Törvényszéki Csarnok

Az 1859 és 1883 között megjelent folyóirat  alcíme az évek során többször változott. Szerkesztője Szokolay István, ügyvéd, az önkényuralom korának egyik legtermékenyebb jogi szakírója volt.

A folyóirat az indulását megelőzően mindössze két évet élt Törvénykezési Lapok tapasztalatain és kudarcain okulva eleve elvetette az elmélet és a gyakorlat merev elkülönítését. A sokkal átgondoltabb elvek alapján szerkesztett új folyóiratnak a lapalapításkor felállított elve - „a tudománynak a joggyakorlati élettel való párosítása és pedig az összehasonlító jogrendszer alapján” – két év elteltével is igaz, mint ahogy ez kitűnik az 1860. évi 97. szám 3. oldalán olvasható előfizetési felhívásból. E felhívásban újra megfogalmazták a lap célkitűzéseit. Eszerint a legfőbb feladat a nemzeti törvényhozás működésének tárgyalása, nyomon követése volt a magánjogi kérdéseken túl a közjogi kérdésekre is kitérve.

Az egyes lapszámok első részében közzétett tanulmányok a jogi élet időszerű elméleti és gyakorlati kérdéseivel foglalkoztak, vizsgálták a magyar és a külföldi joggyakorlat tapasztalatait, valamint jogtörténeti forrásokat tekintettek át, hogy érveket merítsenek, példákat találjanak az aktuális szabályozáshoz.

A kezdeti időszakot követően a lap inkább polgári jogi kérdésekkel foglalkozik, de időszerű közjogi és büntetőjogi kérdéseket is tárgyalt.

A lap rovatai közül a Törvényhozás teendői a törvényhozás működésének, rendelkezéseinek bemutatására törekedett, értekezéseket közölt a törvényhozási teendőkről jogi kérdésekről. Az Országgyűlési tanácskozások rovat a törvényjavaslatokat mutatta be. Bő anyagot közölt a bírói gyakorlatból a Curialis döntvények rovat, míg a Jogi esetek rovat jogeseteket ismertetett a polgári jog és a büntetőjog területéről. A Törvény s rendelettár rovat teljes terjedelemben közölte a kancelláriai, országbírói és egyéb rendeleteket és intézkedéseket. A Kül törvényhozási szemlék című rovat rendszeres áttekintést nyújtott a külföldi jogalkotásról elsősorban a büntetőjog és a polgári jog területén magvas kommentárokkal kiegészítve. A Külföldi pitaval rovatban nevezetes bűnvádi eseteket ismertettek az eredeti források alapján. Néhány neves büntetőper esetében ez azért jelentős, mert az erre az időszakra vonatkozó ítélkezési gyakorlatról egyéb írott forrás nincsen. Az Irodalmi szemlék rovat hazai és külföldi művek ismertetését közölte, míg a Hivatalos tudnivalók rovat a gyakorlati élettel kapcsolatos fontos híreknek – csődök, kinevezések, áthelyezések, stb. – adott helyt.

A lap foglalkozott a Magyar Jogászegylettel kapcsolatos kérdésekkel is. Szerzői a kor ismert jogi írói – többek között Csemegi Károly, Tóth Lőrincz, Konek Sándor, Hoffman Pál.

A folyóirat 1883. évi 25. évfolyama volt az utolsó. Mint a szerkesztő megfogalmazta, a negyedszázad alatt mindig ugyanazon elvekből kiindulva, következetesen a haladásra, a józan reformokra koncentrálva szerkesztette lapját figyelemmel a jogélet szükségleteire, a jog és az igazságügy érdekeinek szolgálatára. Távol tartották magukat a politikai pártoktól, működésükben a szabad kritika gyakorlatára támaszkodtak, amelyet a jogi fejlődés és a tökéletesebb törvényhozás előfeltételének tartottak. Elveik mellett annak ellenére kitartottak, hogy a szakközönség nem minden esetben méltányolta azokat. A folyóirat 1883-as megszűnéséhez feltehetően erőteljesen hozzájárult, hogy az előfizetések – mint az 1883. év végi lapszámok előfizetőkhöz szóló felhívásaiból sejthető – jelentősen megcsappantak.