Récsi Emil 1822. november 17-én született Kolozsvárott, nemesi családban. Édesapja számvevőség építészeti számtisztje, tisztviselő. Csodagyermeknek számított, négy évesen már tudott írni és olvasni, ötévesen pedig zongorázni. Mindemellett neves sakkjátékos volt. A kolozsvári gimnáziumban kezdte meg tanulmányait, amit tizenhárom évesen fejezett be. Jogi tanulmányait 1837 és 1839 között Kolozsvárott folytatta, a joggyakorlat megszerzése céljából Marosvásárhelyen királyi táblai jegyzőnek esküdött fel, az ügyvédi vizsgát 1841-ben tette le. Ezalatt az idő alatt francia nyelven íródott regények magyar nyelvre fordításával is foglalkozott, később már angol és német nyelvű műveket is fordított. 1846-ban tette le első jogi doktori szigorlatát, valamint a kolozsvári római katolikus líceumban egyházjogot és statisztikát tanított helyettes tanárként. Ez idő alatt Doboka megye és Marosszék táblabírájának tisztségét is betöltötte.

1847-ben, huszonöt évesen nevezték ki a politika tanárává. 1848-ban miniszteri titkárként tevékenykedik Eötvös József mellett a Vallás-és Közoktatásügyi Minisztériumban, a Felsőoktatási Osztályon. 1850 és 1853 között a Pesti Napló szerkesztője volt, számos tájékoztató, fejtegető, főként nemzetgazdászati vezércikket írt. 1850-ben a pesti egyetem állam- és igazgatási jogi tanszékére helyettes tanárnak bízzák meg, majd 1852-ben rendes tanári címet kap. Jogi tanulmányait ekkorra még nem tudta befejezni, így a hátralévő szigorlatok elengedésével, a doktori írásmű feletti vita nélkül 1853-ban jogi doktorrá avatták. Osztrák alkotmányjogot, illetve közigazgatási jogot, pénzügyi jogot tanított, kérelmére taníthatta a római jogot is, de csak német nyelven. A magyar joghallgatók előrehaladásának segítségére Adolf Scheurl német nyelvű római jogi kézikönyvét magyarra fordította. 1858-ban a Magyar Tudományos Akadémia Törvénytudományi Osztályának levelező tagjává választották. 1861-től a pesti egyetem Jog- és Államtudományi Karának prodékáni tisztségét töltötte be. Eközben közgazdaságtannal is foglalkozott.

Récsi Emil munkásságának jelentősége a közjogban mutatkozik meg. Ő írta meg az egyik első, modern értelemben véve is tudományos közjogi munkát. A tudományág első művelőinek egyike volt a magyar közigazgatási jogászok között. „ Életműve bizonyítéka annak, hogy azon ritka tehetségű tudósok közé sorolható, akiket joggal nevezhetünk lángelméknek.” 1864. június 1-én hunyt el Pesten.