Magyar Szemle

Kulturális világnézeti folyóirat. A Bethlen István elnökségével alakult Magyar Szemle Társaság indította meg. Szekfű Gyula, később Eckhardt Sándor szerkesztette. A folyóirat tanulmányai a társadalmi élet minden területét felölelték. A lap munkatársi gárdájához tartozott a két világháború közötti időszak számos neves tudósa, írója, politikusa, szakembere. A szerkesztőség a Tisza István által 1912-ben indított Magyar Figyelő hagyományait kívánta folytatni, a konzervatív nacionalizmust bizonyos mértékig hozzáhangolva az első világháború utáni helyzet valóságához és az egyre jobban kiéleződő szociális problémákhoz. A munkatársak szemléletét legerősebben a szellemtörténeti felfogás határozta meg, többségük a német fasizmustól elhatárolódott. A német megszállás bekövetkeztével megszűnt a folyóirat.

A Magyar Szemle 1927 szeptemberétől havonta 1944 márciusáig jelent meg: összesen 199 szám 46 kötetbe kötve. Az első 136 számot, 1938 decemberéig Szekfű Gyula szerkesztette, 1939-től Eckhardt Sándor vette át a szerkesztést. Szekfű ekkor sem vált meg a laptól: szerzőként is gyakran szerepelt a Szemlében, s a szerkesztőbizottság alelnökeként továbbra is befolyása volt a lapra. A folyóirat háttéregyesülete a Magyar Szemle Társaság (MSZT). A Társaság és egyben a folyóirat alapítói: gróf Bethlen István miniszterelnök, és báró Kornfeld Móric, aki mecénása is volt.

Az MSZT vezető testületei a szerkesztőbizottság és a választmány voltak. A szerkesztőbizottságnak kezdettől fogva az utolsó számig Bethlen István volt az elnöke. A választmány (egyben a Társaság) elnöke 1933-ig Hóman Bálint volt. Alelnökök: Magyary Géza 1928-ig, Gratz Gusztáv. 1933-tól Bethlen István lett a Társaság elnöke, és Ravasz László az alelnöke.

A Szemle formája, felépítése és dokumentálása megjelenésének 17 éve alatt lényegileg változatlan maradt. Ami változás észlelhető, az a háborús papírhiányra vezethető vissza: az utolsó évfolyamok karcsúbbak és sűrítettebbek, a korábbi háromhoz képest két kötetben is elférnek, több bennük a rövidebb írás. De a szokásos 12–16 közlemény ekkor is hónapról hónapra megjelent. Változatlan maradt a Szemle szerkezete: a cikkek „közlésrendje” is. a folyóirat elejére kerültek az elvi állásfoglalások, koreszméket, sorskérdéseket körüljáró fejtegetések, geopolitikai, kisebbségpolitikai helyzetelemzések, politikai fejlemények értelmezései, aktuális problémákra világító történettudományi, államtani, gazdasági értekezések – egyszóval a „vezető anyagok.” A vezető esszéket követő társadalompolitikai írások műfajilag sokfélék lehetnek: esszé, tanulmány, publicisztikai műfajok: recenzió, kommentár, jegyzet, hírösszefoglaló.

Az állandó témakörök rovatokban jelentek meg. A szomszédállamok – a korabeli szóhasználathoz hívebben: utódállamok – magyarságával. politikai és kulturális helyzetévek foglalkozó cikkek (helyszíni tudósítások, elemző tanulmányok, dokumentum-közlések, kommentárok, sajtó- és kiadványfigyelések) a kezdettől 1929 augusztusáig a Kisebbségi Magyar Sors rovatban kaptak helyet. Ettől kezdve másfél évig a szomszédállamokkal foglalkozó cikkek külön: Szomszédaink c. rovatban jelentek meg. A harmincas évek elejétől e két rovatcím egyre ritkábban jelent meg, majd el is tűnt. A rovatok azonban tovább éltek: a Szemle minden egyes száma továbbra is hozott mindkét témakörbe sorolható írásokat. Ezek bizonyos mérvű formalizálására az évtized második felében került sor az 1936-tól indított kisebbségi tudósítássorozattal.

A folyóirat legkövetkezetesebben végig vitt rovata a Külpolitikai Szemle: 1927 novemberében jelent meg először, és ettől kezdve egyetlen számból sem hiányzott. Tényközlő, havi helyzetjelentés a nemzetközi élet aktuális fejleményeiről, Ottlik György majd Gogolák Lajos vezetésével. Stílusa:az összegzés nagyvonalú eleganciája, diplomatikus – indirekt eszközökkel politizáló – távolságtartás az évek folyamán, úgy látszik, a lap kötelező sajátja lett. Ehhez hasonló havi belpolitikai szemle végül nem honosodott meg a lapnál.

A szemléket Antal István kezdte írni Tallózás a politika mezején állandó címmel, majd felváltva írták Rakovszky Ivánnal Márciusi Szemle, Áprilisi Szemle cím alatt. 1929-ben Hegedűs Kálmán a Külpolitikai Szemlével azonos formában Belpolitikai Szemle címen, összefoglalóval és kizárólag a parlamenti eseményekre összpontosítva, állandósítja a rovatot: beszámolói tíz alkalommal jelentek meg. Az 1931 májusában indult Gazdasági Szemle: az ifjú Simonits Elemér kéthavonként jelentkező rovata viszont 22 folytatást ért meg.

A Szemlében kispublicisztikák: glosszák, a hírlapírói zsargon „kis színesei”, rövid kommentárok is helyet kaptak. Ezeket többnyire a Figyelő rovat hozta.

Szépirodalmi művek közléséről következetesen lemondtak a Magyar Szemle szerkesztői. A lap végén általában művelődéstörténeti esszék, irodalom- és művészetkritikák jelentek meg, itt közölték a regényes kortörténeteket, történelmi dokumentumokat, aktuálpolitikai érdekességű forrásokat, az MSZT, Könyvek és a Kincsestár olvasmányos darabjait, gyakran folytatásokban, az olvasói érdeklődés fenntartása végett.