az Országgyűlésben a Szabadelvű Párt képviselőjeként. Tudásával, széleskörű ismereteivel korán kitűnt képviselőtársai közül, s mint szónok egyike volt a Ház legjobb szónokainak, kit akkor Szilágyi Dezsővel és Berzeviczy Alberttel emlegettek egy sorban. A honvédelmi tárcának sokáig volt az előadója, azonkívül sok fontos törvényjavaslat tárgyalásában vett részt. 1884-ben a Műegyetemen a magyar közigazgatási és magánjog nyilvános rendes tanára lett, 1882-ben a fővárosi törvényhatóság bizottságának, majd 1884-től a budapesti református egyház tanácsának lett a tagja. Jogászi munkája mellett irodalmi működése is számottevő volt. Munkásságát a Koszorú című lapnál kezdte, majd a Pesti Napló munkatársa lett, ahol vezércikkeket írt, és a gazdasági rovatot vezette. 1870-ben a lap tudósítója volt a német-francia harctéren, onnan küldte tudósításait a Pesti Naplónak és a Pester Lloydnak. Ezenkívül a Korunk, a Nemzeti Hírlap, a Magyar Tanügy és a Budapesti Szemle hoztak tőle tanulmányokat, bírálatokat, könyvismertetéseket. Csiky Kálmán Budapesten hunyt el váratlanul, 1905-ben.

A portré forrása: Vasárnapi Újság, 1905. LII. évf. 12. szám. p.179.