A Magyar Hírlap utódjaként jelent meg, szerkesztője Szilágyi Ferenc volt.
A kormány lapja volt, és így, mint félhivatalos lap közölte a rendeleteket. A lapban már az indulásakor egyre hangsúlyosabbá váltak a külpolitikai tárgyú írások, mint például a keleti kérdés vagy Oroszország helyzete. 1854-től az anyagi, közgazdasági témák, illetve a pénz- és bankügyekkel kapcsolatos cikkek száma kezdett megnövekedni. A tárcarovat 1853 és 1856 között szinte teljesen átalakult, mellyel jelentős növelte a lap a színvonalát. Mindezek ellenére az előfizetők száma tendenciózusan csökkent. Emiatt a helytartóság arra az álláspontra jutott, hogy a hivatalos lapok kiadásáról maga gondoskodik, csak a nyomtatást és a szétküldést adja bérbe. 1856-tól Emich Gusztáv volt a kiadásért felelős, a szerkesztői feladatokat pedig Nádaskay Lajos látta el 1857. január 1-jétől 1860. szeptember 15-ig egymaga. Ettől kezdve a Budapesti Hírlap kezdett ugyan megerősödni, azonban politikai függetlenségét elveszítette. A lap javarészt gazdasági és azokkal összefüggő társadalmi kérdéseket tárgyalt, illetve a kormány álláspontját tükröző politikai jellegű írásokat.
1859-től a lap egyre óvatosabb hangon közölte a híreket, már kommentárok nélkül. 1860. január 1-jétől megváltozott a lap formája, ugyanis kisebb alakban jelent meg 12 oldal terjedelemben, melyből 6 oldalt a „Hivatalos értesítő és a hirdetések” rész tett ki. 1860. szeptember 15-én, Nádaskay Lajos halálának napjától, új szerkesztője lett a Budapesti Hírlapnak Vértei Ernő személyében. Nagyon rövid idő múlva, 1860. november 30-án a Helytartótanács mindenféle előzetes bejelentés és indoklás nélkül megszüntette a lapot. Majd 1860. december 1-jén Sürgöny néven megindult a kormány új hivatalos lapja, mely 1867. február 19-ig jelent meg. A lap legfontosabb feladata a jogszabályok, parancsok, utasítások és rendeletek kihirdetése volt. Emellett természetesen a bel- és külföldi politika eseményeiről is tudósított. Az első szerkesztője Vértei Ernő volt, majd 1864-től Kecskeméthy Aurél 1865-ig, őt követte Bulyovszky Gyula 1866-ig, végül újból Kecskeméthy látta el a szerkesztői feladatokat egészen a lap megszűnéséig.