Tőry Gusztáv 1857. október 24-én született Pesten. Édesapja nemes Tőry Gusztáv (1823-1869), édesanyja Kunig Rozália (1829-1890). Testvérei Tőry Róza, Tőry Emil (1863-1928) és Tőry József. A család korábbi neve Spiesz volt. Felesége rajeczi Burián Aranka. Két gyermekük született Tőry Aranka és Tőry Edit.

Tőry Gusztáv a középiskola befejezése után jogi doktori oklevelet szerzett a Budapesti Tudományegyetemen. Németországban, Franciaországban, Angliában, Belgiumban és Svájcban egészítette ki jogi tanulmányait. 1880-tól joggyakornok volt a Budapesti Királyi Ítélőtáblánál, onnan 1883-ban az Igazságügyi Minisztériumba helyezték át tiszteletbeli segédfogalmazónak, majd a törvényelőkészítő munkákban vett részt. 1898-tól miniszteri tanácsos lett, majd a nemzetközi ügyek osztályát vezette. Németországban és Svájcban hivatalos kiküldetései folytán tevékenyen részt vett a házassági jogról szóló 1894. évi XXXI. törvénycikk nemzetközi rendelkezéseinek kidolgozásában, a gyermekek vallásáról szóló 1894. évi XXXII. törvénycikk, az állami anyakönyvekről szóló 1894. évi XXXIII. törvénycikk és a vallás szabad gyakorlatáról szóló 1895. évi XLIII. törvénycikk alapján kibocsátott rendeletek megállapításában és gyakorlati meghonosításában. 1912-ben államtitkár lett és 1918. május 8-tól igazságügyminiszter a harmadik Wekerle-kormányban, majd 1920-tól öt éven át a Kúria elnöke.

Sokat foglalkozott birtokrendezési kérdésekkel, ő dolgozta ki a naszódvidéki községek birtokviszonyainak rendezéséről szóló 1890. évi XVIII. törvénycikket és a kapcsolatos rendeleteket, az erdélyi részek és a volt Partium területén követendő birtokrendezési eljárásnak 1892. évi novelláját és a vonatkozó rendeleteket, köztük az 1893. évi 356. sz. I.M. utasítást. Tervezője volt a katonai határőrvidéki házközösségi intézmény megszüntetésére vonatkozó 1898. évi II. törvénycikknek, valamint a végrehajtás tárgyában 1898. évi 30.184 szám alatt kibocsátott bel- és igazságügyminiszteri rendeletnek. Szerzője volt a magyar főudvarnagyi bíráskodásról szóló 1909. évi XVI. törvénycikk javaslatnak, emellett számos igazságügyminiszteri rendeletnek és intézkedésnek. Tőry Gusztáv gyakran képviselte az igazságügyi kormányt más minisztériumoknál, különösen törvényalkotási kérdésekben. 1907-től minden igazságügyi törvény kidolgozásában részt vett. 1913-tól elnöke volt a magyar polgári törvénykönyv előkészítő bizottságának. Az új polgári perrendtartásnak 1915. január 1-jei életbe lépése alkalmából kiadott bírósági ügyviteli szabályok és a kapcsolatos rendeletek Tőry Gusztáv vezetése alatt készültek. Tevékenyen részt vett azoknak a törvényeknek és rendeleteknek a szerkesztésében is, amelyek a háborús állapot következtében váltak szükségszerűvé. A m. kir. igazságügyminisztérium működése 1875-1887. 1888-1891. 1892-1895. c. kiadványok is a nevéhez köthetők. Alelnökként, vett részt a hágai 1901. és 1904. évi magánjogi konferenciákon, melyekről beszámolót készített A hágai harmadik nemzetközi konferencia és A hágai negyedik nemzetközi konferencia címmel. 1892-től az Igazságügyi Közlöny című hivatalos lap egyik alapítója és szerkesztője volt, 1901-től a folyóirat melléklapja, az Igazságügyi Javaslatok Tára szerkesztője. Az Országos Kaszinó igazgatói és a Nemzeti Hajósegylet elnöki posztját is betöltötte. Tőry Gusztáv életének mozgatói a haza- és munkaszeretet volt, az emberi gyarlóságok távol álltak egyéniségétől.

Számos díj tulajdonosa volt: belső titkos tanácsosi méltóság, I. osztályú Magyar Érdemkereszt, Ferenc József-rend Nagykeresztje, I. osztályú polgári hadi érdemkereszt, Lipót-rend középkereszt, a perzsa II. osztályú Nap- és Oroszlánrend, csillagdíszítményes porosz II. osztályú Korona-rend, a romániai Korona-rend tiszti keresztje, a bolgár érdemrend nagykeresztje.

Tőry Gusztáv 69 éves korában, Budapesten, 1925. október 30-án hunyt el. A Kerepesi úti temetőben helyezték örök nyugalomra.