Magyary Géza Alsólócon született 1864. szeptember 16-án. Gimnáziumi tanulmányait a nagyszombati érseki főgimnáziumban végezte, majd a Pozsonyi Királyi Jogakadémián és Budapesten jogot hallgatott. 1886-ban Pasquich-féle jutalomdíjat nyert a magán-és büntetőjogi jogsegély elveit tárgyaló értekezésével. Munkásságának kezdetén a nemzetközi joggal foglalkozott, később a polgári perjog témaköre került előtérbe, majd élete utolsó szakaszában ismét visszatért a nemzetközi joghoz. 1887-től 1889-ig ügyvédjelöltként, illetve bírósági joggyakornokként tevékenykedett. Joggyakorlati éveiben jogtörténeti kérdésekkel is foglalkozott. 1890-től a Kecskeméti Református Jogakadémia Jogtörténeti és Egyházjogi Tanszékén római jogot oktatott. Ezt követően tette le az ügyvédi vizsgát.

1893-tól a Nagyváradi Jogakadémián a kereskedelmi és a perjog rendkívüli tanára lett. Ebben az időben a kiadói és szerzői jog területén is kutatásokat végzett. „…szembesült azzal, hogy a polgári eljárásjog területe mennyire ‘lehanyagolt’, szemben a kereskedelmi jog és általában a magánjog kiművelt rendszerével. Ezen felismerése nyomán egyre erősödött benne az az igyekezet, hogy rendszert és világosságot teremtsen e területen.” (Horváth E. Írisz) 1895-től már az akadémia nyilvános rendes tanáraként oktatott. A Magyar Jogászegylet választmányi tagja volt, később pedig a Könyvkiadó Bizottság, majd a Perjogi Szakosztály elnöke. 1905-ben Budapesten rendkívüli tanárrá, egy évvel később rendes tanárrá nevezték ki. 1909 és 1910 között a Jog-és Államtudományi Kar dékánja volt. Ekkor kezdett el a perjoggal részletesebben foglalkozni. 1907-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1917-ben rendes tagjává választotta. 1916-tól részt vett a Szent István Akadémia munkájában.

Az 1910-es évek végén visszavonult a perjogászi munkájától, de tudományos tevékenységét tovább folytatta, visszatérve a nemzetközi jog témaköréhez. Hat évig a nemzetközi bíráskodás területén végzett kutatómunkát. 1922-ben megjelent német nyelvű monográfiája (Die internationale Schiedsgerichtsbarkeit im Völkerbunde) által a nemzetközi jog legjelesebb európai művelői közé emelkedett. 1927-ben a L’Institut de Droit International nemzetközi egyesület tagjává választotta, amelynek az egyetlen magyar tagja volt. Magyary Géza munkássága során jelentős publicisztikai tevékenységet végzett, értekezései megjelentek többek között a Magyar jogi szemle, a Gazdasági jog, a Polgári jog, a Magyar Jogászegyleti Értekezések, a Nemzetközi jog tára, a Kereskedelmi jog, az Ügyvédek lapja, a Jogállam, a Magyar külpolitika, a Jogtudományi Közlöny, a Magyar igazságügy és a Jogi szemle című folyóiratokban. Gondolatvilágában a kultúra szerepe meghatározó volt. Fontosnak tartotta, hogy a jogszabályok tartalma hangsúlyozza az erkölcsi normák tiszteletben tartását.

Életének utolsó éveit a Pilisben töltötte, 1928. október 9-én hunyt el. 1930-ban posztumusz az MTA nagyjutalmában részesült a polgári perjog és a nemzetközi jog területén végzett tudományos munkájáért.