Pikler Gyula 1864. május 21-én született Temesváron. A gimnáziumot Ungváron, egyetemi tanulmányait a pesti egyetem jogi karán végezte. Az egyetemen jogbölcseleti s közgazdaságtani pályadíjakat nyert. 1884-1891 között a képviselőház segédkönyvtárnoka volt, ahol főként könyvcímlapokat másolt. Alma materében 1886-ban – 22 évesen – jogbölcseletből egyetemi magántanári képesítést szerzett. 1891-től a pesti jogbölcselet tanszékre címzetes, 1896-tól – Pulszky Ágost utódjául – nyilvános rendkívüli, 1903-tól rendes tanárrá nevezték ki. Közéleti szerepvállalásait jelzi, hogy a progresszív értelmiségi rétegek körében jelentős szellemi hatást kifejtő Társadalomtudományi Társaság alapító tagja, 1901-től alelnöke, majd 1906-1920 között elnöke volt. Szellemi hatása tetten érhető a Huszadik Század című folyóirat indításánál (1900), a Galilei Kör megalapításánál (1908), illetve a Társadalomtudományi Könyvtár kiadásában. Tanítványi köréből kerültek ki a 20. század eleji progresszív társadalomtudomány legismertebb személyiségei: Jászi Oszkár, Somló Bódog, Vámbéry Rusztem. Pozitivista felfogása miatt évekig harcban állt a konzervatív és klerikális irányzatok képviselőivel, számos támadás is érte nézetei miatt, még a képviselőházban is. Fő művének a Jog keletkezéséről és fejlődéséről című kötete tekinthető, amelyben az állam és jog lényegét meghatározó elméletét fejti ki saját nézetei alapján. 1910 után csendesen visszavonult a közéleti szerepléstől, és tudományos munkásságának java részét a lélektan és a pszichofiziológia terén fejtette ki. Élete során számos folyóiratban publikált jogbölcseleti, szociológiai témában, többek között a Huszadik század, a Századunk és a Jogtudományi Közlöny hasábjain.

Az 1918-as „őszirózsás” forradalom eseményei még lelkesítették, de a proletárdiktatúra eszmeiségét polgári radikális nézeteivel nem tudta összeegyeztetni. 1919 tavaszán egészségi okokra hivatkozva szabadságot kért és Bécsbe távozott. 1920-tól már nem vett részt az oktatásban. 35 évi szolgálat után 1925-ben végérvényesen nyugdíjazták. Élete hátralévő éveiben visszavonultan, családja ecsédi birtokán élt, ahol látásfiziológiai megfigyelésekkel és kísérletekkel foglalkozott. Ezeket német nyelven publikálta 1936-ban. A világtól visszavonultan, 1937. november 28-án 73 éves korában hunyt el Budapesten.