Vadász Lajos

(Szeged, 1881. január 15. – Budapest, 1948. november 30.)
bíró, jogi író

Irodalom:

  • Magyar életrajzi lexikon. 2. kötet, L-Z. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1982. 936 p.
  • Új magyar életrajzi lexikon. 6. kötet. Budapest: Magyar Könyvklub, 2001-2007. 993 p.
  • A magyar társadalom lexikonja. Budapest: Magyar Társadalom Lexikonja, 1930. 588-589 p.
  • Budapesti Közlöny. 1904. július 23. (168. szám), 1 p.

Életrajz, munkássága

Timpauer Vince és Alasa Etelka fia Lajos, Szegeden született 1881. január 15-én. Középiskoláit szülővárosában végezte el. 1904-ben kérte Timpauer-ről, „Vadász”-ra családnevének magyarosítását az ifjú jogász.

Életrajzáról kevés adat áll rendelkezésünkre. Doktori oklevelét 1912-ben a budapesti jogtudományi egyetemen szerezte. 1914-1918 között a Temes megyében lévő fehértemplomi törvényszéknél jegyzőként helyezkedett el, közben 1917-ben ügyvédi vizsgát tett. 1918-tól a Dél-Bánságban, a kevevári járásbíróságnál ítélőbíró volt. 1919-ben, miután nem volt hajlandó hűségesküt tenni a Szerb-Horvát-Szlovén államra, kiutasították, ekkor települt át Magyarországra. 1920-tól a paksi járásbíróságon, majd három évvel később Szegeden járásbíró, 1926-tól törvényszéki bíróként működött. 1928-tól Budapesten a Kúria tanácsjegyzője, majd a törvényszéken tanácselnök volt. Műveiben a magyar polgári jogon belül a magánjog kérdéseinek megválaszolása foglalkoztatták leginkább. 1947-ben nyugdíjazták. Vadász Lajos 1948. november 30-án halt meg, szívgyengeségben.