Ha olyan könyvet veszünk kezünkbe, amely Concha Győzőt vallja szerzőjének - írja Polner Ödön - előre bizonyosak lehetünk benne, hogy úgy tartalmára, mint előadására nézve kiváló művet fogunk olvasni”. Az első benyomás, melyet átnézése után merítünk, hogy felleljük benne mindazokat a kiváló kvalitásokat, melyekkel már a Politika első részében megismerkedhetett az olvasó. Mindkettő jellemző tulajdonsága az éles analysis, valamint a széles és nagy látókörű tájékozottság és gondos lelkiismeretesség, illetve a philosopháló hajlandóság, mely a rendkívül sok irányú és bonyolult viszonyokra vonatkozó tételek nagy tömegét egységes, az egészet átfogó s az egész felett uralkodó elvre fel tudja vezetni. Az első részhez képest azonban itt sokkal inkább áll előttünk a reális állam, mely igazi életet, valóságot, kézzelfoghatóságot éppen közigazgatási működésében nyer. E kötetében Concha a modern állam mindennapi működését tárja elénk. Álláspontja, hogy az egyes bármily fejlettsége mellett is mellőzhetetlen a köz támogatása, kiegészítő működése, mely azonban az állam közigazgatási beavatkozásának szükségképpen határt szab az egyéni önállóság követelményeinek tekintetbevétele által. Fejtegetései során rávilágít az egyéni- és összlét, javaik elválaszthatatlan kapcsolatára és láttatja azt is, miként szolgálja a közigazgatási működés az összlét fenntartása mellett magát az egyéni életet. Különösen értékessé teszik a munkát továbbá a főbb kultúrállamok közigazgatásának fejlődésére vonatkozó és részletes pozitív közigazgatás-jogi adatok, de mindemellett a hazai irodalomnak különös figyelmet szentel.

A kötet az alkotmány és közigazgatás fogalmának egymástól való elhatárolásával, az alapfogalmakat részletesen fejtegető bevezetéssel kezdődik. A közigazgatás a szerző meghatározása szerint az az állami működés, amellyel egy nemzet közfeladatai, közszükségletei végett, ezeknek egyes concrét eseteiben cselekvőleg foglalkozik. Kissé kimerítőbben, - ha a részletesen nem körvonalazható államcéltól eltekintünk -, egyfelől igen különböző feladatok puszta összessége, másfelől a működés, tehát a legrészletesebb, legconcrétabb foglalkozás egyes személyekkel, dolgokkal, továbbá a szervezet, azaz az e működést kifejtő személyek s e célra szolgáló pénzbeli és dologi eszközök rendszere. A közigazgatás tárgyalásánál e három tényező vizsgálata és fejtegetése képezi Concha művének tárgyát. A könyv I. részét „a közigazgatás mint tárgyilagos jelenség” képezi. Az első fejezet „A közigazgatás tagosulása” címet kapta, mely - szerző szerint - azáltal jön létre, hogy a közigazgatási működés a legkülönbözőbb egyes feladatokból álló államcélt csak számtalan egyes egyén segítségével s mindennemű anyagi, külső eszközöknek felhasználásával és az embereknek a területen való eloszlása szerint oldhatja meg a concrét valóságban, s ezen elemeknek egymáshoz, valamint az emberek területi eloszlásához szorosan meghatározott összefüggésbe kell kerülniük. E fejezetben igen éles analysissel került kifejtésre a közigazgatási feladatoknak, működésnek és szervezetnek e különböző szempontokból való tagosulása, a feladatok csoportosítása, a szervezet tagoltsága s a működés egyes mozzanatainak és eredményeinek megkülönböztetése. Mint különösen kiemelkedő részletet említi Polner a közigazgatás terület-, valamint a feladatok általános és rész-szerű természete szerinti tagosulására vonatkozó szakaszokat. A közigazgatási funkczióról szóló második fejezet különösen a közigazgatás külső és belső rendjével, vagyis a közigazgatási eljárással, valamint a közigazgatási végrehajtással, végül a vitás közigazgatási funkcióval foglalkozik. Az utóbbi a közigazgatásnak az az alakja, amelyben valamely alsóbb közigazgatási hatóság intézkedéseivel meg nem elégedve, illetőleg sértve a magános felsőbb hatósághoz folyamodik, aki az első hatóságot helyettesítve és intézkedését módosítva jár el. A harmadik fejezetben Concha a közigazgatási funkczio feletti per tanát fejti ki. Tárgyalása kiterjed a közigazgatási bíráskodásra vonatkozó különböző elméleteknek és az egyes államokban tényleg fennálló rendszereknek összehasonlító ismertetésére is. Álláspontja az, hogy e per lényegére nem különbözik a magánjogi pertől, mellékes, hogy az a rendes vagy szakbíróságokra van-e bízva. „Igen érdekesen van itt kimutatva, hogy a közigazgatási bíráskodásnak franczia rendszere, mely ebbe a bíráskodásba a közigazgatás szempontjait viszi bele, mennyire nem megfelelő, s hogy Gneistnak az álláspontja a közigazgatási bíráskodás tekintetében a franczia állásponttal lényegileg megegyezik.”- írja e szakaszokról Polner, aki a hatásköri összeütközések mibenlétének fényes kifejtésére hívja még fel a figyelmet.

