Réz Mihály 1878. szeptember 16-án született az erdélyi Maroscsapón. Édesapja, Réz Mihály maroscsapói földbirtokos, hosszúaszói főszolgabíró, édesanyja csíkszentmihályi Sándor Berta. A Marosvásárhelyi Református Kollégiumban és a nagyszebeni Állami Főgimnáziumban végezte a középiskolát. Nagyszebenben érettségizett 1896-ban. Tanulmányait a kolozsvári Ferencz József Tudományegyetemen és Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetemen végezte, fél évig tanult Berlini Tudományegyetemen is. 1899-ben szerzett Budapesten jogtudományi doktori oklevelet. 1901-től - mindössze huszonhárom évesen lett Kis-Küküllő vármegye Hosszúaszói járásának szolgabírája, majd 1903-1907 között a vármegye Dicsőszentmártoni járásának szolgabírájaként működött.

1907-től 1911-ig az Eperjesi Evangélikus Jogakadémián tanított magyar közjogot és politikát, mint a tételes európai nemzetközi jog, illetve a jog és államtudományi bevezetés nyilvános és rendkívüli tanára. 1909. április 29-én a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta. 1913-tól a kolozsvári Ferencz József Tudományegyetemen a közjog, majd 1916-tól 1919-ig a politika nyilvános rendes tanára. A román megszállás után a Kolozsvárról Budapestre, majd Szegedre menekülő egyetemet nem követte, hanem a Nemzetek Szövetségének genfi főtitkársága mellett szervezett magyar titkárság vezetőségét vállalta el és látta el ezt a feladatot 1920-1921 között.

Réz Mihály jogászként elsősorban jogtörténettel, közjogi, alkotmányjogi, választójogi kérdésekkel, Magyarország és Ausztria közjogi kapcsolatainak vizsgálatával foglalkozott, számos politikai eszmetörténettel, politikaelmélettel és államelmélettel foglalkozó írása jelent meg. Mindezek mellett igen jelentős volt publicisztikai munkássága is. Polner Ödön így fogalmazott a közjogász halála felett tartott emlékbeszédében „Ő sokkal inkább volt publicista, vagyis a magyar politikának gyakorlati kérdéseivel foglalkozó és a politikára közvetlenül hatni akaró író, mintsem közjogász.”A magyar középosztály konzervatív világnézetű folyóirata, az 1911 és 1918 között megjelenő Magyar Figyelő című lap belső munkatársa volt. A lap szerkesztőbizottsági elnöki tisztségét is ellátó gróf Tisza István baráti köréhez tartozott, a 20. század eleji konzervatív reformgondolkodás egyik legjelentősebb képviselője volt. Élesen szemben állt a polgári radikálisokkal, elsősorban Jászi Oszkárral.

Már 1902-től kezdve magára vonta a figyelmet néhány közérdekű röpiratával és cikkével. Ilyenek voltak többek között a Széchenyi ma 1902-ben, A kiegyezésről 1905-ben, vagy a Magyarság és demokrácia 1906-ban. Több cikke is megjelent a Budapesti Hírlap és a Pesti Napló hasábjain.

Egymásután jelentek meg tanulmányai, így például a Gróf Széchenyi István politikai rendszere című a Budapesti Szemlében 1909-ben vagy, A politikai tudomány határa a Magyar Társadalomtudományi Szemlében ugyancsak 1909-ben látott napvilágot. Tanulmányok cím alatt a Pallas kiadó gondozásában 1909-ben gyűjteményes kötetet formájában is kiadásra került néhány addig megjelent értekezése. Mintegy 50 tanulmánya jelent meg a Magyar Figyelőben, többek között a szerző Gróf Széchenyi Istvánról tartott akadémia székfoglaló beszéde is helyet kapott a folyóirat 1911. évi 3. számában. Magyarország és Ausztria közjogi viszonya című monográfiája 1910-ben, A történelmi materializmusról szóló tanulmánya a Concha Győző negyvenéves tanárságának emlékére írt ünnepi dolgozatok sorában jelent meg 1912-ben (Ünnepi dolgozatok Concha Győző egyetemi tanársága negyvenéves emlékére. Budapest: Franklin, 1912. [1], 345 p.)

1914-ben látott napvilágot Közjogi tanulmányok című munkája, amely öt tanulmányt tartalmaz Magyarország közjogi állását érintő alapvető kérdésekről (A magyar parlmentárizmus. A jogfolytonosság és a legalitás. A királyi ház törvényei. Az osztrák és a magyar Pragmatica Sanctio. Bosznia közjogi helyzete.) A szerző így fogalmaz a könyv bevezetőjében: „Magyarország történelmi alkotmánya magán viseli a történelmi erők hatásainak számos feltűnő nyomát. Magán viseli az ezek folytán s országunk helyzete következtében kialakult erőviszonyok világos megnyilvánulásait is. Az alkotmány nem írott része, s az a rész, amelynek kialakulására az alkotmány csak teret adott: közjogunk igaz képének legjellegzetesebb vonásai. A történelmi fejlődés rendjén alakul ki a dynastiához való viszonyunk s a királyi ház – törvényeinkben nem írott – joga. Történelmi összeütközésekből támadó konfliktusok alapján alakul ki a jogfolytonosság és a legalitás igazi fogalma. Azon közjogi viszonyokból, melyek a történelmi fejlődés folyamán Ausztriával összefűztek, alakul ki Bosznia kérdésének mai problémája; s a magyar állam alkatrészeinek s viszonyainak történelmileg kialakult rendjéből s helyzetéből származnak a magyar parlamentarizmus sajátos vonásai.”

1914-ben dolgozta ki A történelmi realizmus rendszerét is, de ennek a nagy munkájának befejezése már Kolozsvár román megszállásának idejére esett és előszavát 1920 szeptemberében írta meg. A munka azonban csak 1923-ban, Réz Mihály halála után jelenhetett meg a Magyar Tudományos Akadémia támogatásával, a szerző irodalmi hagyatékából összeállítva.

A Magyar Tudományos Akadémia Réz Mihály publicisztikai működését 1921-ben a Bródy-jutalomban részesítette.

Hosszan tartó súlyos betegség után 43 évesen, 1921. május 26-án hunyt el Genfben és ott helyezték őt örök nyugalomra.