"A magyar tudományos és politikai élet, a humanizmus és közoktatásügy egyik kiváló képviselője (...) több mint ötven évig dolgozott a költészet, műfordítás, történetírás és a közélet sok más ágában. Ritka összhangba olvadt együvé nála a klasszikus és újkori műveltség. Az ókori költők és bölcselkedők munkásságát épp úgy ismerte és tanulmányozta, mint az újkori német, angol és francia írók műveit. (...)

1823-ben született (...) atyját korán elvesztette és így az ő, valamint öccse, a hírneves festőművész, Mihály nevelését ritka műveltségű édesanyja vezette. Gimnáziumi tanulmányait a veszprémi piaristáknál, a jogot pedig a pesti egyetemen végezte (...) Szentkirályi Móric pestmegyei követ patvaristája [gyakornoka] lett az 1843-44-iki országgyűlés alatt. Az országgyűlés után Moson megyében aljegyző, majd tiszti ügyész lett s élénk részt vett a megyei küzdelmekben, mint szónok és író; így szerzett magának népszerűséget, s az első, népképviseleti pesti országgyűlésre követté választatott alig huszonöt éves korában s követte a kormányt Debrecenbe is, a hol a békepárthoz tartozott, s mint ilyen, vezércikkeket írt Jókai Mór Esti Lapjába. Az önkényuralom korszakában szülőföldjén, (...) ősi birtokán gazdálkodott. Családi szerencsétlenségek érték, rövid időközben elvesztvén első és második nejét s kis gyermekét. A tanulmány lett vigasza nehéz napjaiban; történelmi és politikai tanulmányokkal foglalkozott s kedvelt Horatiusát fordítgatta.

Az 1860-iki októberi diploma visszaállítván az alkotmányos életet, ő is a közélet harcosai sorába lépett, mint Somogy megye főjegyzője s a következő évben, mint a tabi kerület képviselője (...) a felirati párthoz tartozott s Deák Ferenc környezetébe jutott; emitt vezércikkeivel, a melyeket a Pesti Naplóba írt s más publicisztikai munkáival, melyeket mint röpiratokat tett közé, igyekezett a kiegyezés útjait egyengetni. Ugyancsak ez időben írta Anglia története a forradalomig és Az angol forradalom története című jeles munkáit, amelyek politikai és bölcseleti, stiliszta és történetkutató tehetségének is kiváló bizonyítékai. Majd folytatta és befejezte Macaulay Anglia története II. Jakab trónra léptétől kezdve című nagy művének fordítását, amelyből az első két kötetet Csengery Antal ültette át nyelvünkre. Közben tanulmányai köréből anyagot merített a Stuart Mária, Cromwell, vagy a nagyság átka, és Strafford című történet-bölcselmi drámáihoz, amelyek közül az utolsó a Teleki-díjat nyerte el az Akadémiában. Sokat dolgozott emellett Arany János Koszorújába s a Budapesti Szemlébe, ahol (...) Széchenyiről több tanulmányt közölt. Emellett lefordította Lessing Bölcs Náthán című híres drámáját, elbeszéléseket írt, s a napi politikai és tudományos kérdéseket is többször tárgyalta a különböző lapokban. Írói érdemeit a Kisfaludy-társaság és a Magyar Tudományos Akadémia is méltányolta, amaz 1866-ban, emez 1870-ben választotta tagjai sorába (...)

A politikai téren a kiegyezést megalkotó 1865-68-iki országgyűlésnek egyik legkészültebb és legszorgalmasabb tagja volt s a különféle bizottsági tárgyalásokban fejtett ki nagy tevékenységet. Ő volt az első delegációban magyar részről a tengerészeti budget előadója, s bár keveset foglalkozott azelőtt ez üggyel, de amint rábízták e dolgot, éjjel-nappal tanult, hogy megbízatásának becsülettel megfelelhessen, s oly tüzetes jelentést írt a monarchia tengerészeti ügyeiről, hogy az efféle dolgozatok közt alaposság tekintetében kevés volt hozzá hasonlítható.

Tevékenyen működött közre a közoktatásügy rendezésében is. A közoktatási törvénynek ő volt előadója az országgyűlésen, s annak végrehajtásában is fontos szerep jutott neki. Amint a tanfelügyelői intézmény életbe lépett, a főváros tanfelügyelője lett, a budapesti iskolaügy rendezése neki köszönhetett akkor legtöbbet. Közben néhány hétig a Nemzeti Színház ügyeit is vezette, mint helyettes intendáns, de e működését csakhamar abbahagyva, kettőzött buzgalommal foglalkozott a főváros iskolaügyeivel, az egyetemes tanítói gyűlés szervezésével, a tanszerkiállítás létesítésével, s ebbeli érdemeinek elismeréséül címzetes miniszteri tanácsosi ranggal tüntette ki a király.

Munkásságának e teréről visszavonulván, újra a politikai pályán találjuk, s a nyolcvanas években két ízben volt országgyűlési képviselője előbb Pápának, majd Sopronnak; 1891-ben Őfelsége a főrendiház tagjává nevezte ki s (...) élénk részt vett annak vitáiban, megőrizve mindig egyéni függetlenségét s őszinte meggyőződését (...)

De legodaadóbban és legtöbb kitartással tudományos törekvéseinek élt az utóbbi húsz év alatt. Széchenyi István naplóinak kivonatát, leveleit, hírlapi cikkeit, szónoklatait, külföldi utazásairól írott följegyzéseit ő rendezte sajtó alá, s ő írta meg Széchenyi két kötetes életrajzát, amely mint korrajz is igen gazdag tartalmú és a Magyar Történeti Társulat ezredévi kiadása gyanánt jelent meg.

(...) egy alkalommal kocsiról leszállva elbukott, s emiatt huzamosabb ideig gyöngélkedett. Valószínűleg már ekkor szélütés érte, amely [1898.] április elején újra s még nagyobb mértékben meglepte, midőn a Nemzeti Kaszinó lépcsőjén leesett s agyrázkódást szenvedett, mely nemsokára véget vetett életének. (...)"