1847. szeptember 21-én született. Édesapja Sztehlo András evangélikus lelkész volt. Iskoláit Losoncon, Rozsnyón, Pozsonyban, Bécsben, illetve Budapesten végezte. Miután jogi végzettséget szerzett, 1871-ben ügyvédi irodát nyitott Budán. 1877-ben az ügyvédvizsgáló bizottság tagjának választották meg, mely feladatkört tizennégy éven keresztül látta el. Az ügyvédi kamara választmányának munkájában is részt vett annak tagjaként tizenkét évig. 1893 és 1894 között részt vett a Szilágyi Dezső igazságügy-miniszter által a házassági eljárásról szóló törvényjavaslat tárgyalásán, valamint az 1895-ben a közjogi törvény és az anyakönyvi törvény végrehajtását célzó rendeletek megalkotására összehívott ankéten. Az Igazságügy-minisztérium megbízásából tanulmányutat tett Németországba, ahol az anyakönyvi intézményt tanulmányozta. 1896-ban a német ügyvédi egylet meghívására Berlinbe utazott, ahol tiszteletbeli tagjuknak választották meg. 1897-ben a brüsszeli nemzetközi ügyvédi kongresszus egyik tiszteletbeli alelnöke lett.

Munkássága a házassági jog területén kiemelkedő volt. 1880-ban kezdte az agitációt a kötelező polgári házasság bevezetése érdekében. Gyakorlati szakemberként több törvénytervezet megvitatásában vett részt. Szakcikkei jelentek meg többek között az Ügyvédi közlöny, a Miskolci jogászélet, a Jogtudományi közlöny, az Ügyvédek lapja, A jog, a Magyar jogászújság, a Jogi szemle, a Magyar igazságügy című folyóiratok számaiban. Tagja volt a budapesti első és második zsinatnak, valamint választmányi tagként a Magyar Protestáns Irodalmi Társaság munkájában vállalt szerepet. 1911-ben felelős szerkesztője lett az Evangélikus Lapnak, majd 1914-ben főszerkesztővé vált. 1940. február 20-án hunyt el Budapesten.