A II. rész tárgya a közigazgatás közegeinek személyes lánczolatára vonatkozó elvek előadása, - mely a hivatali viszony természetével, a hivatali viszonyból folyó jogokkal, társadalmi állással, kötelességekkel, a fegyelemmel, a köznek tisztviselőiért való felelősségével foglalkozik -, valamint a közigazgatás egységes vezetésének (centralisatio, decentralisatio) kérdései. Ez utóbbi egyike a legszebb fejezeteknek, mert e szakaszokban kerül éles elmével kifejtésre a központosítás megkülönböztetése a közigazgatás funkciói és a feladatok szempontjából. A III. részben találjuk a közigazgatás tudományának, a közigazgatástannak a jellemzését, s annak a különbségnek a kidomborítását, amely a közigazgatási jog és a közigazgatástan közt van. E fejezetben sajátságos széleskörű áttekintéssel és elemző tulajdonsággal került bemutatásra továbbá a közigazgatástan fejlődése is, a legnagyobb fontosságot és jelentőséget e tudomány megalapításában Stein Lőrincznek tulajdonítván. A közigazgatás irányelvei cím alatt ugyancsak itt kerülnek tárgyalásra az állami beavatkozás határai. Míg Concha a fenti fejezetekben főként a közigazgatási szervezetnek s a közigazgatási működésnek általános elveivel foglalkozik, a mű következő, azaz „különös részében” az egyes közigazgatási feladatokat és azok kielégítésére szolgáló intézményeket tárgyalja. Első helyre a statisztika és a népmozgalmi igazgatás került, mert e tevékenység mintegy átszövi az összes többi igazgatási ágat, mind olyan intézkedések, amelyek egyszerre több konkrét állami feladat szolgálatában állnak. Ugyancsak az állam általános céljára vonatkoznak az V. részben ismertetett rendőri igazgatásról szóló oldalak is. E fejezetben mindenekelőtt a közrend meghatározásával találkozunk, mely egyrészt az emberi tevékenységnek, másrészt a különböző javaknak megosztása és összefüggése személyek, helyek, idő szerint. Így azt a nemzeti összlét és az egyéni társadalmi lét tényezőinek összeműködése s a különböző javaknak e tényezők közti megosztása és általuk való élvezése alkotja. A nemzeti összlét, vagyis az állam tényezőinek, szerveinek összeműködése, összefüggése által jön létre az állami rend, a társadalmi rendet pedig az egyes magánosok tevékenységének, munkálkodásának pontos egybefonódása és szoros egymásutánja, a gazdasági, a szellemi javaknak és az ezek alapján képződő egyéni tekintélynek és hatalomnak biztos elosztása teszik ki. Mindkettő előfeltételeinek létesítése és biztosítása, továbbá a rajtuk kívül eső, de ezek megbontását eredményező természeti erők, elemek kitöréseinek megfékezése a rendőrség feladata. Szerző e fejezetben szól még a rendőrség fajairól, a rendőri működés határairól, különleges eszközeiről és a magas vagy politikai rendőrségről, mely szakaszokból főként azok a tömör fejtegetések emelendők ki, amelyek a rendőrség – beleértve a politikai rendőrséget is - működésének határaira vonatkoznak. Nagyon sok figyelemre méltó megjegyzés van továbbá a következő, azaz a politikai rendőrség egyes ágai című fejezetben a csoportosulások és gyülekezetekre, az egyesületekre, a sajtóra vonatkozó rendőrség kérdéseinek tárgyalásánál, ahol részletekben, az ott felállított elvek mentén mutatja ki a szerző, hogy a rendőrség céljai és a jogrend sértetlensége hogyan egyeztethetők össze. A fentiek tárgyalása után e fejezetben ismerteti a magánrendészetre, a rendőri szervezetre és a rendőri kivételes állapotra vonatkozó kérdéseket is.

A kötet utolsó, VI. része a közegészségi igazgatást tárgyalja. E fejezetben a fogalom meghatározása, a közegészség jelentősége és igazgatása fejlődésének vázolása után a közegészség ápolására vonatkozó elveket fejti ki, később, a közegészségi rendészet után a gyógyászat ügyét tárgyalja, melyre vonatkozóan Polner az orvosi rendre, annak képzésére és gyakorlatára vonatkozó kérdéseket emeli ki. A közegészségügyi személyzetéről szólván még, a közegészségtan és közegészségügyi igazgatás közötti viszony, illetve ez utóbbi irodalmának méltatásával végződik Concha közigazgatástanának első része. Amint látható, a Közigazgatástan különös részének csak egyik fele található meg e könyvben, nem talál helyet az államélet mindenféle terére vonatkozó működés. Ennek részben az az oka, hogy bizonyos igazgatásokra vonatkozó ismeretek vagy a magánjog anyagához tartoznak, mint a gyámügyi közigazgatás, vagy már önálló tudományokká váltak, mint például a közgazdasági vagy külügyi igazgatás esetében a közgazdasági politika és a nemzetközi jog. Másrészt a közművelődési és szociálpolitikai igazgatás kifejtését Concha következő kötetének, a Közigazgatástan folytatásának tartotta fenn.